HTML

Vácz Jenő SJ atya szellemi öröksége

Vácz Jenő SJ atya (1914-2003) a püspökszentlászlói Életrendezés Házának volt vezetője. Még a rendszerváltozás előtt, a nyolcvanas években, Németh János atya nyomán kezdett lelkigyakorlatokat adni. Fiatalok és idősebbek sokasága meríthetett erőt, megújulást a közelében. Hálát adunk érte a Teremtőnek, és igyekszünk szellemi örökségét méltóképpen őrizni.
További információk
ÉLETRENDEZÉS HÁZA
Levél a szerkesztőnek

Fotók

Címkék

ábrahám (15) ácház (1) ádám és éva (1) adás (1) adjátok meg istennek ami istené (1) adni (2) adó szeretet (2) advent (4) advent1 (3) advent2 (3) advent3 (2) advent4 (3) ajándék (3) ajándékozva isten (1) akarat (3) akarat képessége (1) alázat (1) áldás (2) áldozat (5) alkossunk embert (1) alku (1) alku istennel (1) annás (2) antióchia (1) anyagi világ (1) apostolok cselekedetei (1) aprópénzre vált (1) aquinói szent tamás (1) arcul ütés (1) arisztotelész (1) ártatlan (1) árulás barlangja (1) assisi szent ferenc (2) átadottság (1) átalakulás (1) atya (1) atyaság (1) auguste comte (1) autogén tréning (1) ávó (1) a év (55) bálvány (1) bárány (2) bárányember (1) bárka (2) bartimeus (1) befogadás (1) béke (3) békepapság (1) békétlenség (1) béke világnapja (1) belső élet (1) beszélgetés (1) betegség (2) betlehem (1) bevált (1) birtoklás ösztöne (1) bizonytalanság (1) biztatás (1) bölcsek (1) bölcsesség (1) boldogság (4) bor (1) búcsú (1) bűn (4) bűnbánat (1) bűnös (1) bűnösök (1) büntetés (1) b év (55) cölibátus (1) cornelius (1) család (2) családhoz tartozás (1) csend (2) c (1) c év (42) dante (1) december 25 (1) dénár (1) deutero izajás (1) de jó hogy vagy (1) diktatúra (1) divina comedia (1) döntés (1) efezusi levél (1) egészséges (1) egyedül (1) egyház (5) egyházkép (1) egyiptom (2) egység (2) egység és sokaság (1) egyszerűség (1) együttlét (1) egzegéta (1) egzegézis (1) életrendezés (1) elhívás (1) ellenkezés (1) elmélkedés (13) élő víz (1) első a parancsok közül (1) emancipáció (1) emberáldozat (1) emberi méltóság (1) emberi sors (1) emberi természet (2) emberré formálódás (1) emmánuel (1) emmauszi tanítványok (1) engedelmesség (1) enyém (1) epifánia (1) érdemszerzés (1) eredetlenül isten (1) erő (1) érvényesülési ösztön (2) érzéketlenség (1) érzélkenység (1) erzsébet (1) esszénusok (1) eucharisztia (5) év (1) evangélium (2) evangélium hirdetése (1) evangelium nunciandi (1) évközi (42) évközi12 (1) évközi13 (1) évközi14 (2) évközi15 (1) évközi16 (1) évközi17 (2) évközi18 (2) évközi19 (2) évközi2 (2) évközi20 (2) évközi21 (2) évközi22 (2) évközi23 (1) évközi24 (1) évközi25 (1) évközi26 (1) évközi27 (1) évközi28 (1) évközi3 (2) évközi30 (2) évközi31 (1) évközi32 (2) évközi33 (2) évközi4 (2) évközi5 (2) exámen (2) exodus (1) fajfenntartási ösztön (1) fajfenntartó ösztön (1) farizeus (1) fegyverkezés (1) felebarát (2) félelem (4) felelősség (2) felelős én (1) felismerés (3) felszabadítás teológiája (1) feltámadás (3) fény (1) fény gyermekei (1) fogyatékos (1) fölbonthatatlanság (1) földi javaktól függetlenség (1) földi kenyér (1) fölkent (1) fölszólít (1) fönség (1) főparancs (2) forrás (3) függetlenség (1) fülöp (1) gazdagság (1) gazdálkodik (1) getszemáni kert (3) gomorra (2) gond (1) gyakorlat (2) gyakorlatok (2) gyermek (1) gyermekség (1) gyöngeségek (2) győzelem (1) hálaadás (1) halál (2) halfogás (1) hallgatás imája (1) halottak napja (2) halotti lepel (1) hamis tanú (1) harc (3) harcot fölvevő szeretet (1) harcra készség (1) harmadrend (1) hatalom (3) házasok (3) házasság (3) házszentelés (1) hegyre épült város (1) henri boulad (1) heródes (1) hit (6) hit ideje (1) hit megalapozása (1) hivatás (1) hódolat (1) humanae vitae (1) húsvét (19) húsvét2 (2) húsvét3 (2) húsvét4 (3) húsvét5 (2) húsvét6 (2) húsvétvasárnap (3) i. jános pál pápa (1) idő (2) igazság (1) igazságszolgáltatás (1) ige (1) ígéret (1) ii. jános pál pápa (2) ii. vatikáni zsinat (1) illés (1) ima (9) imanyolcad (1) indifferencia (1) írástudók (1) irgalmasság (1) irgalmas szeretet (1) irgalom (4) istenfogalom (1) istenismeret (1) isteni búvárruha (1) istenkép (1) istenkeresés (1) isten akarata (4) isten báránya (3) isten felismerése (1) isten hívása (1) isten ígérete (4) isten képmása (1) isten közelsége (1) Isten munkája (1) isten országa (13) isten ruhatervező (1) isten szeretetre nevel (1) isten temploma (1) isten útja (1) isten velünk harcol (1) ítélet (1) izajás (2) izsák (3) jános apostol (1) jár (1) jelek (1) jelenlét (3) jeremiás (1) jerikó (2) jeruzsálem (3) jézus hármas küldetése (1) jézus krisztus szolgálata (1) jézus szenvedése (2) jób (1) josef pieper (1) jó és rossz (1) jó forrás (1) jó pásztor (2) júdás (1) jupiter (1) jutalom (1) kaifás (2) kamatoztat (1) kánai menyegző (1) kapcsolat (6) karácsony (5) karizmatikusok (1) kedron völgye (1) kegyelem (2) kenyér (1) kenyértörés (1) kenyér és bor (1) kényszerít (1) képesség (1) kereszt (2) keresztelés (1) keresztelő jános (5) keresztények egysége (1) keresztények viselkedése (1) keresztség (4) kerítőháló (1) két szín alatti áldozás (1) kezdet (2) kicsinyhitűek (1) kiengesztelődés (3) kincs (1) kincsek (1) kinek van igaza (1) kinyilatkoztatás (1) király (1) kirkegaard (1) kisded (1) kísértés (4) kísértés legyőzése (1) kísértő (1) kis akadály (1) kis egyház (1) kiüresíti önmagát (1) ki vagy (1) ki vagy te (1) kölcsönösség (1) koldus (1) közbenjárás (1) közbenjáró ima (1) közel (1) közlés (1) közlés vérkeringése (1) közösség (7) közösségalkotó szeretet (1) közreműködés (1) krisztocentrikus (1) krisztusba öltözni (1) krisztuskirályság (1) krisztus király (2) krisztus király vasárnapja (1) külső élet (1) küzdelem (1) lakoma (1) látás (2) látás ideje (1) látomás (1) látta és hitt (1) leborulás (1) lefegyverkezés (1) legyetek szentek (1) lélek (1) lelkigyakorlat (25) lelki szegénység (1) lemondás (1) leprások (1) lét (2) liturgia (1) lót (1) loyolai szent ignác (1) luther (1) magány (1) magasztalás (1) magvetés (1) manna (1) mária (6) mária és márta (1) marriage encounter (1) már igen még nem (1) meditáció (2) megbocsátás (3) megbocsátó szeretet (1) megdicsőülés (1) megerősítés (1) megfordul (1) meghalás (1) meghívás (1) megigazulás (4) megkeresztel (1) megnyilvánul (1) megrekedtség (1) megszállott (1) megtérés (12) megtisztulás (1) megújulás (12) megváltó szeretet (2) menyasszony (3) meó (1) mérték (1) messiás (1) metamorfózis (1) miatyánk (1) mindenszentek (2) mindent odaadni (1) mindszenty (1) misszionárius (1) missziós vasárnap (1) mozdulatlan mozgató (1) mózes (2) mozgósítás (1) munka (1) nagyböjt (10) nagyböjt1 (2) nagyböjt2 (2) nagyböjt3 (3) nagyböjt4 (3) nagyboldogasszony (2) nagycsütörtök (1) nagypéntek (1) nagyszombat (1) nappal és éjszaka (1) napsugár (1) názáret (1) nem jó egyedül (1) noé (2) növekedés (1) nyáj (1) nyolc boldogság (1) nyomorúság (1) odaadottság (1) okos és balga szüzek (1) olaj (1) oltáriszentség (5) öltözet (1) öltözködés (1) olvasmány (1) önmagunk fölé emelkedni (1) örök élet (1) örök ige (1) örök szövetség (1) öröm (1) összeesküvés (1) összefüggések (1) ösztön (1) ösztönök (1) özvegy (1) özvegyasszony (1) pacem in terris (1) panasz imája (1) pantha rei (1) pap (1) paradicsom (2) parancs (1) pásztor (4) pásztorok (1) pásztorok miséje (2) pázmány péter (1) pénzváltó (1) per (1) péter apostol (1) platón (1) pneuma (2) prédikáció (124) próbatétel (2) próféta (3) pünkösd (3) pünkösdi szeretet (1) puszta (2) pusztaság (1) rabszolga (1) rabszolgaság (1) rászed (1) rászedett élet (1) redemptor homini (1) rejtély (1) remény (2) rendező én (1) részvétel (1) ruha (2) salom (1) sára (1) saul (1) semmi (1) simon (1) sírhely (1) sivatag (2) (1) sokaság (1) sötétség (1) sötétség világosság (2) szabad (1) szabadság (3) szabadulás (1) szabad akarat (1) szaddam huszein (1) szaddúceusok (1) szamaritánus (2) számba vétel (1) számonkérés (1) számon kér (1) szaturnusz (1) szegénység (1) szellő (1) szélzúgás (1) személyes isten (1) szemlélődés (4) szent (1) szentáldozás (1) szentháromság (3) szentháromság vasárnap (1) szentírás (2) szentlélek (7) szentlélek adományai (1) szentmise (3) szentség (1) szentségek (1) szent család (3) szent ignác (5) szent istván (5) szent jános (1) szent józsef (1) szent pál (9) szent péter (5) szenvedés (2) szenvedő szolga (1) szeplőtelen fogantatás (2) szeretet (9) szeretet jelei (1) szerzetesi élet (1) szerzetesrend (1) szív (1) szíven talál (1) szodoma (2) szodoma és gomorra (1) szolga (1) szolgálat (3) szolidaritás (1) szőlő (2) szomjúság (1) szomorúság (3) szövetség (4) szövetségkötés (1) szövetségkötő áldozat (2) születés (3) születve isten (1) szűz (1) szűzanya (2) szűz mária (4) tagadás (1) találkozás (5) talentum (1) tanúságtétel (1) tapasztalat (1) táplálkozás (1) táplálkozási ösztön (1) táplálkozás ösztöne (1) társas ösztön (2) tehetetlen (1) teilhard de chardin (1) tekintély (2) tékozló fiú (2) teljesség (1) templom (1) templomépítés (1) teremtés (2) teremtés könyve (1) teremtő szeretet (3) teréz anya (1) térjetek meg (1) termés (1) terv (1) tétlen (1) tettek és szavak (1) tettre váltott szeretet (1) tevékenységi ösztön (1) tevékenység ösztöne (1) tisztaság (2) tisztaszeretet ember (1) tisztátalan (1) tiszta szeretet (1) törekvő én (1) törvény (3) törvényadás (1) totus tuus (1) tudás (1) tudomány (1) türelem (1) tűz (3) üdvösség (3) üdvözítő (1) újév (3) újjászületés (3) új élet (1) új szövetség (1) üldöző (1) undor (1) unio hipostatica (2) úrnapja (3) urunk megkeresztelkedése (1) urunk mennybemenetele (1) út (1) utolsó ítélet (1) utolsó vacsora (1) vád (1) vagyon (1) vagyonosodás (1) vágyó szeretet (2) vak koldus (1) valami (1) választott nép (1) vallomás (1) várakozás (1) vasárnap (105) védekezési ösztön (1) végső rendező elv (1) vegyétek üldözőbe a szeretetet (1) vele (1) veletek (1) velünk (1) versengés (1) vértanú (2) vértanúk (1) vetélkedés (1) vi. pál pápa (4) vigasztalás (1) vigasztaló (1) vihar (3) világ (2) világosság (2) világszolidaritás (1) világ világossága (1) virágvasárnap (2) viszony (3) viszonzás (1) vita a szeretetről (1) víz (1) vízkereszt (3) vőlegény (3) vonzóerő (1) xxiii. jános pápa (1) zakeus (1) zarándok (1) zarándoklat (1) zavartalanság (1) zelóták (1) zrínyi (1) zsinat (1) Címkefelhő

Szemlélődés Jézus szenvedéséről 2.

2013.03.21. 15:00 :: vaczjenosjadmin

Március 24., virágvasárnap; Szemlélődés Jézus szenvedéséről

(Erre a vasárnapra és az előzőre
nincs az archívumban prédikáció,
így egy Jézus szenvedéséről szóló
hosszabb elmélkedést közlünk
két részletben.)

A szemlélődés Annás, Kaifás házába vezet bennünket és esetleg onnan Pilátushoz, Heródeshez. Ezeket az utakat tesszük meg szemlélődve és közben az eseményeknél megállunk, de megint csak nem kell mind bevenni a szemlélődésünkbe, nyugodtan kiköthetek ott, ahol megtalálom azt, amire most jobban rezonálok.

Nem ismert előttünk, hogy Annás háza hol volt. Nincs határozott hagyomány arra vonatkozólag, mint ahogy Getszemánit tudjuk, megvan most is. Kaifás házára vonatkozólag már tudjuk, hogy visszafelé vezették az Úr Jézust, amerre ők kimentek a Getszemáni kertbe, arra visszafelé vezették. A hagyomány szerint bal kéz felől, Dávid városában a Sion-hegy lejtőjén volt Kaifás háza. De hogy Annásé hol volt, azt nem tudjuk.

Aztán az egész városon végig kellett menni az Antónia várig, ahol Pilátus palotája volt; azt megint tudjuk. Határozottan megvan a kihallgatás terme, megtalálták a nagy kvadrátkövekkel kirakott teret is, ahol a rostrum volt. A – héberül – gabbata, ahol az ítéleteket kimondták, ahol ítélőszékbe ült Pilátus helytartó. Tehát a színtér most változatos, ahol a szemlélődésünk folyik.

Kérni? Mit kérjünk itt? Megint csak azt kérjük, hogy minél teljesebben kerüljünk az Üdvözítő személyének hatása alá. Akár úgy, mint Péter, akire az Úr Jézus rátekintett ott Kaifás házában, akinek az udvarán lezajlott az ő tagadása, és akkor egy óriási fordulat következett be Péter életében. Akár úgy kerüljünk az Úr Jézus hatása alá, mint ahogyan hatása alá kerülhetett mondjuk itt az egész, Ponciustól Pilátusig – ahogyan a magyar is mondja – a hurcolások közben: sok-sok ismeretlen ember. Lehetetlen, hogy ne kerültek volna a hatása alá.

De senkit sem említ a Szentírás külön ebben a folyamatban, hogy Jézus Krisztus ilyen és ilyen értelemben hatással volt rá, hatása alá került. Csak talán később, mikor Péter prédikációjára már sokan, háromezren megtértek egy nap alatt, talán akkor bontakozott ki az, ami itt az ítélet napjában, meg az Úr Jézus szenvedésének napjában zajlott. Talán ezek az emberek, akikkel az Úr Jézus találkozott, ezek az ismeretlen emberek talán akkor kerültek Jézus hatása alá és hittek benne.

Csak Péterről tudjuk kifejezetten, hogy milyen hatást tett rá az Úr Jézus tekintete. Szóval kérjük, hogy az Úr Jézus hatása alá kerüljünk. Aztán akkor itt szemléljük a jeleneteket.

Az első, hogy megkötözve az a csőcselék, az a különítmény, ahogy most mondanák – a magyar történelemnek éppen ebben a fél századában vagy három negyed századában voltak ilyen dolgok az országban, ilyen elfogatási különítmények –, tehát ahogy vezették az Úr Jézust először Annás főpap házához.

Annás volt az igazi ellensége az Úr Jézusnak, aki hidegen, számítóan gyűlölte Jézust és érezte, látta, hogy az ő hatalmának egy komoly veszély, ha az Úr Jézust működni engedi. Az most a vélemény, hogy a tulajdonképpeni ellenfél, politikai számításból ellenfél az Úr Jézussal szemben Annás volt. Ő játszatta csak le aztán Kaifással meg a főpapokkal meg az írástudókkal az ítéletet. És szinte azért vezetette magához és nem Kaifáshoz először, hogy meggyőződjön arról, hogy sikerült-e elfogatni ezt a veszedelmes embert. Tényleg megvan? Mégis csak sikerült? Odavezettette magához.

Ennek tulajdonképpen az elítélés szempontjából nem volt jelentősége, ez teljesen magánakció volt, hogy meggyőződjön róla, hogy rendben folynak a dolgok. És faggatta, teljesen szabálytalanul faggatta a tanítása felől. Ahogy hallgatjuk ezt a faggatást és az Úr Jézus válaszát, aki tudta, hogy neki mint vádlottnak nem kötelessége vallani, hogy Ő mit tanít; tudta, hogy hamis prófétaként vádolták. Tudta, hogy miről van szó és azt mondta: „Kérdezd azokat, miért kérdezel engem? Nyíltan szólottam, kérdezd azokat, akik hallgattak engem a templomban, vagy máshol."

Most a szemlélődésben meglepetésszerűen magunkkal szembe is fordíthatnánk a dolgot. Kérdezhetne engem valaki Jézus tanítása felől? Mit mondanék?

Az Úr Jézus válaszára Annás egyik szolgája arcul ütötte az Úr Jézust. Hogy mer így felelni a főpapnak?! Hát hogyan? Talán nem szabad? Nem lehet? Milyen furcsa felfogásokkal találkozik az ember szolgák, beosztottak, alárendeltek között, akik önhatalmúan kitöltik a bosszújukat valaki fölött! A pszichológia azt mondja, hogy amikor ezek az emberek kitöltik a bosszújukat, szabadjára engedik a szenvedélyeiket valakivel, egy elítélttel szemben, akkor az életük során tapasztalt elnyomatás, a mások részéről tapasztalt taposás tör fel. Őket is elhallgattatták, igazságtalanul elnyomták; és az most kitör.

Nagyon meg lehet különböztetni, ha az ember odakerül, hogy elfogják és vezetgetik. Különböző őrökkel találkozik az ember. Micsoda különbséget lehet tapasztalni katona és katona, fegyőr és fegyőr, beosztott és beosztott között! De ott is lehet találni olyanokat, akik bámulatos módon, akaratlanul is megéreztetik, hogy emberek. Megtartják az emberi méltóságukat és nem igazságtalanok, noha abban a beosztásba vannak. Olyant is tapasztalt az ember, aki képes volt durva hangon rászólni az emberre, és mégis érezte az ember, hogy ez jó. Ezt most csak teszi, de amikor lehet, akkor segít. Például egy ilyen őr volt a Fő utcán, a budai oldalon – ahova először került az ember ilyen processzus nyomán –: hangos volt, rászólt az emberre, mikor meg a láthatár tiszta volt, akkor beadott egy remek könyvet: „Ezt olvassa!" És képzeljétek el, döbbenetes volt, hogy pont azt a könyvet kaptam elsőnek olvasni bent, amit kint Zaránkon, messze Pesttől elkezdtem olvasni, de nem tudtam befejezni: Reymont Parasztok című könyvét.

Tehát odabent is lehet emberekkel találkozni. Azért mondom el ezt, hogy ha szemlélődtök, akkor reálisan szemlélődjetek és próbáljátok az emberekből, ebből a katonából, vagy alárendelt, beosztott emberből, aki arcul ütötte az Úr Jézust, próbáljátok kiérezni, hogy mi van ebben az emberben.

És próbáljunk reflektálni magunkra is. Hogy viselkedünk mások szeme előtt? Nem vagyunk meghunyászkodók, mikor valaki felettesnek elkönyvelt jön? Mikor meg nincs ott senki, akkor nem vagyunk-e egész mások?

Arcul ütötte az Úr Jézust. A torinói halotti lepel tanúsága szerint az Úr Jézusnak a bal arcán, ami egy komoly arcul ütésnél számításba jön, valóban dagadt részek vannak a szeme alatt a csonton, meg lehet állapítani. Tehát ez az első arcul ütés nagyon durva arcul ütés lehetett. Most hallottam, hogy egy olasz professzor őt évi zseniális munkával eltüntette a torinói leplen ezeket a szenvedés okozta nyomokat és mindenféle számítással meg szakszerű módosítással visszahozta az eltorzítás nélküli arcot. Most kíváncsi vagyok rá, hogy – mert most fejeződött be ez a keresés –, milyen lesz az Úr Jézus az arca, amit a professzor helyreállított, a szenvedések okozta elváltozás nélkül.

Most itt a szemlélődésben valóban maradhatunk az Úr Jézus arcánál is. És reflektálhatunk a magunk arcára. Az én arcom nincs eltorzítva valamivel? Tiszta? Mi lenne, ha az én arcom az eredeti, igazi énem, személyem szerint látszana? Nem lehetne esetleg elképzelni, hogy az én keresztségem kegyelmének – ahol Isten gyermekének születtem újjá – megfelelő arc lenne az én igazi arcom? Nem lehetne aszerint gondolkodnom, éreznem, örülnöm, ahogy a keresztségben kaptam arcot Istentől? Egy témája a szemlélődésnek Jézus Annás előtt, ahol tanítása felől kérdezték, és ahol arcul ütötte a katona.

Aztán megkötözve Kaifáshoz viszik, ahol együtt voltak az írástudók és a vének. Ez olyan rokoni gesztus volt, mert Annás benősült Kaifás házába és az igazi öreg, aki intézkedett, az Kaifás volt. Ott voltak egybegyűlve az írástudók és a vének. Ott zajlott le Péter tagadása. Hát ez a Péter valóban megint olyan, hogy szemlélődhetünk, ahogy a tűznél ül. János írja ezt le olyan részletesen. És ahogy még mindig abban hiedelemben van, hogy őneki meg kell mentenie Jézust. Az elfogatásnál is ő akarta megmenteni Jézust, kirántotta a kardját. Érdekes, hogy nevelte az Úr Jézus ezt az embert, Pétert az egyház fejévé és az Ő utódjává.

Valóban olyan ambiciózus ember volt, aki – ha végiggondoljuk az élete jeleneteit, amiket megőriznek az evangéliumok – olyan volt, aki természetszerűleg vezető típus volt, ura a helyzetnek. Ő az, aki felel, hogy kicsoda, kinek tartják az emberek Jézust, és kinek tartja ő, és a vízre mer lépni és megy az Úr Jézus felé. Az Úr Jézus számára olyan valaki, aki lelkesedik, akiért az életét is odaadná.

De van benne egy alapvető hiba, ami a vezetés szempontjából nem maradhat meg. Nem ő menti meg Jézust, hanem Jézus menti meg őt. Ezt neki tudomásul kellett venni. Az Úr Jézus kénytelen volt ezt Péter életében nagyon kemény kézzel venni és kénytelen volt megtanítani Pétert rá, hogy nem te vagy a megváltó, hanem én váltalak meg téged. Mi lenne a világból, ha terád szorulnék én, hogy te ments meg engem.

És itt van a csúcspontja Péter nevelésének, amikor elveszti a fejét, és össze-vissza beszél már, és az Úr megfordulva rátekint. Itt egy szójáték van, a magyarban nem lehet vissza adni. Mert a 'megfordulni' az episztreferm. Ugyanaz a szó, mint megtérni. Tehát az Úr tett egy fordulatot Péter felé, ránézett, ugyanazzal a szóval van kifejezve, hogy az Úr megtért és Péter megtért. Szóval egy remek írói fordulat. Nem tudjuk ezt magyarul visszaadni. Péterre tekintett megfordulva és Péter is megfordult.

Mert a megtérés fordulat, belső fordulat és nem tudom, ti hogy vagytok, életetekben hol jártok, mint jártok, de az biztos, hogy döntő, hogy az ember ezt a belső fordulatot megtegye, amit látunk Péternél. És döntő, hogy az Úr Jézus megadja ezt a kegyelmet, hogy rátekintsen az emberre. Hogyan tekinthetett rá? Mi volt a tekintetében? Én biztosra veszem, hogy nem harag, nem szemrehányás, nem csodálkozás, hanem: Péter, én szeretlek téged így is, ne félj. Biztatás volt a tekintetében, teljesen elfogulatlanul, mert az Úr Jézus ártatlan. Nem egy ravasz, agyafúrt meg szemrehányó valaki. Tudjátok milyen az ártatlan ember? Isten is ártatlan. Nem ravaszkodik az emberrel. Tiszta jó.

Az Úr Jézus tekintetéből ez a tiszta jóság áradt Péter felé és az idézte elő ezt a nagy fordulatot: az egész világ nem kell nekem, csak te kellesz nekem. Megfordult, kiment, keservesen sírt. És ott maradt benne az Úr Jézus minden fölé való értékelése, helyezése. Ez a megtérés.

A megtérés fordítottja az Istentől való elszakadásnak. Mi szakít el Istentől? Csak az szakít el, hogy ebből a világból valami hatás, kábulat, varázs, bűvölet, valami vonzás a vágyainknak, vagy kívánságainknak, elképzelésünknek megfelelően az leköt, lebilincsel bennünket, és elfelejtünk Istent, embert, mindenkit. Egy pillanatért is képes az ember mindenről elfelejtkezni.

A megtérés pedig pontosan az ellenkezője. Egyszerre eloszlik a világból minden, amit én eddig nagyra tartottam. Ami fogva tartott, az alól felszabadulok, elenged engem és egyszerre nagyot fordul az ember és felfedezi, hogy egyedül az Úr Jézus több, mint az egész világ, mert Ő a Teremtő, az Üdvösség, az Igazság, a Boldogság, a Jóság, tehát semmi sem érhet fel ebből a világból Őhozzá.

Mondhatom nektek, tanúskodhatok az életemből, hogy ez sokszor egy életre terjedő dolog, hogy az ember így megforduljon, hogy megtérjen, hogy eloszoljék az emberben minden ilyen illúzió, ami odatapad a vágyaink, szenvedélyeink nyomán a dolgokhoz vagy személyekhez vagy bármihez, az az illúzió, hogy ott a boldogság, annak el kell oszolnia és ez sokszor hosszú időt vesz igénybe.

De örüljetek, ha minél előbb rátaláltok és minél előbb sikerül elszakadnotok ettől a világtól ilyen értelemben. Ahogy az Úr Jézus mondja: aki utánam akar jönni, az tagadja meg magát és kövessen engem, és aki el nem hagy mindent, az nem méltó hozzám. Még a saját szüleit, testvéreit, ilyen értelemben az egész világot el kell hagyni, hogy az Úr Jézushoz forduljon az ember, hogy igazán Isten legyen a számára az Úr Jézus. Itt megállhattok a szemlélődésben. Nagyon termékeny, gazdag kincsek vannak elrejtve Péter tagadásának és megtérésének a jelenetében.

Aztán itt vannak utána a hamis tanúk. Hú, mi van itten! Hogy most hány hamis tanú jár két lábon keresztényeknek elnevezve, akik teljesen hamis képet adnak az Úr Jézusról... lehet szemlélődni és könyörögni: Uram, add, hogy ne hamis tanúd legyek, hanem igazi tanúd. Egyszerű, igazi tanúd legyek. Tanúsítsalak életemmel, szavaimmal, gondolataimmal őszintén.

A hamis tanúskodások után Kaifás házában az Úr Jézus csak hallgat. Mit csináljon? Mit csináljon most az Úr Jézus, ha ezer és ezer hamis tanúzó keresztény más képet fest róla, mint az igazi? Olyat, hogy a pogányok megbotránkoznak rajta... Az a sok szekta, az a sok széthúzás, az, hogy keresztények egymásnak ellentmondó dolgokat mondanak és mindegyik megy a maga feje szerint.

Ugye mennyire kiemelkedik a korunkban is az a néhány igaz tanú, mint Teréz anya, Charles de Foucauld, akik nagyon egyszerű, alázatos emberek – és igazi tanúk. Sok-sok igazi tanú van. Vannak csöndes, egyszerű, igazi tanúk: férfiak, nők, édesapák, édesanyák, fiatalok.

Törekedjünk igazi tanúk lenni. És hogyha rajtakapjuk magunkat, hogy hamisak vagyunk, megtagadjuk az Úr Jézust, akkor csak tekintsünk az Úr Jézus szemébe, mint Péter, és gyerünk vissza, hogy igaz tanúk legyünk.

Itt hangzik el a döntő kérdés: „Te vagy-e az Isten fia? Valld meg nekünk!" Keresztségünk óta mi is Isten gyermekei vagyunk. Valljuk meg! Akármilyen körülmények közé kerülünk. Az Úr Jézus itt csodálatos példát ad nekünk. Ebben aztán nincs kec-mec. Ezek vagyunk, igen. Az vagyok. Még ha nem látszik is, még ha én magam próbáltam ezt valahogy radírozni, vagy nem annak megfelelően cselekedtem, de most ha kérdezed, tudatosan megvallom, az vagyok. Keresztény vagyok.

Érdekes: erre szabadulnak el az indulatok az Úr Jézus körül. Nem egyszerű dolog megvallani azt, hogy kik vagyunk.

Függelék – a szentmise olvasmányai

Iz 50,4–7
Isten, az Úr megadta a nyelvet, a tanítványok nyelvét. Hogy megfelelhessek a fáradtaknak, maga adja ajkamra a szót. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.
Isten, az Úr nyitotta meg a fülemet. S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg.
Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek.
Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.

Fil 2,6–11
Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell,
hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.
Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek,
hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban,
s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

Lk 22,14–23,56
Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt.
Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek.
Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában."
Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt:
„Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa."
Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."
Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.
De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon.
Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja."
Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz.
Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb.
Erre ezt mondta nekik: „A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat.
Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.
Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék.
Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban.
Ezért adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám, nekem átadta,
hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.
Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát.
De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet."
„Uram – felelte –, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek."
Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz."
Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?" „Semmiben" – felelték.
„Most azonban – folytatta –, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot.
Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik."
„Uram – mondták –, nézd, van itt két kard!" Erre csak annyit mondott: „Elég."
Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A tanítványok is elkísérték.
Amikor odaért, kérte őket: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!"
Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott:
„Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!"
Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott.
Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre.
Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban.
Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!"
Mielőtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja.
Jézus megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?"
Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: „Uram, kardot rántsunk ellenük?"
Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap szolgájára, s levágta a jobb fülét.
De Jézus így szólt: „Hagyjátok, elég!" Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította.
Az ellene kivonult főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: „Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal!
Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettetek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé."
Elfogták és a főpap házába vitték. Péter messziről követte.
Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült.
Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: „Ez is vele volt."
De tagadta: „Asszony, nem is ismerem."
Nem sokkal ezután egy másik vette észre: „Te is közéjük tartozol" – szólt neki. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom."
Alig telt el egy óra, más valaki bizonygatta: „De igen, ez is vele volt, hiszen galileai."
„Ember – tagadta újra Péter –, nem tudom, mit beszélsz." Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas.
Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz."
Kiment és keserves sírásra fakadt.
Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták.
Befödték a fejét és kérdezgették: „Találd el, ki ütött meg?"
És mindenféle szitkokat szórtak rá.
Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és tanácsuk elé állították.
„Ha te vagy a Messiás – szólították fel –, mondd meg nekünk." Így válaszolt rá: „Ha megmondom is, nem hiszitek el.
Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek.
De az Emberfia mostantól fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni."
Erre egyszerre közbevágtak: „Tehát te vagy az Isten Fia?" Ő pedig ezt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok."
„Mi szükségünk van még tanúkra? – mondták erre. – Magunk hallottuk a saját szájából."
Ezzel fölkerekedett egész sokaságuk, és Pilátushoz kísérték.
Ott vádolni kezdték: „Azt tapasztaltuk – mondták –, hogy fellázítja népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a Messiás-király."
Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?" „Magad mondod" – felelte.
Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek."
De azok erősködtek: „Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig."
Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e.
Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban épp Jeruzsálemben tartózkodott.
Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében.
Sokat faggatta, de nem méltatta feleletre.
A főpapok és az írástudók is elmentek, és hevesen vádolták.
Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz.
Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelőtt haragban voltak.
Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet,
s így szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek.
És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.
Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom."
Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot.
Az egész nép ezt ordította: „Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!"
A városban lázadás tört ki, és Barabás gyilkosság miatt került börtönbe.
Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.
De tovább ordítoztak: „Keresztre! Keresztre vele!"
Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom."
De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre.
Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek.
Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.
Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után.
Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.
Jézus hozzájuk fordult: „Jeruzsálem leányai – mondta nekik –, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok,
mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak.
Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el!
Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?"
Két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele.
Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról.
Jézus pedig mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek." Ruháján sorsot vetve megosztoztak.
A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat megmentett - mondták -, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja."
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták:
„Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!" – mondták.
Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: „Ez a zsidók királya."
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is."
A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded.
Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat."
Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban."
Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben."
A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott.
A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.
Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." E szavakkal kilehelte lelkét.
Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: „Ez az ember valóban igaz volt."
És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte, és szétoszlott.
Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt.
Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz férfi, Júdea Arimatea nevű városából származott, és maga is várta az Isten országát.
Ő nem értett egyet a határozattal és az eljárással.
Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki.
A készület napja volt, a szombat már beállóban.
A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet.
Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték.

Szólj hozzá!

Címkék: megtérés szent péter virágvasárnap nagyböjt szemlélődés annás kaifás jézus szenvedése

A bejegyzés trackback címe:

https://vaczjenosj.blog.hu/api/trackback/id/tr815123542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása