HTML

Vácz Jenő SJ atya szellemi öröksége

Vácz Jenő SJ atya (1914-2003) a püspökszentlászlói Életrendezés Házának volt vezetője. Még a rendszerváltozás előtt, a nyolcvanas években, Németh János atya nyomán kezdett lelkigyakorlatokat adni. Fiatalok és idősebbek sokasága meríthetett erőt, megújulást a közelében. Hálát adunk érte a Teremtőnek, és igyekszünk szellemi örökségét méltóképpen őrizni.
További információk
ÉLETRENDEZÉS HÁZA
Levél a szerkesztőnek

Fotók

Címkék

ábrahám (15) ácház (1) ádám és éva (1) adás (1) adjátok meg istennek ami istené (1) adni (2) adó szeretet (2) advent (4) advent1 (3) advent2 (3) advent3 (2) advent4 (3) ajándék (3) ajándékozva isten (1) akarat (3) akarat képessége (1) alázat (1) áldás (2) áldozat (5) alkossunk embert (1) alku (1) alku istennel (1) annás (2) antióchia (1) anyagi világ (1) apostolok cselekedetei (1) aprópénzre vált (1) aquinói szent tamás (1) arcul ütés (1) arisztotelész (1) ártatlan (1) árulás barlangja (1) assisi szent ferenc (2) átadottság (1) átalakulás (1) atya (1) atyaság (1) auguste comte (1) autogén tréning (1) ávó (1) a év (55) bálvány (1) bárány (2) bárányember (1) bárka (2) bartimeus (1) befogadás (1) béke (3) békepapság (1) békétlenség (1) béke világnapja (1) belső élet (1) beszélgetés (1) betegség (2) betlehem (1) bevált (1) birtoklás ösztöne (1) bizonytalanság (1) biztatás (1) bölcsek (1) bölcsesség (1) boldogság (4) bor (1) búcsú (1) bűn (4) bűnbánat (1) bűnös (1) bűnösök (1) büntetés (1) b év (55) cölibátus (1) cornelius (1) család (2) családhoz tartozás (1) csend (2) c (1) c év (42) dante (1) december 25 (1) dénár (1) deutero izajás (1) de jó hogy vagy (1) diktatúra (1) divina comedia (1) döntés (1) efezusi levél (1) egészséges (1) egyedül (1) egyház (5) egyházkép (1) egyiptom (2) egység (2) egység és sokaság (1) egyszerűség (1) együttlét (1) egzegéta (1) egzegézis (1) életrendezés (1) elhívás (1) ellenkezés (1) elmélkedés (13) élő víz (1) első a parancsok közül (1) emancipáció (1) emberáldozat (1) emberi méltóság (1) emberi sors (1) emberi természet (2) emberré formálódás (1) emmánuel (1) emmauszi tanítványok (1) engedelmesség (1) enyém (1) epifánia (1) érdemszerzés (1) eredetlenül isten (1) erő (1) érvényesülési ösztön (2) érzéketlenség (1) érzélkenység (1) erzsébet (1) esszénusok (1) eucharisztia (5) év (1) evangélium (2) evangélium hirdetése (1) evangelium nunciandi (1) évközi (42) évközi12 (1) évközi13 (1) évközi14 (2) évközi15 (1) évközi16 (1) évközi17 (2) évközi18 (2) évközi19 (2) évközi2 (2) évközi20 (2) évközi21 (2) évközi22 (2) évközi23 (1) évközi24 (1) évközi25 (1) évközi26 (1) évközi27 (1) évközi28 (1) évközi3 (2) évközi30 (2) évközi31 (1) évközi32 (2) évközi33 (2) évközi4 (2) évközi5 (2) exámen (2) exodus (1) fajfenntartási ösztön (1) fajfenntartó ösztön (1) farizeus (1) fegyverkezés (1) felebarát (2) félelem (4) felelősség (2) felelős én (1) felismerés (3) felszabadítás teológiája (1) feltámadás (3) fény (1) fény gyermekei (1) fogyatékos (1) fölbonthatatlanság (1) földi javaktól függetlenség (1) földi kenyér (1) fölkent (1) fölszólít (1) fönség (1) főparancs (2) forrás (3) függetlenség (1) fülöp (1) gazdagság (1) gazdálkodik (1) getszemáni kert (3) gomorra (2) gond (1) gyakorlat (2) gyakorlatok (2) gyermek (1) gyermekség (1) gyöngeségek (2) győzelem (1) hálaadás (1) halál (2) halfogás (1) hallgatás imája (1) halottak napja (2) halotti lepel (1) hamis tanú (1) harc (3) harcot fölvevő szeretet (1) harcra készség (1) harmadrend (1) hatalom (3) házasok (3) házasság (3) házszentelés (1) hegyre épült város (1) henri boulad (1) heródes (1) hit (6) hit ideje (1) hit megalapozása (1) hivatás (1) hódolat (1) humanae vitae (1) húsvét (19) húsvét2 (2) húsvét3 (2) húsvét4 (3) húsvét5 (2) húsvét6 (2) húsvétvasárnap (3) i. jános pál pápa (1) idő (2) igazság (1) igazságszolgáltatás (1) ige (1) ígéret (1) ii. jános pál pápa (2) ii. vatikáni zsinat (1) illés (1) ima (9) imanyolcad (1) indifferencia (1) írástudók (1) irgalmasság (1) irgalmas szeretet (1) irgalom (4) istenfogalom (1) istenismeret (1) isteni búvárruha (1) istenkép (1) istenkeresés (1) isten akarata (4) isten báránya (3) isten felismerése (1) isten hívása (1) isten ígérete (4) isten képmása (1) isten közelsége (1) Isten munkája (1) isten országa (13) isten ruhatervező (1) isten szeretetre nevel (1) isten temploma (1) isten útja (1) isten velünk harcol (1) ítélet (1) izajás (2) izsák (3) jános apostol (1) jár (1) jelek (1) jelenlét (3) jeremiás (1) jerikó (2) jeruzsálem (3) jézus hármas küldetése (1) jézus krisztus szolgálata (1) jézus szenvedése (2) jób (1) josef pieper (1) jó és rossz (1) jó forrás (1) jó pásztor (2) júdás (1) jupiter (1) jutalom (1) kaifás (2) kamatoztat (1) kánai menyegző (1) kapcsolat (6) karácsony (5) karizmatikusok (1) kedron völgye (1) kegyelem (2) kenyér (1) kenyértörés (1) kenyér és bor (1) kényszerít (1) képesség (1) kereszt (2) keresztelés (1) keresztelő jános (5) keresztények egysége (1) keresztények viselkedése (1) keresztség (4) kerítőháló (1) két szín alatti áldozás (1) kezdet (2) kicsinyhitűek (1) kiengesztelődés (3) kincs (1) kincsek (1) kinek van igaza (1) kinyilatkoztatás (1) király (1) kirkegaard (1) kisded (1) kísértés (4) kísértés legyőzése (1) kísértő (1) kis akadály (1) kis egyház (1) kiüresíti önmagát (1) ki vagy (1) ki vagy te (1) kölcsönösség (1) koldus (1) közbenjárás (1) közbenjáró ima (1) közel (1) közlés (1) közlés vérkeringése (1) közösség (7) közösségalkotó szeretet (1) közreműködés (1) krisztocentrikus (1) krisztusba öltözni (1) krisztuskirályság (1) krisztus király (2) krisztus király vasárnapja (1) külső élet (1) küzdelem (1) lakoma (1) látás (2) látás ideje (1) látomás (1) látta és hitt (1) leborulás (1) lefegyverkezés (1) legyetek szentek (1) lélek (1) lelkigyakorlat (25) lelki szegénység (1) lemondás (1) leprások (1) lét (2) liturgia (1) lót (1) loyolai szent ignác (1) luther (1) magány (1) magasztalás (1) magvetés (1) manna (1) mária (6) mária és márta (1) marriage encounter (1) már igen még nem (1) meditáció (2) megbocsátás (3) megbocsátó szeretet (1) megdicsőülés (1) megerősítés (1) megfordul (1) meghalás (1) meghívás (1) megigazulás (4) megkeresztel (1) megnyilvánul (1) megrekedtség (1) megszállott (1) megtérés (12) megtisztulás (1) megújulás (12) megváltó szeretet (2) menyasszony (3) meó (1) mérték (1) messiás (1) metamorfózis (1) miatyánk (1) mindenszentek (2) mindent odaadni (1) mindszenty (1) misszionárius (1) missziós vasárnap (1) mozdulatlan mozgató (1) mózes (2) mozgósítás (1) munka (1) nagyböjt (10) nagyböjt1 (2) nagyböjt2 (2) nagyböjt3 (3) nagyböjt4 (3) nagyboldogasszony (2) nagycsütörtök (1) nagypéntek (1) nagyszombat (1) nappal és éjszaka (1) napsugár (1) názáret (1) nem jó egyedül (1) noé (2) növekedés (1) nyáj (1) nyolc boldogság (1) nyomorúság (1) odaadottság (1) okos és balga szüzek (1) olaj (1) oltáriszentség (5) öltözet (1) öltözködés (1) olvasmány (1) önmagunk fölé emelkedni (1) örök élet (1) örök ige (1) örök szövetség (1) öröm (1) összeesküvés (1) összefüggések (1) ösztön (1) ösztönök (1) özvegy (1) özvegyasszony (1) pacem in terris (1) panasz imája (1) pantha rei (1) pap (1) paradicsom (2) parancs (1) pásztor (4) pásztorok (1) pásztorok miséje (2) pázmány péter (1) pénzváltó (1) per (1) péter apostol (1) platón (1) pneuma (2) prédikáció (124) próbatétel (2) próféta (3) pünkösd (3) pünkösdi szeretet (1) puszta (2) pusztaság (1) rabszolga (1) rabszolgaság (1) rászed (1) rászedett élet (1) redemptor homini (1) rejtély (1) remény (2) rendező én (1) részvétel (1) ruha (2) salom (1) sára (1) saul (1) semmi (1) simon (1) sírhely (1) sivatag (2) (1) sokaság (1) sötétség (1) sötétség világosság (2) szabad (1) szabadság (3) szabadulás (1) szabad akarat (1) szaddam huszein (1) szaddúceusok (1) szamaritánus (2) számba vétel (1) számonkérés (1) számon kér (1) szaturnusz (1) szegénység (1) szellő (1) szélzúgás (1) személyes isten (1) szemlélődés (4) szent (1) szentáldozás (1) szentháromság (3) szentháromság vasárnap (1) szentírás (2) szentlélek (7) szentlélek adományai (1) szentmise (3) szentség (1) szentségek (1) szent család (3) szent ignác (5) szent istván (5) szent jános (1) szent józsef (1) szent pál (9) szent péter (5) szenvedés (2) szenvedő szolga (1) szeplőtelen fogantatás (2) szeretet (9) szeretet jelei (1) szerzetesi élet (1) szerzetesrend (1) szív (1) szíven talál (1) szodoma (2) szodoma és gomorra (1) szolga (1) szolgálat (3) szolidaritás (1) szőlő (2) szomjúság (1) szomorúság (3) szövetség (4) szövetségkötés (1) szövetségkötő áldozat (2) születés (3) születve isten (1) szűz (1) szűzanya (2) szűz mária (4) tagadás (1) találkozás (5) talentum (1) tanúságtétel (1) tapasztalat (1) táplálkozás (1) táplálkozási ösztön (1) táplálkozás ösztöne (1) társas ösztön (2) tehetetlen (1) teilhard de chardin (1) tekintély (2) tékozló fiú (2) teljesség (1) templom (1) templomépítés (1) teremtés (2) teremtés könyve (1) teremtő szeretet (3) teréz anya (1) térjetek meg (1) termés (1) terv (1) tétlen (1) tettek és szavak (1) tettre váltott szeretet (1) tevékenységi ösztön (1) tevékenység ösztöne (1) tisztaság (2) tisztaszeretet ember (1) tisztátalan (1) tiszta szeretet (1) törekvő én (1) törvény (3) törvényadás (1) totus tuus (1) tudás (1) tudomány (1) türelem (1) tűz (3) üdvösség (3) üdvözítő (1) újév (3) újjászületés (3) új élet (1) új szövetség (1) üldöző (1) undor (1) unio hipostatica (2) úrnapja (3) urunk megkeresztelkedése (1) urunk mennybemenetele (1) út (1) utolsó ítélet (1) utolsó vacsora (1) vád (1) vagyon (1) vagyonosodás (1) vágyó szeretet (2) vak koldus (1) valami (1) választott nép (1) vallomás (1) várakozás (1) vasárnap (105) védekezési ösztön (1) végső rendező elv (1) vegyétek üldözőbe a szeretetet (1) vele (1) veletek (1) velünk (1) versengés (1) vértanú (2) vértanúk (1) vetélkedés (1) vi. pál pápa (4) vigasztalás (1) vigasztaló (1) vihar (3) világ (2) világosság (2) világszolidaritás (1) világ világossága (1) virágvasárnap (2) viszony (3) viszonzás (1) vita a szeretetről (1) víz (1) vízkereszt (3) vőlegény (3) vonzóerő (1) xxiii. jános pápa (1) zakeus (1) zarándok (1) zarándoklat (1) zavartalanság (1) zelóták (1) zrínyi (1) zsinat (1) Címkefelhő

B év, évközi huszonkettedik vasárnap, prédikáció

2012.09.01. 15:00 :: vaczjenosjadmin

Szeptember 2., évközi huszonkettedik vasárnap, prédikáció (B egyházi év)

Krisztusban kedves Testvérek!

A szívet kétszer említi az Evangélium. Az Úr Jézus a megütköző farizeusoknak azt mondja, hogy ez a nép ajkával tisztel engem, a szíve távol van tőlem, hamisan tisztelnek. Aztán újra szól az emberi szívről, hogy belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat és így tovább.

Nagyon összefügg ez a kettő. Az Istentől távoli szív a veszélyes, amiből fölbukkannak ezek a fölsorolt dolgok.
Hogyha összevetjük a Szentleckével ezt az Olvasmányt, s ezt a kérdést, akkor látjuk, hogy Isten megmutatja: Őtőle mint a Világosság Atyjától származik minden jó és tökéletes adomány, és hogy örök elhatározásával, az Ő igéjével megújított minket, és hogy neki kell engedelmeskedni.

Azt mondja: engedelmeskedjetek szelíd lélekkel Isten bennetek élő tanításának. Ha a mi szívünk közel van Istenhez, akkor Isten tanítása bennünk él. Élő lesz, nem merevedünk szokásokba, nem üresednek ki a szokásaink.

Ez az egyik leglényegesebb dolog a keresztény életben: állandóan Istenre figyelni. Azért kapjuk minden igazi liturgikus ünnep alkalmával Isten igéjét az igeliturgiában, hogy – ha nem tudunk más napokon is idejönni, vagy belefigyelni a Szentírásba – egész hétre való szellemi indítást, kincset kapjunk Isten igéjéből, hogy figyelhessünk, és élhessen bennünk egész héten az élő tanítás.

A másik figyelmeztetés meg azt mondja: ne csak hallgassátok ezt az élő tanítást! Mert nem is élő, ha csak hallgatjuk! Valósítsuk is meg Isten tanítását! Különben – azt mondja – önmagatokat csapjátok be, csaljátok meg.

Félrevezeti magát az ember, ha csak értelmileg fogja föl és figyel oda, és tudja, hogy Isten mit tanít, de nem próbálja meg azt tenni. Ez kulcs az evangéliumhoz. Az Úr Jézus többször mondja: nem aki azt mondja, hogy Uram! Uram!, hanem aki teszi, amit az Atya mond. Tegyétek meg, amit mondok, akkor majd megtudjátok, hogy igaz.

Megcselekedve jön elő Isten szavának a jó íze, az ereje. Ezt lépten-nyomon tapasztalhatjuk, ha tesszük, valóra váltjuk, hogy gazdagodik, erősödik az ember belülről, sajátos módon, hogyha Istenre hallgatva azt cselekszi, amit fölfog Isten igéjéből.

Például most egész hétre való számunkra ez a figyelmeztetés. Itt negatívan van ugyan: ez a nép ajkával tisztel, szíve távol van. Ugyanez pozitív értelemben: legyen közel a szívetek Istenhez. Egy hétre?! Egy életre való tanítás, élő tanítás, amit próbáljunk megvalósítani!

Közel akkor van a szívünk Istenhöz, ha nem merülünk bele a földi dolgokba. Földi dolgoktól bizonyos távolságot kell az embernek venni minden nap.

Azért fejlődött ki kétezer év óta a keresztény, eleven hagyományban a napi lelkiismeret-vizsgálat. Tíz percet, negyed órát fordítsunk minden nap önmagunk vizsgáztatására, számonkérésre, reflexióra, térjünk vissza reggeltől estig az életünkre, hogy milyen gondolatok jártak bennünk, miket mondtunk, beszéltünk, miket tettünk.

És főleg arra vigyázzunk, hogy nem ragadott-e magával bennünket valami földi. Nem tapadtunk-e valamiben egészen a földhöz, megfeledkezve istengyermeki méltóságunkról, kivoltunkról, keresztény voltunkról?

Így, ha közel tartjuk Istenhöz a szívünket, vagyis belülről azonosulunk Istennel, egyet akarunk Vele, akkor ellenőrizzük életünkben napról napra, hogy miben tért el az akaratunk Isten akaratától!

Mert Isten nem a földnek teremtett bennünket, hogy belevesszünk az életünkkel a földbe és elrothadjunk, betemessenek minket! Isten megújította a szívünket az Evangéliummal, meghívott az örök életre! Teremtmény létünkre gyermekeivé emelt Jézus Krisztusban. Jézus Krisztus a szeretetének az erejével, a maga méltóságára, istengyermeki színvonalára emel föl bennünket, tehát megújítja a szívünket.

Így már, Jézus Krisztussal együtt – ahogyan kifejezi az Eucharisztia magunkhoz vétele is –, így már biztonságosabb a hitünk. Nem minden rossznak a forrása! Meg van újítva. Jézus szívével, Jézus benső világával azonosulva új szív, új lélek van az emberben, és akkor jó születik belőle, nem pedig a rossz forrása lesz – mint ahogyan fölsorolja az Evangélium.

Ez a másik, amire figyelhetünk egész héten, hogy legyen közel a szívünk Istenhez imában, lelkiismeret-vizsgálatban – és teremjen a szívünk jót! Legyen a szívünk sokféle jónak a forrása! Jó szavaknak, jó hozzáállásnak, szerető magatartásnak, segítő magatartásnak.

S akkor nem érvényes ránk, hogy a szívünk rossz forrás lesz. Akkor élő lesz bennünk Isten tanítása: magunknak is jó, másoknak is jó.

Függelék – a szentmise olvasmányai

MTörv 4,1–2.6–8
És most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek.
Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek.
Tartsátok szem előtt és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: „Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!”
Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk?
És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint az az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?

Jak 1,17–18.21b–22.27
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.
Akarattal hívott minket életre az igazság szavával, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.
Ezért fogadjátok tanulékony lélekkel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni lelketeket.
A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.
Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.

Mk 7,1–8.14–15.21–23
Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt.
Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret.
A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz.
És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?”
Ezt a választ adta nekik: „Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem.
De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.
Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.”
Ismét magához szólította a népet. „Hallgassatok rám mindnyájan – mondta –, és értsétek meg:
Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.
Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság,
házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.
Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.

Szeptember 2., évközi huszonkettedik vasárnap, prédikáció (B egyházi év)
(P12; é. n.)
Krisztusban kedves Testvérek!
A szívet kétszer említi az Evangélium. Az Úr Jézus a megütköző farizeusoknak azt mondja, hogy ez a nép ajkával tisztel engem, a szíve távol van tőlem, hamisan tisztelnek. Aztán újra szól az emberi szívről, hogy belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat és így tovább.
Nagyon összefügg ez a kettő. Az Istentől távoli szív a veszélyes, amiből fölbukkannak ezek a fölsorolt dolgok.
Hogyha összevetjük a Szentleckével ezt az Olvasmányt, s ezt a kérdést, akkor látjuk, hogy Isten megmutatja: Őtőle mint a Világosság Atyjától származik minden jó és tökéletes adomány, és hogy örök elhatározásával, az Ő igéjével megújított minket, és hogy neki kell engedelmeskedni.
Azt mondja: engedelmeskedjetek szelíd lélekkel Isten bennetek élő tanításának. Ha a mi szívünk közel van Istenhez, akkor Isten tanítása bennünk él. Élő lesz, nem merevedünk szokásokba, nem üresednek ki a szokásaink.
Ez az egyik leglényegesebb dolog a keresztény életben: állandóan Istenre figyelni. Azért kapjuk minden igazi liturgikus ünnep alkalmával Isten igéjét az igeliturgiában, hogy – ha nem tudunk más napokon is idejönni, vagy belefigyelni a Szentírásba – egész hétre való szellemi indítást, kincset kapjunk Isten igéjéből, hogy figyelhessünk, és élhessen bennünk egész héten az élő tanítás.
A másik figyelmeztetés meg azt mondja: ne csak hallgassátok ezt az élő tanítást! Mert nem is élő, ha csak hallgatjuk! Valósítsuk is meg Isten tanítását! Különben – azt mondja – önmagatokat csapjátok be, csaljátok meg.
Félrevezeti magát az ember, ha csak értelmileg fogja föl és figyel oda, és tudja, hogy Isten mit tanít, de nem próbálja meg azt tenni. Ez kulcs az evangéliumhoz. Az Úr Jézus többször mondja: nem aki azt mondja, hogy Uram! Uram!, hanem aki teszi, amit az Atya mond. Tegyétek meg, amit mondok, akkor majd megtudjátok, hogy igaz.
Megcselekedve jön elő Isten szavának a jó íze, az ereje. Ezt lépten-nyomon tapasztalhatjuk, ha tesszük, valóra váltjuk, hogy gazdagodik, erősödik az ember belülről, sajátos módon, hogyha Istenre hallgatva azt cselekszi, amit fölfog Isten igéjéből.
Például most egész hétre való számunkra ez a figyelmeztetés. Itt negatívan van ugyan: ez a nép ajkával tisztel, szíve távol van. Ugyanez pozitív értelemben: legyen közel a szívetek Istenhez. Egy hétre?! Egy életre való tanítás, élő tanítás, amit próbáljunk megvalósítani!
Közel akkor van a szívünk Istenhöz, ha nem merülünk bele a földi dolgokba. Földi dolgoktól bizonyos távolságot kell az embernek venni minden nap.
Azért fejlődött ki kétezer év óta a keresztény, eleven hagyományban a napi lelkiismeretvizsgálat. Tíz percet, negyed órát fordítsunk minden nap önmagunk vizsgáztatására, számonkérésre, reflexióra, térjünk vissza reggeltől estig az életünkre, hogy milyen gondolatok jártak bennünk, miket mondtunk, beszéltünk, miket tettünk.
És főleg arra vigyázzunk, hogy nem ragadott-e magával bennünket valami földi. Nem tapadtunk-e valamiben egészen a földhöz, megfeledkezve istengyermeki méltóságunkról, kivoltunkról, keresztény voltunkról?
Így, ha közel tartjuk Istenhöz a szívünket, vagyis belülről azonosulunk Istennel, egyet akarunk Vele, akkor ellenőrizzük életünkben napról napra, hogy miben tért el az akaratunk Isten akaratától!
Mert Isten nem a földnek teremtett bennünket, hogy belevesszünk az életünkkel a földbe és elrothadjunk, betemessenek minket! Isten megújította a szívünket az Evangéliummal, meghívott az örök életre! Teremtmény létünkre gyermekeivé emelt Jézus Krisztusban. Jézus Krisztus a szeretetének az erejével, a maga méltóságára, istengyermeki színvonalára emel föl bennünket, tehát megújítja a szívünket.
Így már, Jézus Krisztussal együtt – ahogyan kifejezi az Eucharisztia magunkhoz vétele is –, így már biztonságosabb a hitünk. Nem minden rossznak a forrása! Meg van újítva. Jézus szívével, Jézus benső világával azonosulva új szív, új lélek van az emberben, és akkor jó születik belőle, nem pedig a rossz forrása lesz – mint ahogyan fölsorolja az Evangélium.
Ez a másik, amire figyelhetünk egész héten, hogy legyen közel a szívünk Istenhez imában, lelkiismeret-vizsgálatban – és teremjen a szívünk jót! Legyen a szívünk sokféle jónak a forrása! Jó szavaknak, jó hozzáállásnak, szerető magatartásnak, segítő magatartásnak.
S akkor nem érvényes ránk, hogy a szívünk rossz forrás lesz. Akkor élő lesz bennünk Isten tanítása: magunknak is jó, másoknak is jó.
Függelék – a szentmise olvasmányai
MTörv 4,1–2.6–8
És most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek.
Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek.
Tartsátok szem előtt és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: „Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!”
Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk?
És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint az az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?
Jak 1,17–18.21b–22.27
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.
Akarattal hívott minket életre az igazság szavával, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.
Ezért fogadjátok tanulékony lélekkel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni lelketeket.
A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.
Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.
Mk 7,1–8.14–15.21–23
Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt.
Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret.
A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz.
És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?”
Ezt a választ adta nekik: „Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem.
De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.
Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.”
Ismét magához szólította a népet. „Hallgassatok rám mindnyájan – mondta –, és értsétek meg:
Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.
Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság,
házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.
Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.

Szólj hozzá!

Címkék: vasárnap szív prédikáció évközi évközi22 b év tettek és szavak jó forrás

A bejegyzés trackback címe:

https://vaczjenosj.blog.hu/api/trackback/id/tr134668882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.