December 8., Szűz Mária szeplőtelen fogantatása (B egyházi év)
Krisztusban kedves testvérek!
A szeplőtelen Szűzanya útját szeretnénk egy kicsit megsejteni ezen a mai, csodálatosan szép ünnepen. A Boldogságos Szűz mint szeplőtelenül fogantatott, olyan valaki, aki a mi emberségünk összes problémáinak, kérdéseinek középpontjában áll, a legérzékenyebb ponton. Ha őt sikerül megragadnunk, valahogy megközelítenünk, akkor az egész emberi életünkre, annak minden problémájára fényesség derül. Mi kétségtelenül magunkat éljük meg legközelebbről. Magunkból kiindulva sejtjük meg ezt a többi világot, annak valóságát, annak kérdéseit. Magunkban pedig valóban kérdésekkel, problémákkal, érthetetlenségekkel teli lények vagyunk. Kimeríthetetlenül.
Nem hiszem, hogy akadna egy ember is a világon, aki azt mondhatná: én értem magamat. Nem értjük magunkat, mert nem csak az a helyzet magunkkal, hogy végesek vagyunk, határoltak. Értelmünk, akaratunk gyönge, hogy kiegészítésre szorulunk. Egyik a másik emberrel is, de az összes ember együtt is. Nem csak az a probléma velünk, hogy művelni kellene a képességeinket, hogy tökéletesíteni kellene a környezetünket, a földi viszonyokat, hogy egymással való kapcsolatunkat meg kellene találni tökéletesebben. Vagy Isten felé jobb kapcsolatra kellene szert tennünk. Nem csak ez a kérdés velünk.
Nem csak az a kérdés, hogy bennünk Isten az anyagi világnak egy tökéletes kis szerkezetét alkotta meg, és ez a szerkezet ilyen: kiegészítésre szorul még. Valahogy be kellene kapcsolni ezt a szerkezetet az isteni áramkörbe, és akkor minden rendben volna.
Hanem egy nagyon sötét probléma van velünk kapcsolatban. Ez az eredeti bűnnek a kérdése, ami titok. Amit ember teljesen meg nem érthet. Olyasféle dolog, ez, hogy mi a létünk kezdeténél valahogy bele vagyunk mártózva a rosszba. Valahogy otthon vagyunk a rosszban. Ismerjük a rosszat. Jót és gonoszt tudók lettünk. Olyan mérgezett félék. Már a gyermek is otthon van a rosszban. Rosszra hajló. A jó felé pedig az értelme homályos, elhomályosodott. Ez a nagy probléma velünk. Ezt éli meg mindegyikünk többé-kevésbé önmagában.
Most, a szeplőtelen fogantatás ünnepén abban a gyönyörűségben van részünk – hála Isten igéjének, Isten kinyilatkoztatásának, – hogy megízlelhetünk valakit, aki a legkevésbé sincs rosszba belemártva. Nincs tintába mártva. Nem ivódott bele semmiféle rossz festék, amit ki kellene mosni belőle. Ez a Boldogságos Szűz.
A szeplőtelen azt is jelenti ám egyúttal, az ő szeplőtelensége, hogy ezáltal ő közöttünk az egyetlen megélhető ember, aki igazi. Aki Istennek tökéletes teremtménye, elrontatlan. Úgyhogy ma igazán szívből gratulálhatunk a Szentháromságnak, a teremtő háromságos Istennek. Gratulálhatunk, hogy így sikerült, ilyen egyszerűen, csodálatosan, tisztán, ragyogóan sikerült egy műve, teljesen. Mi szinte a hátteret alkotjuk, amelyből annál jobban ragyog elő az ő egyszerűsége, tisztasága, szépsége.
Mégis tovább kell kérdeznünk, hát mi alkotja mégis az igazi különbséget közte és köztünk? Jó, hát mi mindenestől, egész emberi természetünkben rosszba vagyunk mártva. De mi az bennünk és mi benne az a megközelíthetetlen, csodálatos szépség, ami miatt szeplőtelenül fogantatott, amit megéltünk egy kicsit az evangélium felolvasásakor, azt az érintetlen, tiszta, szép, eredeti emberi természetet. Mi a különbség? Ő is parányi kis teremtmény, mint mi. Őbenne is csak ez az emberi természet van. Ugyanaz, ami alapjában véve bennünk. Miért kegyelemmel teljes ő? Mi pedig nem vagyunk teljesek kegyelemmel. Még a legnagyobb szentek sem. Nem jutnak el a kegyelemmel teljességre, csak majd a dicsőségben.
Úgy gondolom, kedves jó testvéreim, hogy bármennyire kicsiny is egy ember, ha akadálytalanul Isten hatja át, ha akadálytalanul az isteni áramkörbe kerül bele, akkor Isten azt teszi vele teljesen, amit Isten akar. Az ő kedve érvényesül rajta. És a Boldogságos Szűz az egész emberségével egy ilyen isteni áramkörben akadálytalanul benne mozgó valaki. Kezdettől, teljesen érintetlenül. Mi pedig nem. Ez a nagy különbség.
Mivelünk, azt kell mondanunk, hogy Isten mégsem tud azt tenni, amit akar. Még egy Teréz anyával, még egy Xavéri Szent Ferenccel, egy Szent Erzsébettel sem egészen. A legnagyobb szentek és a Boldogságos Szűz között megmarad egy alapvető különbség. Ez az érintetlen, bűnbe nem mártottság.
Mi hasznunk van most ebből? Ha szabad ilyen közvetlenül föltenni ezt a kérdést a szeplőtelenül fogantatott Szűzanya ünnepén. Az, hogy ezzel egyúttal azt is tudjuk, hogy mire kell nekünk törekedni, mert Isten azért végső fokon mindegyikünket ilyen kegyelemmel teljessé akar tenni. A törekvésünknek itt nyílik meg az ajtaja, hogy igenis a legfőbb törekvésünk nekünk is az legyen, hogy fölfogjuk Isten Szent Lelkének érintését, sugallatát, fuvalmát és megtegyük. Ez a szeplőtelen fogantatás útja.
Ő ebben benne mozog, otthon van. Ez az anyanyelve. Isten nyelvén beszél, igen, legyen. Mi már valamennyien kimondtuk, hogy nem. Egy idegen nyelvet beszéltünk már. Az megrontja a kiejtésünket. Még ha mondjuk is, hogy igen, azon is mindjárt érezni, Isten mindjárt észreveszi, hogy nem beszéli jól a nyelvemet. Az én nyelvemet. De a Szűzanya, mint ahogy igazság, ugye mi az édesanyánktól tanuljuk a nyelvünket, az anyanyelvünket, a Szűzanya beszéli az anyanyelvünket, teljesen csak tőle lehet ezt megtanulni, csak vele azonosságban ejthetjük ki az Istennek kedves szavakat. Azért mondjuk, hogy veled, Mária.
Itt tévednek azok, akik megítélnek bennünket kívülről, hogy mi Máriát istenként tiszteljük, vagy imádjuk. Nem, mi csak vele akarjuk Istent, vele akarjuk Jézust szeretni. És minél sikeresebben öltözünk Mária szeplőtelenül fogantatott lényébe, annál jobban imádjuk, tiszteljük, szeretjük Istent.
Ezért olyan kedves a mai ünnep: mindnyájan megszámíthatjuk már azokat az éveket, amióta próbálunk így ünneplőbe öltözni, Máriába öltözködni. Vele, Máriával vegyünk részt ezen a mai szentmisén is. Egyesüljünk az Úr Jézussal. Szeressük a mi Urunkat, Istenünket, szeressük egymást!
Függelék – a szentmise olvasmányai
Ter 3,9–15.20
Az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: „Hol vagy?”
Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem.”
De ő így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?”
Az ember így válaszolt: „Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem.”
Az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó vezetett félre, azért ettem.”
Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján.
Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.”
Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja.
Ef 1,3–6.11–12
Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket.
Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből
eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által - akarata és tetszése szerint - fogadott gyermekeivé legyünk;
hogy magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.
Igen, mi is őbenne nyertük el az örökséget annak végzéséből, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz.
Szolgáljunk hát felsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket.
Lk 1,26–38
A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.
Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”
E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez.
Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.
Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni.
Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,
és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.”
Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?”
Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.
Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták,
mert Istennél semmi sem lehetetlen.”
Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.