Augusztus 15., Nagyboldogasszony (A egyházi év)
Krisztusban kedves testvérek!
Itt a teremtett világon belül, ahol minden szét van pakolva hely szerint, és idő szerint, ez a végtelenül változatos sokaság, mindenség, itt a legérdekesebb a dolgok között az összefüggés. Ezt kutatjuk mi emberek a leginkább.
Ebben a legnagyobb a Teremtő, hogy összefüggésben teremtett meg mindent. Összefügg a Nap és Föld. A Föld és a Hold. Ki tudja, hogy függ össze a Napon keresztül a Földünk, Holdunk az egész mindenséggel? Itt a Földön is a légkör meg a föld közvetlen felszíne, a tengerek és a szárazföldek. Az erdő, meg a vetemények. A méhecskék és a virágok. Tavasz, nyár, ősz és tél. És minden összefügg velünk, emberekkel. Csodálatos itt ez az összefüggés, ez az egybetartozás! Ebben az egybetartozásban rengeteg sok fokozat van. Másképp tartozik össze a Nap és Föld, de másképp az atomok magja, meg az elektronok. Másképp tartozik össze itt a Földön egy férj és feleség, vagy szülő és gyermek, mint egy vállalati vezető és a beosztottjai.
Hasonlóképpen az üdvösség rendjében is: az összetartozások, az összefüggések csodálatosak! Mert mi emberek is, az emberiség is összetartozunk Istennel. Ebben az összetartozásban Istennel, az üdvösség rendjében, ahogy mi emberek az Isten szándéka szerint üdvösségre akarunk jutni a kijelölt úton. Ebben az összefüggésben, ebben a rendben a legszorosabb összefüggés Jézus Krisztus embersége és istensége, isteni személye között van. Ez az unió hipostatica.
Nem tudjuk ezt mi megérteni, ez titok, hogy két ilyesmi, Isten, az örök ige, meg az emberi természet ilyen végletesen más valóságok. Hogyan tartozhatnak mégis elválaszthatatlanul örökre egybe, mint ahogy Jézus Krisztusban ez az összetartozás, ez az összefüggés megvan? Ez a legbensőbb, legerősebb, elválaszthatatlan összefüggés. Ezután mindjárt az üdvösség rendjében Jézus és Mária közötti összefüggés következik. Amint az unió hipostaticából következik, az Úr Jézusban minden más titok.
A tudásának, akaratának, érzelemvilágának összefüggése, alakulása. Az áldozata, papsága, királysága mind az unió hipostaticából, ebből az egységből ered. Hasonlóan, az egész nagy üdvösség rendben, az üdvözültek, az üdvözülendők közötti összefüggésben. A titokzatos test egységében, hasonlóan Jézus és Mária közötti szoros összefüggésből világosodnak meg a többi titkok. Majd ha egy kicsit közelebbről megnézzük ezt, látjuk, hogy milyen jelleget kap az üdvösség rendje ebből az összefüggésből Jézus és Mária között. Ez is eltéphetetlen, csodálatosan erős, szép, gazdag. Ez az összefüggés magyarázza meg, hogy Mária előre meg van váltva, hogy szeplőtelenül fogantatott. Szűz és anya egyszerre. Részt vesz a megváltásban, a kegyelem közvetítésében. Ilyen szoros összefüggés mellett lehetetlenség, hogy ő a földben elrothadjon, és a bűn következménye érvényes legyen rá. Lehetetlenség. Isten e miatt az összefüggés miatt ezt nem engedheti, ezt nem tűrheti, ilyen nincs. Szükségképpen kell, hogy megdicsőüljön, és következik a Jézus és Mária közötti végtelen szoros kapcsolatból az, hogy a Boldogságos Szűz is részt vesz fia dicsőségében. A mennybevitel titka következik ebből a kapcsolatból.
Milyen ez a kapcsolat? Ez a kapcsolat is természetesen meg van alapozva. A gyermek és az anya közötti titokzatos benső kapcsolat az alapja, természetes alapja Jézus és Mária kapcsolatának. Ezt a kapcsolatot megközelíteni mi, kívülállók – ha szabad azt mondanom – nem tudjuk egykönnyen, csak sejtjük. Emiatt mondta magát az Úr Jézus Emberfiának. Egy valaki fiának. Jézus és Mária között ez egyedülálló. Ez az anya és gyermeke közötti kapcsolat természetes vonalon is. Mária meg egy ember édesanyjának, szülőjének, mindenének nevezhette volna magát. Ember anyja, és ezen keresztül minden élő anyja.
Emiatt a kapcsolat miatt van az, hogy bizonyára a Boldogságos Szűz és Jézus közötti érzésekben bámulatos finomság uralkodott.
Néha tapasztalja ezt az ember. Meglátogatok valakit, és azt mondja: megéreztem, hogy jönni fog. Mit érezhetett meg egymásról egész életében Jézus és Mária? Hiába voltak térben távol egymástól, azért a közelség egész életükön át megvolt. Most erre a természetes kapcsolatra támaszkodott és épült fokozatosan a kettőjük között az értelmi, akarati egység, az egyetértés. A dolgokat egyképpen látták. Az akarat, hogy szövetségbe léptek, mindig szorosabb szövetségbe léptek egymással az üdvösséget illetően.
Jézus és Mária további kapcsolatában benne volt nemcsak az anya és gyermeke közötti kapcsolat, hanem a kegyelem rendjében ott volt Mária és Jézus között a megváltott és megváltó közötti kapcsolat. Mária Jézusnak, a fiának köszönheti azt, hogy szeplőtelenül fogantatott, tehát, hogy a bűnből ki van véve. Aki anyja a fiúnak, annak a fiú – szinte azt lehet mondani – szülője. Megtisztítója, teremtője.
Aztán a jegyes és vőlegény közötti kapcsolat is ott van. Olyan gazdag ez természetfölötti szempontból! Hiszen az új szövetség Jézus és Mária között kötődik meg először. Az örök Ige és az emberség kapcsolata után a férj és feleség, az új Ádám és Éva közötti kapcsolat lényege is ott van Jézus és Mária kapcsolatában. E miatt a kapcsolat miatt ünnepeljük ma a Boldogságos Szűznek a mennybevitelét is.
De a mennybevitele és mi közöttünk is a legszorosabb kapcsolat van, összefüggnek ezek a dolgok. Jézus és Mária a titokzatos testben betöltik a maguk a szerepét. Jézusnál az a csodálatos, ahogy ő ezt a szerepet biztosan, világosan, kezdettől fogva vállalja és betölti: a fej szerepét, a felelős úr szerepét. Ő a mi Urunk. Mária szerepe pedig ebben az egészben a szív szerepe. Mária miatt árad el Isten országán, a titokzatos testen, hogy az egész olyan emberies lesz, olyan finom; amilyen finomságra csak az édesanya képes, a nő képes, ahogy Isten azt a női természetben létrehozta.
A szentatya (II. János Pál pápa – a szerk.) mondta Mexikóban, hogy Mária nélkül elideologizálódna a kereszténység, vagy talán embertelen is lenne. Mária a titka annak, hogy csipke van az oltáron, hogy olyan szépen kialakítjuk a templomainkat. Ezért szép a katolikus templom, s ezért nem képesek protestáns testvéreink, addig, amíg Máriát igazán be nem fogadják, nem lesznek képesek a templomaikat széppé tenni. Az Oltáriszentség titkát megérteni. A test és a vér titkát.
Mikor ezen a szép ünnepen átérezzük, hogy mi idetartozunk a titokzatos testben, Jézushoz és Máriához tartozunk, ahogy a Föld a Naphoz, a Hold a Földhöz. Mi is, miránk nézve is nagyon sok következmény adódik, amit kell tudnunk. Először is át kell éreznünk ezt az odatartozást Máriához és Jézushoz. Ezen keresztül egymáshoz. Mert az egész új odatartozás egymáshoz ennek alapján, a Jézushoz és Máriához való odatartozásunk alapján.
Másképp kell nézni egymásra. Ez a tudatbeli gazdagodás és tartalom következik a mai ünnepből. Hogy két megdicsőült emberhez tartozunk. Hogy az odafönn valókat keressétek! A többi már ebből kibomlik. A viselkedésünk, a beszédünk, a kapcsolatunk a többi emberrel. Minden összefügg.
Drága jó testvéreim!
Mikor így beletekintünk a mai ünnep titkán keresztül ebbe a mindenségbe, ebbe az új mindenségbe, akkor tudjuk megünnepelni ezt a napot úgy, ahogy kell. Akkor egyesülünk majd a kenyér és bor színe alatt Jézus Krisztussal. De rajta keresztül Máriával is, akitől teste, vére származik. Az áldozás csöndjében harmonizálódni próbálunk hozzájuk.
Ennek alapján reméljük az üdvösséget, hogy minekünk is részünk lesz a mennybevitel csodálatos élményében.
Függelék – a szentmise olvasmányai
Jel 11,19a; 12,1–6a.10
Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban.
Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.
Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott.
Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona.
Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét.
Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához.
Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára.
Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt.
1Kor 15,20–26
De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül.
Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel.
Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.
Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak.
Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített.
Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti.
Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen „mindent lába alá vetett”.
Lk 1,39–56
Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába.
Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.
Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!
Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?
Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.
Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben,
mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék,
mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve.
Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad.
Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket,
letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte.
Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el.
Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról,
amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.”
Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.
