Január 29., évközi negyedik vasárnap, prédikáció (B egyházi év) (1982)
Krisztusban kedves Testvérek!
Az évközi vasárnapok először úgy hozták elénk az Úr Jézust, mint aki odalép a Jordán partján a bűnösök közé és abban a vízben, amelyben ők lemosták a bűneiket, megkeresztelkedik. Olyan bárány, „aki elveszi a világ bűneit”.
Aztán a múlt vasárnap hallottuk a Bárány szavát: „Térjetek meg!” Ő a teljesen odaadott, megtért ember. Nem is kellett Neki megtérni. Úgy indult kezdettől, léte kezdetétől. Minden ízével az Atyáé. És minket is az idegenből az Atyához akar téríteni, a szanaszét szóródó, széttöredezett, szétesett emberekből minket is megtértekké, odaadott emberekké akar alakítani. Hogy Máriával teljesen Jézusé és Vele teljesen az Atyáé legyünk.
De ez a megtérés – még ha az első meghívott apostolokkal együtt mi is elhagytunk is mindent, akkor is – egész életre szóló föladat. Minden nap végre kell hajtani, hogy teljes szívünkből, teljes lelkünkből, eszünk, akaratunk minden erejével, minden képességével az Úré legyünk.
Ehhez az Anyaszentegyház minden nap az Ige liturgiájával segít bennünket, és bekapcsol az Odaadott embernek – akinek a teste, vére oda van adva – az áldozatába, a körébe.
A mai vasárnap figyeljünk föl rá, hogy mi a Bárány szava, hogy segít minket ma is megtérésre! A tanítása most úgy áll elénk, mint amely hatalommal teli tanítás.
Κατα εχκυζιαν – mondja a görög. Olyan tanítás, amelynek megfelel egy hatalom, egy sajátos hatalom. És erre figyeltek föl a tömegek. Amelyek hallgatták az Úr Jézus Igéit. Nem olyan hatalom ez, mint amilyen irányban a kísértő szerette volna terelni a mi Urunk működését: mintegy varázs hatalommal változtassa a követ kenyérré saját javára; vagy bűvészmutatványt produkáljon a tömeg előtt, és így leereszkedjen a mennyből eléjük, hogy higgyenek Neki; vagy szerezze meg a földi birodalmak hatalmát, és úgy kényszerítse az embereket. Nem ilyen hatalom.
Azt mondja az evangélium, hogy olyan hatalom ez, hogy még a tisztátalan lelkek is engedelmeskednek Neki. Máté egész evangéliuma úgy mutatja be az Úr Jézust, mint aki tisztáz a földön minden dolgot. Ő a végső tisztázó. Ilyen értelemben igaza van Keresztelő Szent Jánosnak, hogy szórólapát van a kezében, rostál, tisztáz mindent.
Mi az, hogy tisztátalan vagy tiszta? A zsidó gondolkodás szerint négy értelemben fogták ezt föl. Tiszta az Ószövetség szerint is, aki olyan állapotban van, testileg, lelkileg, hogy részt vehet Isten tiszteletében, bekapcsolódhat azoknak a közösségébe, akik Isten elé járulnak, és áldozatot mutatnak be, dicsérik, áldják, tisztelik.
Minél távolabb van ettől egy ember, hogy így Isten elé járuljon, annál tisztátalanabb. Persze maga ez a fölfogás is először még nagyon tisztátalan volt. Aprólékos mosakodásokat kívántak, és az Úr Jézus idejében is mindenféle tisztulási szertartásokra tették a hangsúlyt, és nagyobb hangsúlyt tettek a külső dolgokra, szennyeződésekre, mint a belsőre.
De a próféták hatására a Szentírás is mindinkább a belsőre helyezte a hangsúlyt, és az Úr Jézus világosan kimondta, hogy: „az embert semmi nem szennyezi be, amit megeszik, ami bemegy az emberbe, hanem, ami kijön az emberből, az ember szívében van a tisztátalan.” Az ember alapvetően a bűnbeesés óta tisztátalan. Nem mehet Isten elé szabadon.
Bizony, nagy hatalom kell ahhoz, hogy ebből a tisztátalan emberből, az ember legbensőbb világából minden tisztátalan szellemet kidobjon az Úr Jézus. Ő, a tiszta Bárány erre fordította és fordítja most is minden törekvését, minden hatalmát. Drágán szerezte meg ezt a hatalmat.
A legteljesebb odaadással, az életét, testét, vérét, adja oda áldozatul. Így lesz éppen Bárány, Isten Báránya: a kereszten. Hogy az emberről levegye a világ bűnét, hogy az embert a mennyei Atya előtti megjelenésre fölöltöztesse, tisztába tegye.
Ez volt az Úr Jézus életének, áldozatának a nagy ereje, így szerezte meg a hatalmat, az igazi hatalmat, amellyel mindent magához vonzott, amikor fölmagasztalták a keresztre, ezt a tisztító hatalmat, tisztává tevő hatalmat, amely elől minden tisztátalan lélek meghátrál, eltűnik.
Itt azonban a mai evangéliumban a szavainak a tisztázó hatalmát csodálják az emberek. Mert a szavának is van ereje, hogy az emberben levő összevisszaságnak, rendezetlenségnek, zavaroknak, tisztázatlanságoknak, szakadásoknak, szennyeződéseknek, sötétségeknek a rendetlenségét, szennyét eltávolítsa, hogy az embert alapvetően megosztatlanná, tisztává tegye Isten előtt. Egyenessé, igazzá.
Igaz és tiszta: ezek teljesen fedik egymást. Az emberek – mint a kisgyerekek – sokszor mindjárt bemaszatolják magukat. Egy nap háromszor is föl kell öltöztetni egy gyereket.
Borzasztóan be tudja magát bonyolítani az ember mindenféle tisztázatlan ügybe – egyénileg, közösségileg egyaránt.
Gondoljunk a történelmi tisztázatlanságokra, amelyekből ma sem bír kikeveredni az ember. Mennyi téves, hamis, hazug, tisztázatlan fölfogás, ideológia, magatartás, puccs, erőszakoskodás van a földön! Mennyi hamis bálványisten! Hogy a termelést előbbre teszik, mint az embert.
Az ember egész világa – ahogy Carrer bemutatja az Ismeretlen ember című könyvében – teljesen hamis irányba ment. A fölfedezések, találmányok nem az ember javára rendeződtek, hanem inkább a kárára. Beszennyezik a környezetet, robbantanak, pusztítanak, ebben az irányban akarják fölhasználni mindjárt a találmányokat. Nem az ember java, a családok java, a közösség igazi java, az igazságos elosztás irányába megy az ember élete.
Az embert alárendelik a cikkeknek, a gépeknek, a gyáraknak, a termelésnek, a gazdaságnak, a hatalomnak. Mennyi hamis bálványisten! Az értékek fölforgatása. Hogy mi a fontos, mi a nem fontos, mi a hasznos, mi a káros…
Kábítószerek csempészése minden vonalon az emberi életbe. Önámítások, következetlenségek, hazugságok tömege. Mink most tanúi vagyunk – egyes országokban különösen. Ez a nagy, tiszta fontos föladatok kitolódása – mindig kitolják azt, ami a legfontosabb.
Amit a pápa a Pacem in terris enciklikában világosan megmondott, hogy lefegyverkezni, abból óriási tőkét lehet készíteni, gyűjteni, és akkor az éhezők megsegítésére minden rendelkezésre áll. Egyszerű, tiszta, világos dolog. És nem, és nem, és nem. Mert az embert, az egész emberiséget is tisztátalan szellem tartja hatalmában. Százmillió éhező gyermek. És analfabetizmus.
Az emberiséget a tisztátalan szellemtől csak az Úr Jézus hatalma tudja megszabadítani. Egyénileg is mennyi tisztázatlan dolog van bennünk is. Viselkedésünkben. Mennyire nem azt gondoljuk, tesszük, éljük, ami a legfontosabb, ami az „egy a szükséges”! A ragaszkodásaink, időfölhasználásunk!
Az egyházi életünkben is milyen nehéz lemondani a sallangokról, a piros cingulusokról, bíborruhákról és uszályokról és pásztorbotok ezüst fejéről és palotákról. És szegényen az evangéliumnak szentelni magunkat teljesen.
És a tisztátalan lelkek megkínoznak bennünket, s gyötörnek minden nap, ide-oda dobnak és nem akarnak kimenni. Egyedül Jézusnak van hatalma, hogyha igazán Jézushoz fordulunk, hogy ezeket kiűzze.
Akik engedték, hogy kiűzze az Úr Jézus lelkükből a tisztátalan lelkeket – Assisi Szent Ferenc, Klára, Teréz anya meg a többiek –, azokba bement Isten országa, annak a békéje, öröme, ereje, hatalmat adott Nekik is, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket.
Először a létünket tisztítja meg, hogy Isten gyermekeivé lehetünk, aztán az egész tudatunkat, hogy betöltsön az Isten gyermekeinek az öröme, gondolkodásunkban, tetteinkben egyaránt. Megtérít teljesen.
Micsoda hatalmas föladat és forradalom ez a világon! Jézus forradalma.
Mit vigyünk magunkkal ebből a vasárnapból? Egy mélységes kérést talán. „Jézus! Te teljesen tiszta! Máriával, a megdicsőült szentekkel már teljesen tiszta, föltámadt Jézus! Hozd rendbe bennem minden rendezetlen dolgom! Űzd ki belőlem mindazt, ami tisztátalan, tisztázatlan, zavaros, ferde, görbe, hamis, hazug, önző, szeretetlen, fölfújt dolog! Hogy egészen igaz legyek Veled! Tiszta Bárány! Ámen!”
Akiből Isten szent Lelke már kiűzte a tisztátalan lelkeket, az szent, az Isten elé járulhat. Mint gyermeke, mint kedves gyermeke, s öröme. Tisztán, szeretettel. Látjuk, hogy az Úr Jézus mint Bárány valóban a világmindenség középpontjában áll. A teremtés egyetlen megtisztítója, Akin keresztül egyedül lehet az Atya elé járulni teremtett lénynek. Ő fog majd mindent átadni az Atyának.
Függelék – a szentmise olvasmányai
MTörv 18,15–20
Neked prófétát támaszt az Úr körödből, testvéreid közül, mint engem, őrá hallgassatok.
Pontosan ezt kívántad az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, egybegyűlésetek napján, amikor azt mondtad: „Nem hallgatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek hangját, s nem nézem tovább ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak!”
Erre így szólt hozzám az Úr:
„Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.”
Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől.
Annak a prófétának pedig, aki egyetlen olyan szót is merészel hirdetni a nevemben, aminek a hirdetésével nem bíztam meg, vagy aki más istenek nevében beszél, az ilyen prófétának meg kell halnia.
1Kor 7,32–35
Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében.
A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét,
ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében.
Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket.
Mk 1,21–28
Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elment a zsinagógába és tanított.
Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
A zsinagógájukban volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember. Ez rögtön ilyeneket kiabált:
„Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje.”
Jézus ráparancsolt, így szólva: „Hallgass és menj ki belőle!”
A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle.
Mindnyájan elcsodálkoztak. „Ki ez? – kérdezgették vitatkozva egymástól. Tanítása egészen új, s akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki.”
Hamarosan elterjedt a híre Galilea egész vidékén.
