HTML

Vácz Jenő SJ atya szellemi öröksége

Vácz Jenő SJ atya (1914-2003) a püspökszentlászlói Életrendezés Házának volt vezetője. Még a rendszerváltozás előtt, a nyolcvanas években, Németh János atya nyomán kezdett lelkigyakorlatokat adni. Fiatalok és idősebbek sokasága meríthetett erőt, megújulást a közelében. Hálát adunk érte a Teremtőnek, és igyekszünk szellemi örökségét méltóképpen őrizni.
További információk
ÉLETRENDEZÉS HÁZA
Levél a szerkesztőnek

Fotók

Címkék

ábrahám (15) ácház (1) ádám és éva (1) adás (1) adjátok meg istennek ami istené (1) adni (2) adó szeretet (2) advent (4) advent1 (3) advent2 (3) advent3 (2) advent4 (3) ajándék (3) ajándékozva isten (1) akarat (3) akarat képessége (1) alázat (1) áldás (2) áldozat (5) alkossunk embert (1) alku (1) alku istennel (1) annás (2) antióchia (1) anyagi világ (1) apostolok cselekedetei (1) aprópénzre vált (1) aquinói szent tamás (1) arcul ütés (1) arisztotelész (1) ártatlan (1) árulás barlangja (1) assisi szent ferenc (2) átadottság (1) átalakulás (1) atya (1) atyaság (1) auguste comte (1) autogén tréning (1) ávó (1) a év (55) bálvány (1) bárány (2) bárányember (1) bárka (2) bartimeus (1) befogadás (1) béke (3) békepapság (1) békétlenség (1) béke világnapja (1) belső élet (1) beszélgetés (1) betegség (2) betlehem (1) bevált (1) birtoklás ösztöne (1) bizonytalanság (1) biztatás (1) bölcsek (1) bölcsesség (1) boldogság (4) bor (1) búcsú (1) bűn (4) bűnbánat (1) bűnös (1) bűnösök (1) büntetés (1) b év (55) cölibátus (1) cornelius (1) család (2) családhoz tartozás (1) csend (2) c (1) c év (42) dante (1) december 25 (1) dénár (1) deutero izajás (1) de jó hogy vagy (1) diktatúra (1) divina comedia (1) döntés (1) efezusi levél (1) egészséges (1) egyedül (1) egyház (5) egyházkép (1) egyiptom (2) egység (2) egység és sokaság (1) egyszerűség (1) együttlét (1) egzegéta (1) egzegézis (1) életrendezés (1) elhívás (1) ellenkezés (1) elmélkedés (13) élő víz (1) első a parancsok közül (1) emancipáció (1) emberáldozat (1) emberi méltóság (1) emberi sors (1) emberi természet (2) emberré formálódás (1) emmánuel (1) emmauszi tanítványok (1) engedelmesség (1) enyém (1) epifánia (1) érdemszerzés (1) eredetlenül isten (1) erő (1) érvényesülési ösztön (2) érzéketlenség (1) érzélkenység (1) erzsébet (1) esszénusok (1) eucharisztia (5) év (1) evangélium (2) evangélium hirdetése (1) evangelium nunciandi (1) évközi (42) évközi12 (1) évközi13 (1) évközi14 (2) évközi15 (1) évközi16 (1) évközi17 (2) évközi18 (2) évközi19 (2) évközi2 (2) évközi20 (2) évközi21 (2) évközi22 (2) évközi23 (1) évközi24 (1) évközi25 (1) évközi26 (1) évközi27 (1) évközi28 (1) évközi3 (2) évközi30 (2) évközi31 (1) évközi32 (2) évközi33 (2) évközi4 (2) évközi5 (2) exámen (2) exodus (1) fajfenntartási ösztön (1) fajfenntartó ösztön (1) farizeus (1) fegyverkezés (1) felebarát (2) félelem (4) felelősség (2) felelős én (1) felismerés (3) felszabadítás teológiája (1) feltámadás (3) fény (1) fény gyermekei (1) fogyatékos (1) fölbonthatatlanság (1) földi javaktól függetlenség (1) földi kenyér (1) fölkent (1) fölszólít (1) fönség (1) főparancs (2) forrás (3) függetlenség (1) fülöp (1) gazdagság (1) gazdálkodik (1) getszemáni kert (3) gomorra (2) gond (1) gyakorlat (2) gyakorlatok (2) gyermek (1) gyermekség (1) gyöngeségek (2) győzelem (1) hálaadás (1) halál (2) halfogás (1) hallgatás imája (1) halottak napja (2) halotti lepel (1) hamis tanú (1) harc (3) harcot fölvevő szeretet (1) harcra készség (1) harmadrend (1) hatalom (3) házasok (3) házasság (3) házszentelés (1) hegyre épült város (1) henri boulad (1) heródes (1) hit (6) hit ideje (1) hit megalapozása (1) hivatás (1) hódolat (1) humanae vitae (1) húsvét (19) húsvét2 (2) húsvét3 (2) húsvét4 (3) húsvét5 (2) húsvét6 (2) húsvétvasárnap (3) i. jános pál pápa (1) idő (2) igazság (1) igazságszolgáltatás (1) ige (1) ígéret (1) ii. jános pál pápa (2) ii. vatikáni zsinat (1) illés (1) ima (9) imanyolcad (1) indifferencia (1) írástudók (1) irgalmasság (1) irgalmas szeretet (1) irgalom (4) istenfogalom (1) istenismeret (1) isteni búvárruha (1) istenkép (1) istenkeresés (1) isten akarata (4) isten báránya (3) isten felismerése (1) isten hívása (1) isten ígérete (4) isten képmása (1) isten közelsége (1) Isten munkája (1) isten országa (13) isten ruhatervező (1) isten szeretetre nevel (1) isten temploma (1) isten útja (1) isten velünk harcol (1) ítélet (1) izajás (2) izsák (3) jános apostol (1) jár (1) jelek (1) jelenlét (3) jeremiás (1) jerikó (2) jeruzsálem (3) jézus hármas küldetése (1) jézus krisztus szolgálata (1) jézus szenvedése (2) jób (1) josef pieper (1) jó és rossz (1) jó forrás (1) jó pásztor (2) júdás (1) jupiter (1) jutalom (1) kaifás (2) kamatoztat (1) kánai menyegző (1) kapcsolat (6) karácsony (5) karizmatikusok (1) kedron völgye (1) kegyelem (2) kenyér (1) kenyértörés (1) kenyér és bor (1) kényszerít (1) képesség (1) kereszt (2) keresztelés (1) keresztelő jános (5) keresztények egysége (1) keresztények viselkedése (1) keresztség (4) kerítőháló (1) két szín alatti áldozás (1) kezdet (2) kicsinyhitűek (1) kiengesztelődés (3) kincs (1) kincsek (1) kinek van igaza (1) kinyilatkoztatás (1) király (1) kirkegaard (1) kisded (1) kísértés (4) kísértés legyőzése (1) kísértő (1) kis akadály (1) kis egyház (1) kiüresíti önmagát (1) ki vagy (1) ki vagy te (1) kölcsönösség (1) koldus (1) közbenjárás (1) közbenjáró ima (1) közel (1) közlés (1) közlés vérkeringése (1) közösség (7) közösségalkotó szeretet (1) közreműködés (1) krisztocentrikus (1) krisztusba öltözni (1) krisztuskirályság (1) krisztus király (2) krisztus király vasárnapja (1) külső élet (1) küzdelem (1) lakoma (1) látás (2) látás ideje (1) látomás (1) látta és hitt (1) leborulás (1) lefegyverkezés (1) legyetek szentek (1) lélek (1) lelkigyakorlat (25) lelki szegénység (1) lemondás (1) leprások (1) lét (2) liturgia (1) lót (1) loyolai szent ignác (1) luther (1) magány (1) magasztalás (1) magvetés (1) manna (1) mária (6) mária és márta (1) marriage encounter (1) már igen még nem (1) meditáció (2) megbocsátás (3) megbocsátó szeretet (1) megdicsőülés (1) megerősítés (1) megfordul (1) meghalás (1) meghívás (1) megigazulás (4) megkeresztel (1) megnyilvánul (1) megrekedtség (1) megszállott (1) megtérés (12) megtisztulás (1) megújulás (12) megváltó szeretet (2) menyasszony (3) meó (1) mérték (1) messiás (1) metamorfózis (1) miatyánk (1) mindenszentek (2) mindent odaadni (1) mindszenty (1) misszionárius (1) missziós vasárnap (1) mozdulatlan mozgató (1) mózes (2) mozgósítás (1) munka (1) nagyböjt (10) nagyböjt1 (2) nagyböjt2 (2) nagyböjt3 (3) nagyböjt4 (3) nagyboldogasszony (2) nagycsütörtök (1) nagypéntek (1) nagyszombat (1) nappal és éjszaka (1) napsugár (1) názáret (1) nem jó egyedül (1) noé (2) növekedés (1) nyáj (1) nyolc boldogság (1) nyomorúság (1) odaadottság (1) okos és balga szüzek (1) olaj (1) oltáriszentség (5) öltözet (1) öltözködés (1) olvasmány (1) önmagunk fölé emelkedni (1) örök élet (1) örök ige (1) örök szövetség (1) öröm (1) összeesküvés (1) összefüggések (1) ösztön (1) ösztönök (1) özvegy (1) özvegyasszony (1) pacem in terris (1) panasz imája (1) pantha rei (1) pap (1) paradicsom (2) parancs (1) pásztor (4) pásztorok (1) pásztorok miséje (2) pázmány péter (1) pénzváltó (1) per (1) péter apostol (1) platón (1) pneuma (2) prédikáció (124) próbatétel (2) próféta (3) pünkösd (3) pünkösdi szeretet (1) puszta (2) pusztaság (1) rabszolga (1) rabszolgaság (1) rászed (1) rászedett élet (1) redemptor homini (1) rejtély (1) remény (2) rendező én (1) részvétel (1) ruha (2) salom (1) sára (1) saul (1) semmi (1) simon (1) sírhely (1) sivatag (2) (1) sokaság (1) sötétség (1) sötétség világosság (2) szabad (1) szabadság (3) szabadulás (1) szabad akarat (1) szaddam huszein (1) szaddúceusok (1) szamaritánus (2) számba vétel (1) számonkérés (1) számon kér (1) szaturnusz (1) szegénység (1) szellő (1) szélzúgás (1) személyes isten (1) szemlélődés (4) szent (1) szentáldozás (1) szentháromság (3) szentháromság vasárnap (1) szentírás (2) szentlélek (7) szentlélek adományai (1) szentmise (3) szentség (1) szentségek (1) szent család (3) szent ignác (5) szent istván (5) szent jános (1) szent józsef (1) szent pál (9) szent péter (5) szenvedés (2) szenvedő szolga (1) szeplőtelen fogantatás (2) szeretet (9) szeretet jelei (1) szerzetesi élet (1) szerzetesrend (1) szív (1) szíven talál (1) szodoma (2) szodoma és gomorra (1) szolga (1) szolgálat (3) szolidaritás (1) szőlő (2) szomjúság (1) szomorúság (3) szövetség (4) szövetségkötés (1) szövetségkötő áldozat (2) születés (3) születve isten (1) szűz (1) szűzanya (2) szűz mária (4) tagadás (1) találkozás (5) talentum (1) tanúságtétel (1) tapasztalat (1) táplálkozás (1) táplálkozási ösztön (1) táplálkozás ösztöne (1) társas ösztön (2) tehetetlen (1) teilhard de chardin (1) tekintély (2) tékozló fiú (2) teljesség (1) templom (1) templomépítés (1) teremtés (2) teremtés könyve (1) teremtő szeretet (3) teréz anya (1) térjetek meg (1) termés (1) terv (1) tétlen (1) tettek és szavak (1) tettre váltott szeretet (1) tevékenységi ösztön (1) tevékenység ösztöne (1) tisztaság (2) tisztaszeretet ember (1) tisztátalan (1) tiszta szeretet (1) törekvő én (1) törvény (3) törvényadás (1) totus tuus (1) tudás (1) tudomány (1) türelem (1) tűz (3) üdvösség (3) üdvözítő (1) újév (3) újjászületés (3) új élet (1) új szövetség (1) üldöző (1) undor (1) unio hipostatica (2) úrnapja (3) urunk megkeresztelkedése (1) urunk mennybemenetele (1) út (1) utolsó ítélet (1) utolsó vacsora (1) vád (1) vagyon (1) vagyonosodás (1) vágyó szeretet (2) vak koldus (1) valami (1) választott nép (1) vallomás (1) várakozás (1) vasárnap (105) védekezési ösztön (1) végső rendező elv (1) vegyétek üldözőbe a szeretetet (1) vele (1) veletek (1) velünk (1) versengés (1) vértanú (2) vértanúk (1) vetélkedés (1) vi. pál pápa (4) vigasztalás (1) vigasztaló (1) vihar (3) világ (2) világosság (2) világszolidaritás (1) világ világossága (1) virágvasárnap (2) viszony (3) viszonzás (1) vita a szeretetről (1) víz (1) vízkereszt (3) vőlegény (3) vonzóerő (1) xxiii. jános pápa (1) zakeus (1) zarándok (1) zarándoklat (1) zavartalanság (1) zelóták (1) zrínyi (1) zsinat (1) Címkefelhő

C év, évközi tizenhetedik vasárnap, prédikáció

2013.07.25. 15:00 :: vaczjenosjadmin

Július 28., évközi tizenhetedik vasárnap, prédikáció (C egyházi év) (1977)

Krisztusban kedves Testvérek!

Azt hiszem, a mai vasárnapon mindnyájunk legközpontibb kérdése kerül elő a Szentírás szövegei nyomán: az imádság. Mi emberek az imában fejeződünk ki igazában. Ott mutatkozunk meg olyannak, amilyenek vagyunk.

Vajon nem tudtak volna imádkozni az apostolok meg a tanítványok? Minden ember magával hozza ezt a képességet: valahogy szólni Istenhez. A tanítványok – gondolom – tudtak valahogy imádkozni. De mikor az Úr Jézus imádkozott előttük – mint ahogy itt is éppen olyan alkalommal kérték meg, hogy tanítsa őket is imádkozni –, akkor érezték, hogy itt valami más imáról van szó, mint amit ők maguktól tudnak. Valahogy megkívánták, hogy úgy tudjanak imádkozni, mint az ő mesterük.

Keresztelő János is sajátos módon tanította imádkozni az ő tanítványait, akik közül az apostolok jó része kikerült. A jánosi ima talán inkább a bűnbánat imája volt. Most szerették volna, ha olyan Jézusi imát tanulnak, amelyben az ő uruk, mesterük, Jézus van benne egészen.

Meg is kapják – és megkapjuk mi is mindnyájan. Az Úr Jézus készségesen enged a kérésüknek: megtanítja őket imádkozni. Minket is megtanít, csak figyeljünk rá.

Az első szó mindjárt berobban, nem is lehet más, mint az ő legkedvesebb szava: Abba. Így imádkozzatok: Édesatyám. Valahogy ez a leglényegesebb, mindjárt ez az első szó. Ez az a szó, amit elvesztett az ádámi ember. S aminek az elvesztése miatt mi emberek, ilyen állapotokban élünk, ilyen viszonyok között élünk, mint ahogy azt mindnyájan megéljük. Az Úr Jézus pedig ezt a szót az ő lénye legmélyéig éli, ez az ő legbensőbb viszonya. S most mennyire örülhettek az apostolok: igen, ez az, amit ők nem tudnak. Ez az az ima; a sajátosan jézusi ima. Itt a titka az Úr Jézus életének. És most már ezt ők is mondhatják. Ez valóban nagy dolog: az Úr Jézus egész működése arra irányult, hogy ezt mondhassuk.

Milyen sokba került az, hogy mi ezt kimondhatjuk! Mert nem csak szó ez. Az Úr Jézus nemcsak iskolásan tanított valamit kimondani, hanem mint mester átalakította az egész világot úgy, hogy ezt most már ki lehessen mondani. Átalakított bennünket is a megváltással, hogy kimondhassuk.

De ez még folyamatban van, még csak ima stádiumában van a dolog. Mondhatjuk, mert Jézus létrehozta, de csak kezdetileg hozta létre, hogy Atyának mondhatjuk újra a Mennyei Atyát. Még nem mutatkozik meg előttünk foghatóan, hogy ismerjük, hogy éljük, hogy ő a Mennyei Atyánk.

Mindjárt az első kérésben az Atya szó után az következik: szenteltessék meg a te neved. Ennek mi értelme van? A neved?! Te magad, Atyám, te magad szenteltessél meg, mutatkozz meg szentnek, olyannak, amilyen vagy, mert most még nem ismerünk, nem látunk; eltakar a szemünk elől a rengeteg; eltakarnak, mint a napot a gomolygó, sötét felhők; eltakarnak téged előlünk azok a viszonyok, amikben élünk. Szenteltessék meg a te neved, mutatkozz meg előttünk Atyának, hogy igazán ne legyen közöttünk és közötted semmi akadály. Ez van az első kérésben.

Az Úr Jézus azt mondja: „hálát adok neked, Atyám, hogy elrejtetted ezeket a dolgokat a gőgösek elől és megmutattad a kicsiknek, a szegényeknek". Ez a szegények imája, ez a kicsik imája: mutatkozzon meg az Atya nagynak, mert el vannak nyomva a kicsik, a szegények. Az ő gyermekei itt idegen hatás alá kerültek: a bűnökön keresztül a gonosz lélek hatása működik a világon.

Az első kérésben – szenteltessék meg a te neved – benne van az Isten gyermekeinek legforróbb vágya az Atyjuk után. Mutatkozzék meg az irgalmában, hatalmában, jóságában, előttük a Mennyei Atya. S ezt szabad kérni minden nap. No, és mutatkozz meg előttünk, Atyánk, ne éljünk úgy, mint a messze számkivetettek, akik elől el van takarva az arcod, mutatkozz meg!

És megmutatkozik. Szentségeiben mindjárt megmutatkozik az Atya az Úr Jézus szavára. Amikor mondjuk, hogy Mi Atyánk. Mi takarja el előlünk az Atya arcát? A földön a hazugság, a tévedések, és egyáltalában az a homály, ami uralkodik. A hazugság atyja olyan bűvészkedéssel rejti el az emberek elől az Istent, hogy vannak, akik istentelenek, ateisták.

Aztán minden bűn eltakarja az emberek elől Isten arcát. Eltakarja előlünk a halál, a szenvedés, a nyomorúság, a gyöngeség, a gyarlóságunk. És olyannak mutatja ez az állapot előttünk Istent, minthogyha el volnánk hagyva tőle. Eltakarják előlünk Istent a bűnök, amikről hallunk, meg amiket véghezviszünk minden nap magunk is. Mintha ezektől nem lehetne szabadulni! Eltakarják a szent Istent, az igaz Istent.

Valami kegyetlen helyzetnek tűnik föl ez a földi világ. Ránk nehezednek hatalmak, amelyeken nem tudunk változtatni. Az anyag is ilyen változtathatatlannak látszik, meg az embereknek a rendje, amit ránk nyom ez helyzet, a hatalom, az emberek hatalma. És nem mutatkozik meg előttünk a kegyelem, a kegyes Atya. Igazságtalanságok nyomják el, takarják el előlünk az Isten arcát, az éhező százmilliók elől, eltakarja Istent az az igazságtalan rend, hogy egy kevés, kisebb része az emberiségnek már azt sem tudja, mit csináljon a vagyonával; úgy mennek a vagyonhalmozás után, hogy már beleunnak az életbe. Rafináltan minden szórakozást megszereznek – ők pedig éheznek. Micsoda igazságtalanság! Hol van Isten?

Eltakarja az Atya arcát az igazságtalanság, és a szeretetlenség, hogy saját gyermekeik nem törődnek a szülőkkel, hogy ott vannak magukban, az öreg szülők sokszor nem kívánatosak a gyermekeik körében.

Aztán az állandó, fenyegető háborús veszély, a béke hiánya is eltakarja előlünk Isten arcát. De az Úr Jézus megtanított rá; mindennek ellenére elénk hozta az Atyát. „Aki lát engem, látja az Atyát."

Az első olvasmányban Ábrahám még nem ismerte igazán Isten jóságát. Látszik, hogy félénken próbálgatja, tapogatja Isten jóságát: vajon milyen, megkönyörül-e, ha tízig elmegy az alkudozásban, s ott abbahagyja. Talán Isten, az Atya – ha szabad ezt mondanom – magában mondta volna: miért hagytad abba? miért nem mentél tovább? én egyetlen igazért is megbocsátok, megkegyelmezek Szodomának és Gomorrának...

Az Úr Jézushoz vezet át az első olvasmány. Ő továbbment: fölajánlotta az Atyának azt az egy igazat, akiért ő végtelen készséggel irgalmaz, és mindazt, ami most eltakarja előlünk az ő arcát, gyermekei elől, mindazt elkezdte felgöngyölíteni, elkezdte lebontani.

A Szentleckében Szent Pál már elénk adja, hogy a hitünk az Isten erejében van: hogy a halálon keresztül az élet működik. Erre keresztelkedtünk meg: lebontani, meghalni Krisztussal. Az ő halálában keresztelkedtünk meg és ezen keresztül Isten ereje már működik. Azt mondja Szent Pál: „már föltámadtunk". A föltámadott élet itt van.

Mi tehát sajátos módon imádkozunk a mi Atyánkhoz. „Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod." Jöjjön el az igazság, az élet, a szentség, a kegyelem, az igazságosság, a szeretet és a béke országa.

Miközben tudjuk, hogy már itt is van. Már működik bennünk. Ez a mi sajátos helyzetünk, és érezzük, hogy minden pillanatban rászorulunk.

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma." Ez a napi szükség most, ma. Ami terhel bennünket a múltból, a bűneinket, azt meg „... bocsásd meg (...) mi is megbocsátunk...". Ami veszélyeztet, fenyeget bennünket, a jövőben, hogy elszakít tőled, a kísértés, abba „ne vígy minket".

Életünk egész vonalában Rád vagyunk utalva, Atyám, s úgy állunk eléd, mint gyermekeid. Mutatkozz meg, Atyám!

Ez az ima, amelyre az Úr Jézus tanít bennünket. Ez az ima magába zár mindent. Azért mondhatja az Úr Jézus, hogy így imádkozzunk. Minden imánk tartalmazza ezeket a dolgokat. De legfőképpen tartalmazza a bizalmat a Mennyei Atya iránt és az Úr Jézus iránt. Mint ahogy a további példák és erős felfedetlen képek által az Úr Jézus még folytatja a biztatást: hogyan kérjünk a Mennyei Atyától, a kéréseinket, a szükségeinket hogyan tárjuk oda.

Mint az az éjjeli barát. Palesztinában a hőség miatt inkább éjjel utaztak, és három lepény volt egy embernek a napi szükséglete. Másnapra a vendégnek odaadták az egész napi útravalót. Tehát bízzunk benne, okvetetlenkedjünk szinte a Mennyei Atyával – ezt mondja az Úr Jézus s a végén három- vagy négyféleképpen is biztosít bennünket arról, hogy biztos az imánknak a meghallgatása. Biztos!

Kérésre érkezik az, hogy kapunk. Kéregetők vagyunk, koldusok vagyunk, de kapni fogunk.

A keresésre – mert tévelygő keresők vagyunk – érkezik a megtalálás.

A zörgetésre pedig – mert élet-halál kérdése az nekünk, hogy megtaláljuk az Atyát – jön a nyitás. A zörgetés jelenti azt is, hogy mi kívül vagyunk. Az Istenhez viszonyítva kívül, számkivetésben, messze idegenben.

De nyílik az ajtó: és ez minden nap megvalósul a szentmisében. Megnyílik a Mennyei Atya ajtaja. Ebből a messze világból, a kéréseknek, a szükségeknek az érzéséből egyszerre a meghallgatás közelébe jutunk.

Az Anyaszentegyház ezt akarja: imára akar tanítani – most a nyár közepén – bennünket. Legyen ez a lecke egész hetünkre jellemző. Imádkozzunk jobban, buzgóbban, nagyobb odaadással, és akkor tapasztalni fogjuk, hogy meghallgatást kapunk. Ez igaz mind, a Szentlelket magát kapjuk meg, csak kérjük. Benne a Szentlélekben pedig az Atyát, a Fiút a Szentháromság életét, fényét, melegét érezzük mindezen a zűrzavaros, mostani világon és helyzeten keresztül is. Ámen.

Függelék – a szentmise olvasmányai

Ter 18,20–32
Ezért az Úr így szólt: „Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos.
Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom."
A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr előtt.
Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: „Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal?
Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik?
Távol legyen tőled, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tőled. Az egész föld bírája nem járna el igazságosan."
Az Úr így válaszolt: „Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek."
Ábrahám folytatta és így szólt: „Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok.
Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?" Így válaszolt: „Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne."
Erre ő folytatta beszédét: „De lehet, hogy csak negyven van." Ezt felelte: „Negyven miatt sem fogom megtenni."
Ő újra szólt: „Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek." Ezt válaszolta: „Ha harmincat találok, hát nem teszem meg."
Aztán újra szólt: „Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz." Így felelt: „Húsz miatt sem pusztítom el."
Ő folytatta: „Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak."
Ezt válaszolta: „Tíz miatt sem pusztítom el." Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament.

Kol 2,12–14
Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta.
Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket.
A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.

Lk 11,1–13
Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait."
Erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod.
Add meg a szükséges kenyerünket minden nap.
Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vígy minket kísértésbe."
Aztán így folytatta: „Mondjuk, hogy valamelyiteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret,
útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki.
De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked.
Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.
Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak.
Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki?
Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki?
Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle."

Szólj hozzá!

Címkék: vasárnap prédikáció ima miatyánk ábrahám évközi évközi17 c év szodoma és gomorra

A bejegyzés trackback címe:

https://vaczjenosj.blog.hu/api/trackback/id/tr945415163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása