1983. november 27., advent első vasárnapja (A egyházi év)
Kedves Testvérek!
Abból indultam ki, hogy milyen különösek az időpontok. A naptárba bejegyzünk valamit előre, aztán az a tény, hogy közeledünk az időponthoz, mozgósítja az embert. Például ide el kellett utaznom. (A prédikáció elhangzásának helyszínéről nincs adat – a szerk.) Ahogy közeledtem az utazás időpontjához, minden gondolatom, időbeosztásom, cselekvésem ráállt erre az időpontra.
A naptárban lévő régi időpontok, az emlékezések viszont nem nagyon mozgatnak bennünket – bár eltöltenek sok-sok szép, kellemes élménnyel. Viszont ha ki van tűzve egy találkozás – főleg ha olyan valakivel, akit szeretek is, és aki engem is ismer, vagy ha a találkozáson az életem, a sorsom eldől –, az óriási mozgósító erő számomra.
A három szentírási részből kiemelkedik két ilyen időpont. Szent Pálnál: itt az alkalmas pillanat. Az Úr Jézus pedig az evangéliumban azt mondja: azt a napot, azt az órát senki sem tudja. Ez tehát a távolban lévő, biztos időpont, amelyről nem tudjuk, hogy inkább közel vagy inkább távol van. De az a távoli, az Úr Jézus által megjelölt óra mozgósítja a jelen pillanatot. Ez az advent.
Az advent különös mozgósítása a keresztényeknek, ha fölfogják. Egészen sajátos mozgósítás, mert teljesen személyes jelleg van benne. Olyan mozgósítás, amilyent egy találkozás szokott előidézni bennünk. Értsük és érezzük meg, fogjuk föl az Úr Jézussal való találkozás mozgósító erejét advent első vasárnapján. Ezt kibontani mindegyikünknek a maga dolga – aszerint, hogy milyen személyes viszonyban vagyunk az Úr Jézussal. Természetesen az egész egyház számára is érvényes ez.
Vannak, akik nem tudnak erről a mozgósító óráról és annak az életünkre ható roppant, sorsdöntő jelentőségéről. Ők csak úgy élnek, szinte álomban. Nekik mondja Szent Pál: ébredjetek föl! Ezt az időt különben is éjszakának mondja Pál. Olyan éjszakának azonban, amelyben szintén van egy mozgósító mozzanat: múlóban van az éjszaka. Az Úr Jézus jövetelének idejét nappalnak mondja. De az is csupa mozgás: érkezőben lévő nappal. Az éjszaka egyrészt olyan értelemben éjszaka, hogy a hit sötétjében járunk; másrészt olyan értelemben, hogy körülvesz bennünket a világ sötétsége. Az Úr Jézusra való várakozás azért más mindnyájunknál, mert az személyes viszonyon alapszik. A szeretet foka szerint más és más a telítettsége, ereje, elevensége ennek a várakozásnak.
Az első olvasmány azt mondja erről az időről, amikor jön az Emberfia az országával együtt, hogy az valami nagyszerű lesz. A népek mind odaözönlenek az Isten ősi lakhelyére, föl az Isten hegyére. Isten ott megtanít bennünket az Ő igazságára, békéjére, szeretetére. El fogjuk törni fegyvereinket. Nem lesz többé ez a tülekedés.
Emiatt – mint Izajás látomásában – az Úr Jézus jövetele valami roppant kívánatos dolog. Végtelen tiszta a béke, a szeretet, az igazság beköszöntése miatt. Nem a félelmetest domborítja ki.
Félelmetes csak annak lehet az Úr Jézusnak, az Emberfiának az eljövetele, akinek az életében ítélet alá eső komoly, súlyos dolgok vannak. Persze kinek nem volna? Ez a félelem belekeveredik a várakozásba. Vannak dolgaink, amiktől félünk, de most ezeket rendezni lehet. Itt az idő, hogy teljes őszinte igyekezettel, az Úr Jézus számára kedves – úgy mondjuk: érdemszerző – cselekedetekkel befolyásoljuk az érkező bírót. Hogy amikor megjelenik, megállhassunk előtte.
Ne a félelem uralkodjon rajtunk! A szeretet kidobja a félelmet.
Ennek a várakozásnak a jegyében telik az adventünk. Ez a várakozás napjainkat is jellemzi. Most nemsokára jön az Oltáriszentségben rejtve az Úr. Akkor elé tehetjük mindazt, amit számára gyűjtöttünk egy napon át. Mondja a szentmisében, a szentáldozásban, hogy újra jövök még. Mi tudjuk is, hogy mikor jön. A következő szentmisénkben. A szentmiséről szentmisére való élés: mindennapi adventünk. Ez az advent megszépíti a mi életünket.
Súlyos, komoly teher rajta inkább az, hogy nemcsak mi vagyunk, hanem hogy itt van az emberiség egésze, akikkel mi nagyon különös kapcsolatban vagyunk. Mi az Úr Jézusnak mintegy kivételezettjei vagyunk. Az ítéleten nekünk azért kell félnünk, mert az emberek – bizonyos értelemben – joggal mondhatják, hogy ezek a kedvencek. Nekünk törekednünk kell ezt az adventi időt és az egész életünket úgy fölhasználni, hogy tudatában legyünk, hogy mi a többiekért vagyunk kedvezésekkel elhalmozva! A hit világosságával, az Anyaszentegyház drága értékeivel tele. Őértük részesültünk mi ezekben, hogy minden törekvésünkkel nekik igyekezzünk közvetíteni, juttatni az evangéliumnak a fényét, örömét. Azért, hogy számukra se félelmetes legyen az a nap, ne értelmetlen, rettegtető, hanem olyan nap, amit örömmel lehet várni. Hogy megismerjék az Úr Jézust, és aki őt küldte, az Atyát.
Ezért nem csak az jellemzi az adventünket, hogy személyesen várjuk az Úr Jézust, hanem az is, hogy készítjük az ő útját a testvéreinkhez.
Így indul az adventünk. Meg is valósul minden nap, és meg is valósítjuk minden nap – amíg az a béke el nem érkezik.
Az a béke csodálatos szép lesz: az ölelésnek, a találkozásnak és a végtelen szeretetben megmaradó örökkévalóságnak a békéje.
Függelék – a szentmise olvasmányai
Iz 2,1–5
Így szólt hozzám: „Emberfia, állj fel, beszélni akarok veled.”
Amikor ezt mondta, eltöltött a lélek, felállított, és hallottam, amint beszélt hozzám.
Ezt mondta nekem: „Emberfia, elküldelek Izrael fiaihoz, a lázadókhoz, akik fellázadtak ellenem. Ők és atyáik lázadoztak ellenem mind a mai napig.
Fiaiknak kemény a fejük és megátalkodott a szívük. Hozzájuk küldelek, hogy mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten.
Akár meghallgatják, akár nem hallgatják - mert hiszen lázongó nemzedék ez -, megtudják, hogy próféta van közöttük.
Róm 13,11–14
Ehhez tartsátok magatokat, felismerve az időt. Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból: üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk.
Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.
Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben.
Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen.
Mt 24,37–44
Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt.
A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába,
s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.
Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.
Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön.
Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!
