Január 30., évközi negyedik vasárnap (A egyházi év)
Kedves testvérek!
Tapasztaltuk, hogy mindenkivel más az együttlét. Bizalmasan együtt tudunk lenni valakivel, jön valaki más utána, és szinte kicserélődik a levegő, egészen más jellege van a találkozásnak.
A nyolc boldogság jelenete az Istennel való találkozás légkörébe vezet be bennünket. Hosszú az út arra a hegyre, a boldogság hegyére. Az üdvösség történetének hosszú, hosszú útja előzi ezt meg. Attól kezdve, hogy az ember abba a titokzatos messzeségbe vezető első napon, a teremtés első napjaiban elszakadt az Istentől, kiszakadt a jelenlétéből, attól az első naptól kezdve nagyon változatos az út, míg ide a hegyre valaki följut.
A teremtés első napjaiban úgy jellemzi a Szentírás az együttlétet Istennel, hogy „…meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén”. Hamar megszűnt ez az együttlét az Istennel. Istennek hamar ki kellett mondania: „Hol vagy?”
Az Isten jelenlétéből kiszakadt ember útja borzasztó sötétségekre mutat. Milyen messze volt Káin szívétől, gondolatától Isten, amikor megfogant benne az elhatározás, hogy végez az öccsével! Milyen sötétségbe zuhant az emberiség, amikor Isten megbánta, hogy embert teremtett a Földön, és megtelt a Föld gonoszsággal.
Mi is megtapasztaltuk; némelyek két világháborút is! Mikor az ember mindenre gondolt, csak Istenre nem.
Jöttek azok az idők, amikor az ember rávetette magát a földre. A gazdagságban gondolta boldogságát. Minden törvényt áthágott. Azt gondolta, hogy a bűnök útja vezet a boldogságra. Vagy az erőszak. Vagy amikor dicsőséget, hírnevet, sikert szomjaz, és nem az igazvoltot. Mikor az ember azt hiszi, hogy kegyetlenségben a boldogsága, veszekedésekben, ítélkezésben. A szíve megoszlik, minden, csak nem tiszta. Mekkora tévedés!
Saul azt gondolta, az üldözés a boldogság, az vezet a megigazuláshoz, ha kiirtja a másikat.
Próbált Isten az emberhez közel kerülni, de nem tudott. Legföljebb egyesekhez. Noéhoz, az igazhoz. Közel jött, és elhitte neki Noé, amit mondott. Ábrahám, amikor megszólította Isten, hogy menjen ki atyái földjéről. Menjen arra a földre, amelyet majd ő mutat neki.
Isten nem volt messze az embertől, látta az ember nyomorúságát, mint Egyiptomban. Hívott volna embereket, hogy kiszabadítsa ebből a nyomorúságból. De milyen nehéz volt Mózest is rávenni, hogy a testvéreihez visszatérjen!
Találkozott az ember Istennel egy másik hegyen is. A törvényadás hegyén. Mennyire más volt az a találkozás! Villámlás és mennydörgés között. Két leírás is van erről. Az egyik szerint Mózest elkísérték a barátai, és a hegyen együtt ettek Istennel. Ez a találkozás mintha előrevetítené a jövőt, amikor az ember egy asztalnál lakomázhat Istenével. Most, itt a hegyen elérkezett ennek a találkozásnak a pillanata. Most leül Isten az emberrel. Körülveheti az ember, tanítványa lehet. Szóra nyithatja ajkát Isten az emberek körében.
Gondoljuk bele magunkat az Úr Jézus mindent étérző, átlátó lelkületébe! Őt úgy hívják, hogy Isten velünk: Emmánuel. Mikor letelepednek köré a tanítványok, nem akarja világosan, nyíltan, mindent félretéve azt mondani, milyen jó így együtt lenni veletek. Harmadik személyben mondja: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” Ő tudja, hogy Isten országát elhozta közéjük, hogy ő az.
Mögötte van a keresztelés jelenete, mikor megnyílik az ég, és az Atya szava hallatszik. Az most is ott van a szívében. Az Úr lelke most is rajta van. Nem mondja, hogy milyen jó nektek, ti szegények, akik mindent elhagytatok, csak én vagyok a ti kincsetek. Lelkileg szegények vagytok, de boldogok vagytok, mert a tiétek vagyok. Tiétek az Isten országa. Nem akarja ezt nyolcszor más és más szóval megismételni. Milyen boldogok vagytok ti, akik együtt vagytok velem, aki elvettem a világ bűneit. A legnagyobb bűnbánó vagyok. Nem akarja azt mondani, hogy boldogok vagytok ti, szelídek. Együtt vagytok a szelíd Jézussal. Majd később mondja: „Jöjjetek hozzám, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” Mindig közelebb és közelebb mutatja magát. Együtt lehettek az egyetlen igazzal.
Szomjaztok engem, éheztek engem. Boldogok vagytok, mert együtt vagytok az irgalommal, ti, irgalmas szívűek. Boldogok vagytok azzal, aki békét szerzett Isten és ember között. Boldogok vagytok a tiszta szívűvel, ti tiszták. Megosztatlan szívűek, velem vagytok, mint a tőkével a vessző. Egy vagyunk. Boldogok vagytok ti is. Elindultok békét szerezni, hirdetni a béke evangéliumát.
Boldogok vagytok, akik együtt vagytok az üldözött báránnyal. Bár majd el fogtok futni a keresztje alól. Csak Mária lesz ott az üldözöttel. Drága, jó nővérek, mikor ezt átérezzük, hogy minden boldogság mögött ez az egyetlen egy van, Jézussal lenni és Máriával. Ne legyen az embernek semmi és senki mása! Akkor minden az övé, és megnyílik előtte minden szív.
Amikor nem ezt az utat járjuk, és eltévedünk, mert még a kísértés ideje van, könnyen azt gondoljuk a kísértő szavára, hogy a boldogság az, ha van valami vagyonunk. Vagy ha nem akarunk bűnbánók lenni. Vagy az a boldogság, ha hírnév, dicsőség övez bennünket. Ha bármilyen formában a többiek fölé növünk. Ha nem szelídség lakik bennünk, hanem ítélkező, bírói magatartás.
Amikor lemondunk a békéről, és békétlenséget okozunk, fölborítjuk a békét, elveszítjük a boldogságunkat. Amikor üldözésben van részünk, és visszavágunk. Nem ez a boldogság útja.
Drága, jó nővérek, ma együtt leszünk az Úr Jézussal. Szentségimádás napja van. Kötődjünk le az igazi boldogsághoz. Szakadjunk el minden hamis úttól, ami nem a nyolc boldogságé.
Kötődjünk le a boldog Jézus Krisztushoz! Akkor ízlelhetjük meg a boldogságot.
Igaz, most még a történelmi út nincs befejezve. Még hátra van egy rövid idő. Használjuk ki ezt az időt, amikor együtt lehetünk az üldözött Jézussal, az értünk bűnbánatot tartó Jézussal.
Ha ez elmúlik, akkor a zavartalan, teljesen boldog együttlét ideje következik Jézussal. Soha többé aztán szenvedés nem lesz. Most megmutathatjuk, hogy a szenvedésben is vele vagyunk. Mikor már nem tudjuk őt vigasztalni a jelenlétünkkel. Most még ezt a boldogságot is megízlelteti velünk, amikor mi adhatunk neki valamit. Mikor tehetünk érte valamit. Amit egynek tesztek, nekem teszitek.
Ez a titok rejlik a nyolc boldogság mögött. Próbáljuk minél inkább megízlelni! Ebben higgyünk, ebben a boldogságban, és semmi másban ne higgyünk!
A nyolc boldogság nemcsak az Istennel való együttlétnek a légköre, hanem az egymással való együttlété is. Azért van a Mindenszentek ünnepének evangéliumában is a nyolc boldogság.
A nyolc boldogság népe vagyunk mi, keresztények, s annak kell lennie az egyháznak is.
Függelék – a szentmise olvasmánya
Szof 2,3. 3,12–13
Keressétek az Urat ti, szegényei a földnek, akik teljesítitek parancsait. Keressétek az igazságot, keressétek az alázatot, talán menedéket találtok az Úr haragjának napján.
Nem hagyok meg belőled, csak egy szerény kis népet, amely az Úr nevében reménykedik:
Izrael maradékát. Nem művelnek többé gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, nem lelsz majd csalfa nyelvet a szájukban. Legelnek, letanyáznak, és senki sem zavarja meg őket.
1Kor 1,26–31.
Gondoljatok csak meghívástokra, testvérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő.
Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki,
ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak.
Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.
Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett.
Így teljesül az Írás: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.”
Mt 5,1–12a
A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek,
ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!”
