November 27., advent első vasárnapja (B egyházi év)
Krisztusban kedves Testvérek!
Az anyaszentegyház nagyon reális, nem az Úr Jézusnak történelmi eljövetelét állítja a hívei elé adventben elsősorban. Ezen már túl vagyunk. Hanem egy másik eljövetele is van az Úr Jézusnak: az a reális, hogy arra készítsen föl bennünket az egyház.
Az Úr Jézus két eljövetele között élünk mi most. Ez a helyzet. Az anyaszentegyház azt akarja, arra nevel, hogy az első eljöveteléből az Úr Jézust megismerve, az első eljövetelekor adott tanításait, útbaigazításait, ajándékait állandóan használva, szeretve, abból erőt merítve, nézzünk az Úr Jézus második eljövetele elé. Az Úr Jézus maga is azt akarja, egész működésével úgy nevelte az apostolait is, hogy mindig arra nézzenek, ami még előttük van, amit végig kell nekik is csinálni az Úr Jézus példája, mintája szerint. A rájuk bízott föladattal törődjenek, mondta nekik az Úr Jézus, és majd nekik is sokat köll szenvedniük, és úgy bemenni Isten országába, és nekik is végig kell csinálni az üldöztetéseket, szorongattatásokat, az Úr Jézusnak a szenvedését és halálát, és Isten országa végleges értelemben csak így nyílik ki előttük. Ez a reális.
Tehát ennek az evangéliumnak, amit most olvastunk, ennek a példázatnak az fényében kell az adventet most élni. Az Úr Jézus hasonlít egy messze elköltözött, messze távozott úrhoz, a mi Urunk Ő, aki ránk bízott föladatokat, mindegyikünkre mást.
Mi már ismerjük Őt, ebben különbözünk az ószövetségi adventtől.
Mi már nem a gyermekek módjára fenyítés és a törvény fegyelme alá helyezett nép vagyunk, mint a törvény és próféták nevelésére bízott első választott nép.
Mi már a fényoszlopban, a Szentlélek fényében, világosságában, az Úr Jézus tanításában, az evangéliumban, az egyháznak megadott tévedhetetlen tanító hatalomban és kegyelemben már ismerjük az Úr Jézust.
Mi már nem tévedezünk ilyen elképzelések között, hogy földi messiást meg politikai megváltót várnánk.
Minekünk már a Jó Isten tiszta fogalmat adott az Úr Jézusról, hogy Őt lélekben és igazságban kell imádni. Ilyen imádókat keres.
Mi már tudjuk, hogy mi az a manna, az égi kenyér, amellyel Isten a népét itt a földön ugyanúgy táplálja, mint az égieknek Ő maga a kenyere, étele, itala, mindene.
Mi már nem a Vörös-tengeren mentünk át, hanem a keresztség megtisztító vizén.
Mi már azt az ígéretet elnyertük, vagy el köll nyernünk, amit Ezekiel próféta mondott, hogy majd új szívet és új lelket adok nekik. A Szentléleknek az ajándékát megkaptuk, vagy legalább is könyörgünk érte minden nap, hogy művelje bennünk azt a pünkösdi csodát, hogy cseréljen ki bennünket, hogy igazán az Isten gyermekeinek a lelke vezessen bennünket minden nap.
Mi már új választott népként megyünk ki ebből az egyiptomi világból, az Isten országa elnyerésére. Tudjuk, hogy ki az ellenségünk, ki ellen kell küzdeni. Megkaptuk az Úr Jézus parancsát, az egyetlen parancsot, a szeret parancsát.
Az Ószövetséggel szemben mi már óriási gazdagságban élünk, előnyökben élünk. Az Úr Jézus, mint szőlőtő, az igazi szőlőtő vezet minket.
Nekünk csak tulajdonképpen egyetlen nagy föladatunk van: ez a mai evangéliumban megadott várakozás az Urunkra. Az Úr Jézus azt akarja ezzel a példabeszéddel, hogy a mi egész figyelmünk, minden képességünk beálljon az Ő személyére, mert Ő a mi Istenünk. Az eszünk, akaratunk, vágyaink.
Ahogy a lélektan mondja: a törekvő énünk. Ebben a törekvésben minden képességünk benne van. A célra törekvő énünk mind álljon rá.
A lélektan aztán azt mondja, hogy van rendező énünk, nekünk bensőleg át kell rendeződnünk az Úr Jézus jöttére teljesen.
És a felelős én, a harmadik én, a lélektan szerint, ez a felelősségtudat: egy pillanatra se felejtkezzünk bele ennek a világnak az ostobaságaiba, meg cicomáiba; ne feledkezzünk bele a munkánkba se annyira, hogy az teljesen lekössön bennünket, hogy nyerni akarjunk a mi munkáikon, vagy kihasználjuk egymást, hogy pár forintért az mégiscsak haszonhoz juttasson bennünket. Mert belopózhatnak ezek a dolgok a mi életünkbe.
Mint itt a lecke mondja, sokszor vétkezünk mi, sokszor eltűnik előlünk az Isten igazsága, fénye, és mint az első választott nép tévedezünk, meg lázadozunk, meg tele vagyunk talán földi elképzelésekkel. El ezekkel, el!
Azt akarja az Úr Jézus, hogy mindenestül Őrá irányuljunk, Őt szeressük, Ő legyen a szerelmünk. Azért van az, hogy ebben a két jövetele közti helyzetben, azért a mi vőlegényünk, aki már kiválasztott minket az egyházában, azért minden nap eljön. Végtelen szeretet van ebben a mi Üdvözítőnk részéről, hogy minden nap fölráz minket, minden nap látogat, minden nap találkozunk a szentmisében, a szentáldozásban Vele. És így igaz, amit Szent Pál mond a korintusiaknak, hogy gazdagok lettetek mindenben. Semmiben sincs hiányotok, hogy fölkészüljetek a mi Urunk Jézus Krisztusnak a napjára.
Ezt adja az adventi első vasárnapon az anyaszentegyház nekünk az Isten Igéjén át. Ezt a ráébresztést a helyzetünkre, a reális helyzetünkre, hogy minden nap, minden munkánk reális legyen, hogy igazán szívből akarjunk minden cselekedetünkben olyasvalamit végrehajtani, amit az Úr Jézusnak minden nap odaadhatunk.
Nézd, Uram, ma ezt szedtem össze neked. A talentumom már gyűlik, a talentumaim már sokasodnak! Fogadd el és segíts, adj erőt a továbbiakra! Amen.
Függelék – a szentmise olvasmányai
Iz 63,16b–17.19b; 64,2b–7
Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva „Megváltónk” a neved.
Miért hagytad Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük a szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért.
Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek, te olyan csodákat teszel, amilyeneket senki se várt,
és amilyenekről soha nem hallott senki. Valóban, fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy akadna isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak.
Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidat eszében tartja. Lám, megharagudtál ránk, s mégis tovább vétkeztünk; bizony régóta lázongunk ellened.
Olyanok lettünk mind, mint a tisztátalan, és igaz voltunk, akár a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak, mint a szél.
Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának.
Mégis Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan.
1Kor 1,3–9
Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!
Veletek kapcsolatban szüntelenül hálát adok az Istennek azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek.
Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben.
A Krisztus melletti tanúságtétel is megszilárdult köztetek.
Így semmi kegyelmet sem nélkülöztök, amíg Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok,
aki mindvégig megerősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk, Jézus Krisztus napján.
Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.
Mk 13,33–37
Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő.
Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon.
Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel.
Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik!
Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!”
