Szeptember 2., évközi huszonkettedik vasárnap, prédikáció (B egyházi év)
Krisztusban kedves Testvérek!
A szívet kétszer említi az Evangélium. Az Úr Jézus a megütköző farizeusoknak azt mondja, hogy ez a nép ajkával tisztel engem, a szíve távol van tőlem, hamisan tisztelnek. Aztán újra szól az emberi szívről, hogy belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat és így tovább.
Nagyon összefügg ez a kettő. Az Istentől távoli szív a veszélyes, amiből fölbukkannak ezek a fölsorolt dolgok.
Hogyha összevetjük a Szentleckével ezt az Olvasmányt, s ezt a kérdést, akkor látjuk, hogy Isten megmutatja: Őtőle mint a Világosság Atyjától származik minden jó és tökéletes adomány, és hogy örök elhatározásával, az Ő igéjével megújított minket, és hogy neki kell engedelmeskedni.
Azt mondja: engedelmeskedjetek szelíd lélekkel Isten bennetek élő tanításának. Ha a mi szívünk közel van Istenhez, akkor Isten tanítása bennünk él. Élő lesz, nem merevedünk szokásokba, nem üresednek ki a szokásaink.
Ez az egyik leglényegesebb dolog a keresztény életben: állandóan Istenre figyelni. Azért kapjuk minden igazi liturgikus ünnep alkalmával Isten igéjét az igeliturgiában, hogy – ha nem tudunk más napokon is idejönni, vagy belefigyelni a Szentírásba – egész hétre való szellemi indítást, kincset kapjunk Isten igéjéből, hogy figyelhessünk, és élhessen bennünk egész héten az élő tanítás.
A másik figyelmeztetés meg azt mondja: ne csak hallgassátok ezt az élő tanítást! Mert nem is élő, ha csak hallgatjuk! Valósítsuk is meg Isten tanítását! Különben – azt mondja – önmagatokat csapjátok be, csaljátok meg.
Félrevezeti magát az ember, ha csak értelmileg fogja föl és figyel oda, és tudja, hogy Isten mit tanít, de nem próbálja meg azt tenni. Ez kulcs az evangéliumhoz. Az Úr Jézus többször mondja: nem aki azt mondja, hogy Uram! Uram!, hanem aki teszi, amit az Atya mond. Tegyétek meg, amit mondok, akkor majd megtudjátok, hogy igaz.
Megcselekedve jön elő Isten szavának a jó íze, az ereje. Ezt lépten-nyomon tapasztalhatjuk, ha tesszük, valóra váltjuk, hogy gazdagodik, erősödik az ember belülről, sajátos módon, hogyha Istenre hallgatva azt cselekszi, amit fölfog Isten igéjéből.
Például most egész hétre való számunkra ez a figyelmeztetés. Itt negatívan van ugyan: ez a nép ajkával tisztel, szíve távol van. Ugyanez pozitív értelemben: legyen közel a szívetek Istenhez. Egy hétre?! Egy életre való tanítás, élő tanítás, amit próbáljunk megvalósítani!
Közel akkor van a szívünk Istenhöz, ha nem merülünk bele a földi dolgokba. Földi dolgoktól bizonyos távolságot kell az embernek venni minden nap.
Azért fejlődött ki kétezer év óta a keresztény, eleven hagyományban a napi lelkiismeret-vizsgálat. Tíz percet, negyed órát fordítsunk minden nap önmagunk vizsgáztatására, számonkérésre, reflexióra, térjünk vissza reggeltől estig az életünkre, hogy milyen gondolatok jártak bennünk, miket mondtunk, beszéltünk, miket tettünk.
És főleg arra vigyázzunk, hogy nem ragadott-e magával bennünket valami földi. Nem tapadtunk-e valamiben egészen a földhöz, megfeledkezve istengyermeki méltóságunkról, kivoltunkról, keresztény voltunkról?
Így, ha közel tartjuk Istenhöz a szívünket, vagyis belülről azonosulunk Istennel, egyet akarunk Vele, akkor ellenőrizzük életünkben napról napra, hogy miben tért el az akaratunk Isten akaratától!
Mert Isten nem a földnek teremtett bennünket, hogy belevesszünk az életünkkel a földbe és elrothadjunk, betemessenek minket! Isten megújította a szívünket az Evangéliummal, meghívott az örök életre! Teremtmény létünkre gyermekeivé emelt Jézus Krisztusban. Jézus Krisztus a szeretetének az erejével, a maga méltóságára, istengyermeki színvonalára emel föl bennünket, tehát megújítja a szívünket.
Így már, Jézus Krisztussal együtt – ahogyan kifejezi az Eucharisztia magunkhoz vétele is –, így már biztonságosabb a hitünk. Nem minden rossznak a forrása! Meg van újítva. Jézus szívével, Jézus benső világával azonosulva új szív, új lélek van az emberben, és akkor jó születik belőle, nem pedig a rossz forrása lesz – mint ahogyan fölsorolja az Evangélium.
Ez a másik, amire figyelhetünk egész héten, hogy legyen közel a szívünk Istenhez imában, lelkiismeret-vizsgálatban – és teremjen a szívünk jót! Legyen a szívünk sokféle jónak a forrása! Jó szavaknak, jó hozzáállásnak, szerető magatartásnak, segítő magatartásnak.
S akkor nem érvényes ránk, hogy a szívünk rossz forrás lesz. Akkor élő lesz bennünk Isten tanítása: magunknak is jó, másoknak is jó.
Függelék – a szentmise olvasmányai
MTörv 4,1–2.6–8
És most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek.
Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek.
Tartsátok szem előtt és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: „Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!”
Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk?
És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint az az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?
Jak 1,17–18.21b–22.27
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.
Akarattal hívott minket életre az igazság szavával, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.
Ezért fogadjátok tanulékony lélekkel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni lelketeket.
A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.
Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.
Mk 7,1–8.14–15.21–23
Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt.
Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret.
A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz.
És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?”
Ezt a választ adta nekik: „Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem.
De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.
Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.”
Ismét magához szólította a népet. „Hallgassatok rám mindnyájan – mondta –, és értsétek meg:
Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.
Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság,
házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.
Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
Szeptember 2., évközi huszonkettedik vasárnap, prédikáció (B egyházi év)
(P12; é. n.)
Krisztusban kedves Testvérek!
A szívet kétszer említi az Evangélium. Az Úr Jézus a megütköző farizeusoknak azt mondja, hogy ez a nép ajkával tisztel engem, a szíve távol van tőlem, hamisan tisztelnek. Aztán újra szól az emberi szívről, hogy belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat és így tovább.
Nagyon összefügg ez a kettő. Az Istentől távoli szív a veszélyes, amiből fölbukkannak ezek a fölsorolt dolgok.
Hogyha összevetjük a Szentleckével ezt az Olvasmányt, s ezt a kérdést, akkor látjuk, hogy Isten megmutatja: Őtőle mint a Világosság Atyjától származik minden jó és tökéletes adomány, és hogy örök elhatározásával, az Ő igéjével megújított minket, és hogy neki kell engedelmeskedni.
Azt mondja: engedelmeskedjetek szelíd lélekkel Isten bennetek élő tanításának. Ha a mi szívünk közel van Istenhez, akkor Isten tanítása bennünk él. Élő lesz, nem merevedünk szokásokba, nem üresednek ki a szokásaink.
Ez az egyik leglényegesebb dolog a keresztény életben: állandóan Istenre figyelni. Azért kapjuk minden igazi liturgikus ünnep alkalmával Isten igéjét az igeliturgiában, hogy – ha nem tudunk más napokon is idejönni, vagy belefigyelni a Szentírásba – egész hétre való szellemi indítást, kincset kapjunk Isten igéjéből, hogy figyelhessünk, és élhessen bennünk egész héten az élő tanítás.
A másik figyelmeztetés meg azt mondja: ne csak hallgassátok ezt az élő tanítást! Mert nem is élő, ha csak hallgatjuk! Valósítsuk is meg Isten tanítását! Különben – azt mondja – önmagatokat csapjátok be, csaljátok meg.
Félrevezeti magát az ember, ha csak értelmileg fogja föl és figyel oda, és tudja, hogy Isten mit tanít, de nem próbálja meg azt tenni. Ez kulcs az evangéliumhoz. Az Úr Jézus többször mondja: nem aki azt mondja, hogy Uram! Uram!, hanem aki teszi, amit az Atya mond. Tegyétek meg, amit mondok, akkor majd megtudjátok, hogy igaz.
Megcselekedve jön elő Isten szavának a jó íze, az ereje. Ezt lépten-nyomon tapasztalhatjuk, ha tesszük, valóra váltjuk, hogy gazdagodik, erősödik az ember belülről, sajátos módon, hogyha Istenre hallgatva azt cselekszi, amit fölfog Isten igéjéből.
Például most egész hétre való számunkra ez a figyelmeztetés. Itt negatívan van ugyan: ez a nép ajkával tisztel, szíve távol van. Ugyanez pozitív értelemben: legyen közel a szívetek Istenhez. Egy hétre?! Egy életre való tanítás, élő tanítás, amit próbáljunk megvalósítani!
Közel akkor van a szívünk Istenhöz, ha nem merülünk bele a földi dolgokba. Földi dolgoktól bizonyos távolságot kell az embernek venni minden nap.
Azért fejlődött ki kétezer év óta a keresztény, eleven hagyományban a napi lelkiismeretvizsgálat. Tíz percet, negyed órát fordítsunk minden nap önmagunk vizsgáztatására, számonkérésre, reflexióra, térjünk vissza reggeltől estig az életünkre, hogy milyen gondolatok jártak bennünk, miket mondtunk, beszéltünk, miket tettünk.
És főleg arra vigyázzunk, hogy nem ragadott-e magával bennünket valami földi. Nem tapadtunk-e valamiben egészen a földhöz, megfeledkezve istengyermeki méltóságunkról, kivoltunkról, keresztény voltunkról?
Így, ha közel tartjuk Istenhöz a szívünket, vagyis belülről azonosulunk Istennel, egyet akarunk Vele, akkor ellenőrizzük életünkben napról napra, hogy miben tért el az akaratunk Isten akaratától!
Mert Isten nem a földnek teremtett bennünket, hogy belevesszünk az életünkkel a földbe és elrothadjunk, betemessenek minket! Isten megújította a szívünket az Evangéliummal, meghívott az örök életre! Teremtmény létünkre gyermekeivé emelt Jézus Krisztusban. Jézus Krisztus a szeretetének az erejével, a maga méltóságára, istengyermeki színvonalára emel föl bennünket, tehát megújítja a szívünket.
Így már, Jézus Krisztussal együtt – ahogyan kifejezi az Eucharisztia magunkhoz vétele is –, így már biztonságosabb a hitünk. Nem minden rossznak a forrása! Meg van újítva. Jézus szívével, Jézus benső világával azonosulva új szív, új lélek van az emberben, és akkor jó születik belőle, nem pedig a rossz forrása lesz – mint ahogyan fölsorolja az Evangélium.
Ez a másik, amire figyelhetünk egész héten, hogy legyen közel a szívünk Istenhez imában, lelkiismeret-vizsgálatban – és teremjen a szívünk jót! Legyen a szívünk sokféle jónak a forrása! Jó szavaknak, jó hozzáállásnak, szerető magatartásnak, segítő magatartásnak.
S akkor nem érvényes ránk, hogy a szívünk rossz forrás lesz. Akkor élő lesz bennünk Isten tanítása: magunknak is jó, másoknak is jó.
Függelék – a szentmise olvasmányai
MTörv 4,1–2.6–8
És most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek.
Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek.
Tartsátok szem előtt és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: „Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!”
Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk?
És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint az az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?
Jak 1,17–18.21b–22.27
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.
Akarattal hívott minket életre az igazság szavával, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.
Ezért fogadjátok tanulékony lélekkel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni lelketeket.
A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.
Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.
Mk 7,1–8.14–15.21–23
Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt.
Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret.
A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz.
És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?”
Ezt a választ adta nekik: „Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem.
De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.
Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.”
Ismét magához szólította a népet. „Hallgassatok rám mindnyájan – mondta –, és értsétek meg:
Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.
Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság,
házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.
Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
