HTML

Vácz Jenő SJ atya szellemi öröksége

Vácz Jenő SJ atya (1914-2003) a püspökszentlászlói Életrendezés Házának volt vezetője. Még a rendszerváltozás előtt, a nyolcvanas években, Németh János atya nyomán kezdett lelkigyakorlatokat adni. Fiatalok és idősebbek sokasága meríthetett erőt, megújulást a közelében. Hálát adunk érte a Teremtőnek, és igyekszünk szellemi örökségét méltóképpen őrizni.
További információk
ÉLETRENDEZÉS HÁZA
Levél a szerkesztőnek

Fotók

Címkék

ábrahám (15) ácház (1) ádám és éva (1) adás (1) adjátok meg istennek ami istené (1) adni (2) adó szeretet (2) advent (4) advent1 (3) advent2 (3) advent3 (2) advent4 (3) ajándék (3) ajándékozva isten (1) akarat (3) akarat képessége (1) alázat (1) áldás (2) áldozat (5) alkossunk embert (1) alku (1) alku istennel (1) annás (2) antióchia (1) anyagi világ (1) apostolok cselekedetei (1) aprópénzre vált (1) aquinói szent tamás (1) arcul ütés (1) arisztotelész (1) ártatlan (1) árulás barlangja (1) assisi szent ferenc (2) átadottság (1) átalakulás (1) atya (1) atyaság (1) auguste comte (1) autogén tréning (1) ávó (1) a év (55) bálvány (1) bárány (2) bárányember (1) bárka (2) bartimeus (1) befogadás (1) béke (3) békepapság (1) békétlenség (1) béke világnapja (1) belső élet (1) beszélgetés (1) betegség (2) betlehem (1) bevált (1) birtoklás ösztöne (1) bizonytalanság (1) biztatás (1) bölcsek (1) bölcsesség (1) boldogság (4) bor (1) búcsú (1) bűn (4) bűnbánat (1) bűnös (1) bűnösök (1) büntetés (1) b év (55) cölibátus (1) cornelius (1) család (2) családhoz tartozás (1) csend (2) c (1) c év (42) dante (1) december 25 (1) dénár (1) deutero izajás (1) de jó hogy vagy (1) diktatúra (1) divina comedia (1) döntés (1) efezusi levél (1) egészséges (1) egyedül (1) egyház (5) egyházkép (1) egyiptom (2) egység (2) egység és sokaság (1) egyszerűség (1) együttlét (1) egzegéta (1) egzegézis (1) életrendezés (1) elhívás (1) ellenkezés (1) elmélkedés (13) élő víz (1) első a parancsok közül (1) emancipáció (1) emberáldozat (1) emberi méltóság (1) emberi sors (1) emberi természet (2) emberré formálódás (1) emmánuel (1) emmauszi tanítványok (1) engedelmesség (1) enyém (1) epifánia (1) érdemszerzés (1) eredetlenül isten (1) erő (1) érvényesülési ösztön (2) érzéketlenség (1) érzélkenység (1) erzsébet (1) esszénusok (1) eucharisztia (5) év (1) evangélium (2) evangélium hirdetése (1) evangelium nunciandi (1) évközi (42) évközi12 (1) évközi13 (1) évközi14 (2) évközi15 (1) évközi16 (1) évközi17 (2) évközi18 (2) évközi19 (2) évközi2 (2) évközi20 (2) évközi21 (2) évközi22 (2) évközi23 (1) évközi24 (1) évközi25 (1) évközi26 (1) évközi27 (1) évközi28 (1) évközi3 (2) évközi30 (2) évközi31 (1) évközi32 (2) évközi33 (2) évközi4 (2) évközi5 (2) exámen (2) exodus (1) fajfenntartási ösztön (1) fajfenntartó ösztön (1) farizeus (1) fegyverkezés (1) felebarát (2) félelem (4) felelősség (2) felelős én (1) felismerés (3) felszabadítás teológiája (1) feltámadás (3) fény (1) fény gyermekei (1) fogyatékos (1) fölbonthatatlanság (1) földi javaktól függetlenség (1) földi kenyér (1) fölkent (1) fölszólít (1) fönség (1) főparancs (2) forrás (3) függetlenség (1) fülöp (1) gazdagság (1) gazdálkodik (1) getszemáni kert (3) gomorra (2) gond (1) gyakorlat (2) gyakorlatok (2) gyermek (1) gyermekség (1) gyöngeségek (2) győzelem (1) hálaadás (1) halál (2) halfogás (1) hallgatás imája (1) halottak napja (2) halotti lepel (1) hamis tanú (1) harc (3) harcot fölvevő szeretet (1) harcra készség (1) harmadrend (1) hatalom (3) házasok (3) házasság (3) házszentelés (1) hegyre épült város (1) henri boulad (1) heródes (1) hit (6) hit ideje (1) hit megalapozása (1) hivatás (1) hódolat (1) humanae vitae (1) húsvét (19) húsvét2 (2) húsvét3 (2) húsvét4 (3) húsvét5 (2) húsvét6 (2) húsvétvasárnap (3) i. jános pál pápa (1) idő (2) igazság (1) igazságszolgáltatás (1) ige (1) ígéret (1) ii. jános pál pápa (2) ii. vatikáni zsinat (1) illés (1) ima (9) imanyolcad (1) indifferencia (1) írástudók (1) irgalmasság (1) irgalmas szeretet (1) irgalom (4) istenfogalom (1) istenismeret (1) isteni búvárruha (1) istenkép (1) istenkeresés (1) isten akarata (4) isten báránya (3) isten felismerése (1) isten hívása (1) isten ígérete (4) isten képmása (1) isten közelsége (1) Isten munkája (1) isten országa (13) isten ruhatervező (1) isten szeretetre nevel (1) isten temploma (1) isten útja (1) isten velünk harcol (1) ítélet (1) izajás (2) izsák (3) jános apostol (1) jár (1) jelek (1) jelenlét (3) jeremiás (1) jerikó (2) jeruzsálem (3) jézus hármas küldetése (1) jézus krisztus szolgálata (1) jézus szenvedése (2) jób (1) josef pieper (1) jó és rossz (1) jó forrás (1) jó pásztor (2) júdás (1) jupiter (1) jutalom (1) kaifás (2) kamatoztat (1) kánai menyegző (1) kapcsolat (6) karácsony (5) karizmatikusok (1) kedron völgye (1) kegyelem (2) kenyér (1) kenyértörés (1) kenyér és bor (1) kényszerít (1) képesség (1) kereszt (2) keresztelés (1) keresztelő jános (5) keresztények egysége (1) keresztények viselkedése (1) keresztség (4) kerítőháló (1) két szín alatti áldozás (1) kezdet (2) kicsinyhitűek (1) kiengesztelődés (3) kincs (1) kincsek (1) kinek van igaza (1) kinyilatkoztatás (1) király (1) kirkegaard (1) kisded (1) kísértés (4) kísértés legyőzése (1) kísértő (1) kis akadály (1) kis egyház (1) kiüresíti önmagát (1) ki vagy (1) ki vagy te (1) kölcsönösség (1) koldus (1) közbenjárás (1) közbenjáró ima (1) közel (1) közlés (1) közlés vérkeringése (1) közösség (7) közösségalkotó szeretet (1) közreműködés (1) krisztocentrikus (1) krisztusba öltözni (1) krisztuskirályság (1) krisztus király (2) krisztus király vasárnapja (1) külső élet (1) küzdelem (1) lakoma (1) látás (2) látás ideje (1) látomás (1) látta és hitt (1) leborulás (1) lefegyverkezés (1) legyetek szentek (1) lélek (1) lelkigyakorlat (25) lelki szegénység (1) lemondás (1) leprások (1) lét (2) liturgia (1) lót (1) loyolai szent ignác (1) luther (1) magány (1) magasztalás (1) magvetés (1) manna (1) mária (6) mária és márta (1) marriage encounter (1) már igen még nem (1) meditáció (2) megbocsátás (3) megbocsátó szeretet (1) megdicsőülés (1) megerősítés (1) megfordul (1) meghalás (1) meghívás (1) megigazulás (4) megkeresztel (1) megnyilvánul (1) megrekedtség (1) megszállott (1) megtérés (12) megtisztulás (1) megújulás (12) megváltó szeretet (2) menyasszony (3) meó (1) mérték (1) messiás (1) metamorfózis (1) miatyánk (1) mindenszentek (2) mindent odaadni (1) mindszenty (1) misszionárius (1) missziós vasárnap (1) mozdulatlan mozgató (1) mózes (2) mozgósítás (1) munka (1) nagyböjt (10) nagyböjt1 (2) nagyböjt2 (2) nagyböjt3 (3) nagyböjt4 (3) nagyboldogasszony (2) nagycsütörtök (1) nagypéntek (1) nagyszombat (1) nappal és éjszaka (1) napsugár (1) názáret (1) nem jó egyedül (1) noé (2) növekedés (1) nyáj (1) nyolc boldogság (1) nyomorúság (1) odaadottság (1) okos és balga szüzek (1) olaj (1) oltáriszentség (5) öltözet (1) öltözködés (1) olvasmány (1) önmagunk fölé emelkedni (1) örök élet (1) örök ige (1) örök szövetség (1) öröm (1) összeesküvés (1) összefüggések (1) ösztön (1) ösztönök (1) özvegy (1) özvegyasszony (1) pacem in terris (1) panasz imája (1) pantha rei (1) pap (1) paradicsom (2) parancs (1) pásztor (4) pásztorok (1) pásztorok miséje (2) pázmány péter (1) pénzváltó (1) per (1) péter apostol (1) platón (1) pneuma (2) prédikáció (124) próbatétel (2) próféta (3) pünkösd (3) pünkösdi szeretet (1) puszta (2) pusztaság (1) rabszolga (1) rabszolgaság (1) rászed (1) rászedett élet (1) redemptor homini (1) rejtély (1) remény (2) rendező én (1) részvétel (1) ruha (2) salom (1) sára (1) saul (1) semmi (1) simon (1) sírhely (1) sivatag (2) (1) sokaság (1) sötétség (1) sötétség világosság (2) szabad (1) szabadság (3) szabadulás (1) szabad akarat (1) szaddam huszein (1) szaddúceusok (1) szamaritánus (2) számba vétel (1) számonkérés (1) számon kér (1) szaturnusz (1) szegénység (1) szellő (1) szélzúgás (1) személyes isten (1) szemlélődés (4) szent (1) szentáldozás (1) szentháromság (3) szentháromság vasárnap (1) szentírás (2) szentlélek (7) szentlélek adományai (1) szentmise (3) szentség (1) szentségek (1) szent család (3) szent ignác (5) szent istván (5) szent jános (1) szent józsef (1) szent pál (9) szent péter (5) szenvedés (2) szenvedő szolga (1) szeplőtelen fogantatás (2) szeretet (9) szeretet jelei (1) szerzetesi élet (1) szerzetesrend (1) szív (1) szíven talál (1) szodoma (2) szodoma és gomorra (1) szolga (1) szolgálat (3) szolidaritás (1) szőlő (2) szomjúság (1) szomorúság (3) szövetség (4) szövetségkötés (1) szövetségkötő áldozat (2) születés (3) születve isten (1) szűz (1) szűzanya (2) szűz mária (4) tagadás (1) találkozás (5) talentum (1) tanúságtétel (1) tapasztalat (1) táplálkozás (1) táplálkozási ösztön (1) táplálkozás ösztöne (1) társas ösztön (2) tehetetlen (1) teilhard de chardin (1) tekintély (2) tékozló fiú (2) teljesség (1) templom (1) templomépítés (1) teremtés (2) teremtés könyve (1) teremtő szeretet (3) teréz anya (1) térjetek meg (1) termés (1) terv (1) tétlen (1) tettek és szavak (1) tettre váltott szeretet (1) tevékenységi ösztön (1) tevékenység ösztöne (1) tisztaság (2) tisztaszeretet ember (1) tisztátalan (1) tiszta szeretet (1) törekvő én (1) törvény (3) törvényadás (1) totus tuus (1) tudás (1) tudomány (1) türelem (1) tűz (3) üdvösség (3) üdvözítő (1) újév (3) újjászületés (3) új élet (1) új szövetség (1) üldöző (1) undor (1) unio hipostatica (2) úrnapja (3) urunk megkeresztelkedése (1) urunk mennybemenetele (1) út (1) utolsó ítélet (1) utolsó vacsora (1) vád (1) vagyon (1) vagyonosodás (1) vágyó szeretet (2) vak koldus (1) valami (1) választott nép (1) vallomás (1) várakozás (1) vasárnap (105) védekezési ösztön (1) végső rendező elv (1) vegyétek üldözőbe a szeretetet (1) vele (1) veletek (1) velünk (1) versengés (1) vértanú (2) vértanúk (1) vetélkedés (1) vi. pál pápa (4) vigasztalás (1) vigasztaló (1) vihar (3) világ (2) világosság (2) világszolidaritás (1) világ világossága (1) virágvasárnap (2) viszony (3) viszonzás (1) vita a szeretetről (1) víz (1) vízkereszt (3) vőlegény (3) vonzóerő (1) xxiii. jános pápa (1) zakeus (1) zarándok (1) zarándoklat (1) zavartalanság (1) zelóták (1) zrínyi (1) zsinat (1) Címkefelhő

A év, húsvét második vasárnapja, prédikáció

2011.05.01. 12:59 :: vaczjenosjadmin

Május 1., húsvét második vasárnapja (A egyházi év)

Krisztusban kedves testvérek!

Azt énekeltük: ezt a napot az Úristen adta. Örvendjünk és vigadjunk rajta. Az Úr művelte mindezt. Mi az, amit az Úr művel? Szent János az evangéliuma végén hozzáteszi: sok mindent művelt, azt le se lehetne írni.

Most fordítsuk a figyelmünket arra, hogy mit is művelt a mi Urunk, Jézus Krisztus a szenvedésével, halálával, föltámadásával – mindnyájunkban. Mit művelt bennünk, mit művelt a föld kerekségén?

Azt mondta valamikor a prófétákon keresztül, hogy „új dolgot fogok tenni a földön, majd meglátjátok”. Húsvét vasárnapján, emlékszünk rá, olyan nagyon józanul szólt az evangélium, ugyancsak Szent János evangéliuma: jött Magdolna jelenteni Péternek és Jánosnak a nagy hírt, hogy üres a sír, és hogyan mentek, futottak ketten együtt. Benéztek, megnézték a sírt, és János látott és hitt.

Mit művelt az Úr? Ezzel az egyszerű leírással, hogy János látott és hitt, ezzel jelzi az apostol, hogy amit az Úr itt művelt, az bennünk van. Egy láthatatlan teremtés. Ugye, valami elmondhatatlan élmény lenne számunkra, úgy valahonnan a világ egy pontjáról megfigyelni azt, amit művel az Isten a látható világon át. Amit a teremtésben művel azokon a napokon, ahogyan leírja a Teremtés könyve a hat napot. De azt gondolom, hogy még nagyobb élmény számunkra, ha úgy igazán megnyílik a szemünk előtt ez a láthatatlan teremtés, amit az Úr a szenvedésével, halálával és a föltámadással és Pünkösddel művel. Ez az új teremtés. János apostol lelkében azzal, hogy látott és hitt, valami hallatlan nagy dolog történt.

Aztán Húsvét másnapján már azt láttuk, hogy létrejött egy közösség: ketten közülük. Azt mutatta be az evangélium, hogy van itt – az Úr Jézus működése folytán született a földön – egy közösség, egy új valóság, amelybe bele lehet tartozni, közülük való lehet az ember. Közösség Jézus Krisztus körül, Máriával, az apostolokkal, és odazárkózik a többi tanítvány. De szépen csak úgy jelezte, mutatta, hogy ketten ki akartak onnan szakadni, és Jézus hogy vigyázott rájuk, utánuk ment, visszahozta őket, és újra belekapcsolta őket a közösségbe.

Most, Húsvét nyolcad napján – amely még nagyon szorosan hozzátartozik Húsvéthoz – mind a három olvasmány ennek a közösségnek van szentelve. Megmutatják az olvasmányok, hogy mit művelt itt a földön az Úr azáltal, hogy új közösséget hozott létre.
Az első olvasmány az Apostolok Cselekedetéből nagyon határozott vonásokkal jellemzi azt, hogy mi történt itt Jeruzsálemben, ahol még nemrégen egészen más volt a színtér.

Ordítozó, kardokkal, botokkal, az Olajfák hegyére éjjel kilopakodó - Júdás vezetése alatt kilopakodó – tömeg; megkötözik, elfogják Jézust. Viszik. Együtt van az írástudók, főpapok tanácsa. Ez az egész erőszakos, elfogult, fanatikus tömeg. Aztán az ordítozó tömeg, hogy „feszítsd meg őt!”, és a katonák, töviskoronázás, ostorozás, gúnyolódás, a kereszt Jézus vállán, az a keresztút fel a Kálváriára, a kalapács, a szögek – mennyire más volt a színtér! És mit művelt az Úr az ő halálával és feltámadásával? Egy-két nap múlva hogy megváltozott a világ!

Azt mondja, kitartottak. Akik hittek, kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyér megtörésében és az imádságban, a könyörgésben. Hol van az a „keresztre vele!” kiáltozó tömeg? Egész mást csinálnak itt az emberek. Megváltozott a világ képe.

A mi kis közösségünkre is nemde ráillik ez a leírás? Most már kétezer éve ilyen hullámzó viszontagságok között kitart az egyház közössége az apostolok tanításában és közösségében és a kenyér megtörésében, a könyörgésekben. Akik nem tartottak ki a kenyér megtörésének a közösségében vagy az apostoli közösségben, azok bizony elszegényedtek, azokra nem illik rá minden ebből a leírásból. De még azok is, ha valamit magukkal visznek, ha a tanításnak a lényeges elemeit magukkal viszik, ha legalább valami újabb, de mégis Jézus köré zárkózó közösséget és imaközösséget alkotnak, akkor azért rájuk is illik sok minden ebből a húsvéti gazdagságból, amit Jézus Krisztus megteremtett a világon.

De az a teljes gazdagság azt az egyházat jellemzi, amelyik valóban az apostolokra épül, amelyik a kenyér, az eucharisztia titokzatos valósága mellett kitart, és a könyörgésben egy.

Aztán tovább leírja az életben létrejött változásokat, azt a különös félelmet, amit az apostolok keze által történő csodák eredményeznek, hogy tudjuk, hogy Isten működik itt a földön, hogy nem csukódik be a föld a maga kis látható dolgai közé.

Megnyílt a földön egy forrás, a hit forrása. Belső, a lelkünkben fakadó forrás – ahogy leírtuk nagypénteken: a kereszt tövében fakadt élő víz forrása – kezdi a földet befolyni ez az élő víz, áthatni és itt csörgedez bennünk. Féltek Jeruzsálemben, mégis örültek, növekedett az üdvözülők száma, megosztották a vagyonukat egymással szükségletük szerint. Valami új jött létre.

Aztán Péter apostol levele még tovább leírja, mélyebben megy befelé, hogy magasztalja az Istent azért, ami itt történt, hogy „újjászült benneteket élő reménységre”. Olyan reményre, amely hervadhatatlan – három szóval fejezi ki az Apostolok Cselekedete: hervadhatatlan, el nem száradó, el nem pusztuló kincsre vonatkozik, amelyet a hit által már biztosítanak nekünk, őriznek, erős őrséggel, hogy egyszer csak kinyilvánuljon mindnyájunk előtt. Kairo, kairos – így jellemzi a görög szó. Annak idején bekövetkező alkalommal egyszerre apokalüpszaid, egyszerre föltáruljon előttünk az, amit a hitünk rejt. Az a kincs mind, amit nekünk őriznek, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus napján majd föltáruljon előttünk. Akiben mi, noha nem láttuk, hittünk. Noha nem találkoztunk Jézus Krisztussal, mégis a mienk. Hogy ez a sok kincs, amit Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus a szenvedésével, halálával, feltámadásával művel, amit Isten a hitünkön keresztül megadott nekünk, mind föltáruljon, és akkor ujjongjunk elmondhatatlan ujjongással, mikor birtokba vesszük mindezt.

Mit művelt az Isten? Mit művelt a mi Urunk, Jézus Krisztus? Mit fakasztott föl ezen a világon? Láthatatlan teremtést. Nem látjuk, szemben a teremtett világgal, az első teremtéssel. Ez az új teremtés olyan, hogy nem látjuk, hisszük. Mégis kimondhatatlan öröm, kimondhatatlan gazdagság, az egész életet átalakító erő rejlik benne. Egyelőre csak úgy jellemzi a Szentírás ezt a láthatatlan teremtést, hogy ez mind a hithez tartozik. De ha mi már ezt már megéltük, akkor mélyebben belenézünk, akkor háromfelé ágazik bennünk ez az élő vízforrás. És kifogyhatatlanul áramlik már most a lelkünkből. Belőle élünk.

Az egyik ága az élő forrásnak, mint Péter is mondja, magasztalja az Atyát. Hála az Atyának, aki újjászült bennünket élő reménységre, és most már gyermekei vagyunk. Ez az Atyához kapcsolódó élő viszony az egyik ága ennek az új, élő forrásnak, amit nyitott bennünk, és le nem zár az új teremtés. Amiből minden nap mondjuk, hogy „méltó és igazságos, hogy fölemeljük a szívünket”, hogy hálát adjunk az Atyának. Ezt a forrást nem engedi Isten, hogy elduguljon bennünk. Minden nap: ez az imánknak az egyik áradása, élő folyamat, ami fakad bennünk, és itt van, foghatjuk, éljük minden nap ezt az élő forrást, ezt a kiapadhatatlan hálát, örömet, boldogságot az Atya felé, hogy gyermekei vagyunk.

Aztán a másik forrás Jézus Krisztus felé belőlünk áramló, kiapadhatatlan forrás, akit nem láttunk, de szeretünk. Nem találkoztunk így láthatóan Vele, de mégis hiszünk Benne. Ez az, hogy odakapcsolódom Jézus Krisztushoz annyira, hogy részt veszek Vele a szenvedésében, ha bármi ér. Részt veszek Vele a halálában, bele merek menni a halálba bátran! Ezt látjuk, amikor valaki köztünk meghal. Jézus Krisztus mellénk áll – szent kenettel megerősít, testével, vérével talán megerősít –, és akkor át tudunk menni a halálon, nem félünk a haláltól. Nincs halál igazán. Micsoda forrása az erőnek: tudom, belemegyek a föltámadásba Vele együtt, zárt ajtókon keresztül megjelenik egyszer csak előttem.

És a harmadik, ahogy Jézus Krisztus rálehel az apostolokra, és a Szentlelket adja nekik, ez a harmadik forrás. Hogy tudom, tapasztalom, megélem a hitemen át, hogy nem vagyok kiszolgáltatva a testnek és a vérnek, a húsnak – ahogy mondja Pál: a hús törvényeinek. Nem vagyok ennek a világnak kiszolgáltatva. Hogy a folyton változó, és mindig-mindig nyugtalan és mindig kínlódó, gyötrődő, sötét áramlatai vegyék birtokba az én lelkemet, eszemet, gondolkodásomat. A világ szellemének nem vagyok kiszolgáltatva, és nem vagyok kiszolgáltatva a nagy kísértőnek sem, hanem a Szentlélek működik bennem.

Mit művelt a mi Urunk, Jézus Krisztus az ő szenvedésével, halálával és feltámadásával és a lélek adásával? Legyen ez a nap valahogy bennünk magasztalás a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak, az ő Atyjának és Szentlelkének.

Így indít tovább bennünket ez a húsvét ünnepe, ami lezárul ezzel a vasárnappal, hogy senki ne szomorkodjék köztünk, hogy az öröm most már maradandó legyen. Letesszük azt a fehér külső ruhát, mint ez volt fehérvasárnap valamikor, amikor a keresztelendők letették a fehér ruhát. De belül ez az élő eleven ruha élő kövekké változtat bennünket; kövekből alkotott gyermekeket az Isten belőlünk, hogy az élő folyamat, ami megindult bennünk, tartson, állandó legyen, rendíthetetlen, hervadhatatlan legyen. Élő magból, örök magból születtünk újjá. Ez ennek a napnak a jelentősége.

Függelék – a szentmise olvasmányai

ApCsel 2,42–47
Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.
Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben.
A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük.
Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek.
Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt.
Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.

1Pét 1,3–9
Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre,
hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok.
Az Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben majd megnyilvánuljon.
Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket,
hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre.
Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével,
mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.

Jn 20,19–31
Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”
E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.”
Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!
Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus.
A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”
Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!”
Tamás fölkiáltott: „Én Uram, és Istenem!”
Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”
Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben.
Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

Szólj hozzá!

Címkék: közösség húsvét teremtés vasárnap prédikáció szentlélek forrás a év húsvét2

A bejegyzés trackback címe:

https://vaczjenosj.blog.hu/api/trackback/id/tr862869008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.