2012. július 15., évközi 15. vasárnap, helyettesítő szöveg (B egyházi év) (2003. január 24–26.)
(Erre a vasárnapra nincs az archívumban prédikáció.
Helyette egy 2003 januárjában tartott,
háromnapos lelkigyakorlat tizedik részletét közöljük.
További részek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 11.)
Mert a teremtő szeretet is megváltó szeretet. Ha csak annyi, hogy „De jó, hogy vagy!", akkor még kiegészíthető, ha többes számban sikerül ezt mondani: „De jó, hogy vagyunk!" Ez a szeretetnek egy egész sajátos, új területe. Olyan közösséget létrehozni, amely a szereteten alapszik.
Ide tartozik maga a házasság, a család is. A közösségalkotó szeretet. A közösségformáló szeretet. Úgy érzem, hogy a szeretetnek ez a legcsodálatosabb, leggazdagabb oldala. A legjellemzőbb Istenre, mert közösségen dolgozik.
Az egész történelmen keresztül látni, hogy azon munkálkodik, hogy létrejöjjön az Isten és az ember végső közössége. Az egyház is már ennek a jele. Mert a „de jó, hogy vagy"-hoz képest a „De jó, hogy vagyunk" már hatványozottan a közösséghez tartozik. A jónak rengeteg fajtája a közösséghez tartozik. Közösségünket létrehozni: egy családban is ehhez az köll, hogy „vérkeringés" jöjjön létre, „a közlés vérkeringése". A zárkózott ember nem közösségi ember.
Volt alkalmam tapasztalni életemben, hogy milyen rettenetes teher egy zárkózott ember. Rejtélyes. Nem tudja az ember, hogy jó vagy rossz vagy mi van benne. A közösségalkotásnál a közösség vérkeringését a közlések jelentik.
Beszélgessünk! Pro-kontra. Tárgyaljunk egymással! Észrevettem valami jót? Mondjam el a többinek is, legyen közkincs!
De egy másik vérkeringés is létezik. Nemcsak a közlés, a lelkem, szívem mélyéből kilépő közlés vérkeringése alkotja a szeretetet a közösségben, hanem mindenünk, amink van, valamiképpen a közösségbe kerüljön be! Tehát a gondolatok és az értékek, javak vérkeringése tartozik a közösséghez, a közösség megalkotásához. Ezt még sokáig lehetne részletezni, de látjuk, hogy a szeretet átfogja az egész életünket. A szeretet az Isten, és aki szeretetben él, Istenben él!
Persze van teremtett szeretet és teremtő szeretet is. A teremtett szeretet az Istentől teremtetett, tehát nem téveszthetjük össze magával Istennel. De a legistenibb közöttünk, ami itt, a Földön megvalósítható, az a szeretet.
Ezt tehetjük a szeretetről szóló, a szeretet megszerzésére irányuló szemlélődés elé.
És most jön Szent Ignácnak a szövegezésében a szeretet négy pontja. Ő szemlélődés formájában, négy pontban állítja elénk a szeretet világát. Ezek alkalmasak, hogy fölindítsák bennünk a szeretetet, hogy ezeken keresztül éljen bennünk a szeretet.
Szokása szerint Szent Ignác az elmélkedés előtt ad egy képet. Minden elmélkedésében, szemlélődésében egy kép vonul végig – ez az ő szokása, hogy a dolgot, amiről elmélkedünk, vagy amit szemlélünk, valamiképpen egy-egy képhez köti. Így például – mondjuk – a Krisztus királyságáról szóló elmélkedésében megjelenik az a kép, hogy Krisztus jár a Genázáreti tó partján, és hívja az apostolokat. Itt, a szeretet megszerzéséről szóló elmélkedésben látjuk, ahogy benne állunk az Isten jelenlétének a körében, amint benne állunk Isten szeretetében. Gyönyörű kép!
Megvallom, nekem az jut eszembe, mikor Szegeden a Tiszára kijártunk. Boldog időszak volt! Kijártunk a Tiszára a csónakunkon, és a Tisza-parton, a homokban, fürdőnadrágban ott álltunk a napfényben. Melegített, erősített bennünket a nap. Éreztük a melegét, fényét. A szeretetről szóló szemlélődés elejére nagyon jó ez a kép. Benne vagyok Isten szeretetében, ki sem tudok lépni belőle!
Két kérést kapcsol egybe Szent Ignác. Az egyik kérés, hogy kapjam meg ezt a látást, vegyem észre Isten szereteté ajándékait az életem során. Majd meglátjuk, hogy mit jelent ez! A másik kérés pedig az, hogy ne csak észrevegyem, hogy én szeretve vagyok, hanem tudjam azt viszonozni is. Nagyszerű érzés!
Hát itt következik a négy pont.
Az első pont a szemlélődésben – ahogy Szent Ignác mondja – hogy próbáljuk szemlélni Isten szeretetének az ajándékait a teremtésben. (Itt látszik, hogy ő is megkülönböztette a teremtő szeretetet.) Lássam a megváltásban a szeretet ajándékait, és lássam a Szentlélek működésében, amely engem az örök isteni közösségbe akar bekapcsolni! Tehát a közösségformáló oldalát is lássam!
Ebben a szemlélődésben órákat lehetne eltölteni. Hogy észrevegyem a teremtésben lévő ajándékokat, amiket kaptam! Hát magam is teremtmény vagyok! Bennem minden a szeretetnek, a teremtésnek az ajándéka! És az édesanyám is, aki a létezésemhez a legközelebb állt, meg az édesapám, a testvéreim, a környezetem, a tanítóm, a szomszédom, és mindazok, akik tényleg segítettek, szolgáltak engem! Az ajándékok beláthatatlan sorát fedezhetnénk föl, ami teremtett voltunkhoz kapcsolódik. Napról-napra – ma is! – mennyi mindenben részesültünk! A hóesés is: még mindig tart, hála Istennek, mehetünk szánkózni! A reggelinél lágy kenyeret kaptunk – ajándék itt az asztalon! De maga ez az egész is egy ajándék, hogy ennyien együtt lehetünk, és a Megújulás lelkigyakorlatát végezhetjük el.
És ez csak egy pár nap! De születésünk óta árad felénk az Isten teremtett ajándékainak sokasága. Az egyik vendégemnek eszébe jutott, hogy egy üvegecske mézet hozzon nekem. Hát micsoda ajándéka a teremtésnek a méz! Mit dolgozhattak a méhecskék az üvegben benne lévő mézen! Mennyi röpködés ide-oda a virágokra! Fantasztikus! Ott van egy másik üvegecskében szilvalekvár. Megint csak mennyi ajándéknak az összegezése! Ezért érzem, hogy vegyem észre, hogy szeretve vagyok! Ez a ház, hogy létrejöhetett, a kápolna, minden: ajándék! Szeretet-ajándék! A teremtő szeretet ajándéka!
(További részek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 11.)
