Szeptember 9., évközi huszonharmadik vasárnap, helyettesítő szöveg (B egyházi év)
(Erre a vasárnapra nincs az archívumban prédikáció.
Helyette egy 1987-ben, Anthony de Mello könyve alapján tartott,
Ábrahámról szóló lelkigyakorlat ötödik részletét közöljük.
További részek: 1. 2. 3. 4. 6. 7. 8. 9. 10. 11.)
5. Az ígéret hatása Ábrahámra
Vajon az örömhír, amelyet Ábrahám kapott Istentől, az ígéret, az evangélium, hogyan hatott Ábrahámra, az életére, cselekedeteire, viselkedésére? Mi magunk nem is nagyon tudjuk észlelni, hogy az evangélium hogyan hat miránk, hogyan érvényesül, milyen átalakítást visz véghez az életünkben, cselekedeteinkben, viselkedésünkben. Vajon Ábrahám életében mit jelentett mindez? Amikor erről elmélkedünk, nagyon fontos területre lépünk a magunk életében is: mi, keresztények hogyan állunk ilyen szempontból az evangélium jó hírének, nagyszerű ígéretének a birtokában – hogy a halálon át van ajtó, amelyet Krisztus urunk nyitott meg? Isten országa eljött, be vagyunk véve: ennek a tudata, ismerete az egyház életén keresztül, Isten országának a földön való berendezkedése hogyan hat ránk? Észrevehető-e ez a mi életünkben? És hogyan vehető észre?
A szöveg, aminek alapján ezt vesszük, a Teremtés könyve 13. fejezetének 1. versétől a 18-ikig. Érdemes ezt elolvasni, így egész egyszerűségében előttünk van Ábrahám konkrét viselkedése egy nagyon konkrét, nagyon érzékeny esetben.
„Ábrám tehát feleségével és minden vagyonával visszatért Egyiptomból a Negebre, vele volt Lót is. Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban. A Negebről fokozatosan Bétel felé vonult, addig a helyig, ahol először táborozott Bétel és Ai között, annak az oltárnak a helyén, amelyet korábban emelt. Itt Ábrám segítségül hívta az Úr nevét. Lótnak, aki Ábrámmal tartott, szintén voltak juhai, barmai és sátrai. Ezért a vidék nem bírta el, hogy együtt maradjanak. Mivel javaik nagyon felszaporodtak, nem maradhattak egymás mellett. Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. (A vidéken akkor kánaániták és periziták laktak.) Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: »Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. Nemde, nyitva áll előtted az egész vidék? Válj el tehát tőlem: ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra mégy, én balra.« Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött – mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje, egészen Coárig. Lót a Jordán egész síkságát választotta. Lót keletnek tartott, és így elváltak egymástól. Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott. A szodomai emberek azonban nagyon rosszak voltak és vétkeztek Isten ellen. Az Úr így szólt Ábrámhoz, miután Lót elvált tőle: »Emeld föl szemedet és tekints a helyről, ahol állsz, északra és délre, keletre és nyugatra. Az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom minden időkre. Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokját. Ha az ember megszámlálhatná a föld homokját, akkor megszámlálhatná utódaidat is. Rajta tehát, járd be a földet széltében és hosszában, mivel neked adom azt.« Ábrám tovább is vonult sátraival és Mamre terebintjénél telepedett le, Hebron mellett, s ott oltárt épített az Úrnak."
Látjuk, hogy a vagyonból, a vagyonosodásból természetszerűleg mi ugrik ki: nem tudnak meglenni egy területen; a gazdagsággal együtt jár, hogy vita támad: hát ez kié? Érdekek ütköznek össze. A legközvetlenebb, amit mi is megélünk, amin keresztül mink is a társadalomban elfoglaljuk a helyünket, az állásunk, vagyonunk, fizetésünk, munkahelyünk és így tovább. És ott egy-kettőre fölbukkannak az ellentétek.
Most nézzük, hogyan viselkedik Ábrahám ezekben az ellentétekben, mert magába véve többféle viselkedés kibukkanhatott volna emberek között. Összeveszhettek volna Ábrahám és Lót. Azt mondja Ábrahámnak Lót, hogy te hálátlan, téged fölneveltelek, gyermekemmé fogadtalak és nem tudsz egy kicsit parancsolni a pásztoraidnak, vagy arrébb húzódni... sok minden lehetséges. Örök harag és magázás.
Ábrahámnál viszont látszik, hogy van benne valami szabadság a saját vagyonával, állataival, gazdaságával szemben. Valami nagyon imponáló szabadság: ő, aki az idősebb, aki iránt Lót szinte tiszteletre köteles, ő teszi a javaslatot, hogy tessék, válassz. Képzeljük el, hogy valóban, ahol vannak most, ott belátni a Jordán völgyébe. Akkor még a sós tenger nem volt ott, esetleg valamilyen édesvizű tó volt ottan, amibe a Jordán folyt. Termékeny, nagyszerű völgy, vele összehasonlítva bal kéz felől pusztaság, terméketlen, kopár, szűk növényzetű vidék.
És Lótban nincsen semmiféle előkelőség, hogy fölajánlotta volna: nézd, te idősebb vagy, válassz, vagy átengedem neked ezt a gyönyörű szép síkságot, és én meg megyek majd erre; majd elküszködünk. Nem: ugrik a vagyonra. Hohó, én választhatok? Világos, hogy ezt választom! Ez nagyszerű! Olyan, mind a paradicsomkert; világos, hogy ezt választom!
És megfeledkezik mindenről: hogy Ábrahám hogy van, mint van; csak megy. De rövidlátó. Mert azt nem veszi tekintetbe, hogy ott milyen két város van, és hogy milyen azoknak a híre, és hogy mit jelent ilyen környezetben élni. Tehát elvakítja őt a vagyonéhsége, meg a rátapadása a pillanatnyi előnyre, gazdagodásra. Ábrahám pedig éppen ezt a fölséges szabadságot mutatja a gazdagságával, vagyonával és annak sorsával szemben. És megy. Ez az első nagy hatása az Isten ígéretének.
Ha tudjuk, hogy Isten országa itt van, mi odatartozunk, örök életünk elkezdődött, akkor számunkra egy csapásra megváltozik minden a földön: egyszerre szabadságot kapunk, már nem vagyunk indíttatva arra, hogy a másik torkának menjünk egy kis földi előnyért, mert az a kis földi előny nem érdekes az Isten Országa szempontjából.
Ezt látom én: ahol az igazi hit megvan, ott nem vesznek össze csip-csup földi dolgokon. Szent Ignác is beszél arról, hogy Istennek mi a szándéka mindazzal, amit nekünk teremtett a földön. Az a szándéka, hogy segítsen, tehát a segítségünkre kell fordítani. De hogy képesek legyünk megfontolni azt, hogy mi fog segíteni bennünket Isten felé, vagy hogy mi hátráltat, ahhoz mérlegelő érzékenységre van szükségünk; ezt nevezi Szent Ignác indifferenciának. Tehát nem közönyösség, hanem érzékenyen fölmérni a dolgokat, és függetlennek lenni a dolgoktól.
Nem érzéketlenség, hanem függetlenség. Óriási különbség van a kettő között! Indifferencia nélkül nem bírunk jól élni, nem bírjuk a dolgokat javunkra fordítani. Nem lehet jól mérni azzal a mérleggel, amelyik eleve az egyik oldalra hajlik. Akárcsak Lót esetében: az ő mérlege eleve oda hajlott az előnyösebbhez, a nagyobb gazdagsághoz. Nem azt nézte, hogy Isten felé mi segíti őt, vagy mi nem segíti. Csüngött a földi javakon – és rosszul választott. Aztán ott kellett hagynia mindenét Szodomában. Őt így gyógyította ki a gondviselés ebből a vagyonon csüngésből.
Ábrahámnak nagyon szép, nagyon nemes ez a viselkedése. Van hite, és az Isten és ő közötte ott van a titok, amely hatalmas életforrás az ő számára.
(További részek: 1. 2. 3. 4. 6. 7. 8. 9. 10. 11.)
