Október 7., évközi huszonhetedik vasárnap, helyettesítő szöveg (B egyházi év) (1987)
(Erre a vasárnapra nincs az archívumban prédikáció.
Helyette egy 1987-ben, Anthony de Mello könyve alapján tartott,
Ábrahámról szóló lelkigyakorlat kilencedik részletét közöljük.
További részek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 10. 11.)
8. Jézus kísértéseiről Ábrahám próbatételének nyomán
Azt szeretnénk, hogy Ábrahám példája beleivódjon az életünkbe, és a saját életünk próbáit megálljuk. Most arról lesz szó, akit Ábrahám szinte látott és ujjongott: az Úr Jézusról. Ábrahám kísértése után lássuk most az Úr Jézus kísértését – és a mieinket. Hiszen Ábrahám az Úr Jézus előképe is.
A Szentírás nagyon világosan kidomborítja, hogy az Úr Jézust megkísértette a sátán, és hogy az Úr Jézus hallatlan nagy próbák elé volt állítva. Próbáljuk meg egyszerűen látni ezeket a próbákat, kísértéseket, mert ezek a kísértések – különböző formában – a mi életünkben, és minden egyes ember életében is ott vannak.
A polgári ideál az, hogy nyugodtan, zavarmentesen élhessünk. Erre törekszünk. Csakhogy ez nem megy. Akárhova fordul az ember a világon, akárkinek az életét nézzük, mindenkinek az életében ott vannak ezek a próbák. Aki nem állt ki próbákat, az nem is vált még érett, felnőtt emberré. Az üzemekben a meós vizsgálja meg a gyártmányok minőségét. A próba éppen ez a meózás. Épp ezért ha fölismerünk a magunk vagy mások életében egy-egy próbatételt, nem szabad megijednünk tőle, se elveszítenünk a fejünket. Most meóznak: most kell talpon maradnunk.
Ha Ábrahám életére gondolunk, abban látszik, hogy ő választott valamit. Azt választotta, hogy én Istenre hallgató ember leszek, akármi történjék is. Az Isten szavára figyelek, és megteszem, amennyire csak tőlem telik. Ez Ábrahám életének a tartalma.
Persze a mi modern életformánkban nehéz észrevenni az ábrahámi elemeket. Egy miniszter, egy tanár, egy mérnök, egy bármilyen foglalkozású ember életében a hivatal vagy foglalkozás elborítja az emberi életet. Pedig az élet mindenféle zűrzavarán keresztül valamiképpen mégis eljut hozzánk Isten hangja. „Ábrahám, Ábrahám!" Föl akarja rázni az embert. Valamilyen szakaszában az életének meg köll hogy hallja, hogy Isten a nevünkön szólít bennünket. Ébredj föl!
Minden ember életében más és más ez a megszólítás. De a tartalma ugyanaz: menj ki a földedről, hagyd ott azt, amibe belerozsdásodtál, beleszoktál, lépj ki egy kicsit magadból. Tulajdonképpen minden ünnep ilyen: kilépés a hétköznapi munkából, hogy Isten szavát meghalljam.
Ábrahám ezt tökéletesen végrehajtotta. Mindenestül kiment a földjéről meg a környezetéből. Az ő életének szimbólumereje is van, de mindegyikünk életében ott van ez valamilyen formában: ki kell lépnünk magunkból. Az ember az egyetlen olyan teremtmény a Földön, aki túlmutat és túl is tud lépni önmagán. Képes önmagát valahogyan látni, tehát önmaga fölé is tud emelkedni.
Isten minden embert ezen az úton vezet: előbb-utóbb valahogy kiemeli önmagából. Óriási dolog ez: ki akar bennünket bontakoztatni magunkból, továbbvinni, mert a végső rendeltetésünk, hogy Istennel találkozzunk és Isten világát vegyük át. Lépjünk át Isten gondolataiba, Isten terveibe, Isten örök életébe. Ahhoz pedig elengedhetetlenül szükséges ez a túllépés a megszokásainkon.
Ábrahám ennek a folyamatnak, illetve a hitből élő embernek a mintája. Annak az embernek a típusa, akit Isten megszólít, akivel Isten tervez valamit, akit Isten valami nagyra hív: benned akarok megáldani mindent, a te utódaidban, tervezek veled valamit. A te utódaid közül származik az, akin az én szemem rajta van.
Sokkal fontosabb az életünk, mint gondolnánk. A Jó Isten előtt nincs szürke ember. Hogy a tömeghez tartozik, ez nem érdekes. Mindegyikünk életében valami egyedüli játszódik le.
Ábrahám nagy próbája utal az Úr Jézus próbájára, akinek ősatyja.
Nézzük most az Úr Jézus próbáit. Ábrahám a hitünk szerzője, az Úr Jézus a hitünk beteljesítője. Ábrahámnál ígéret formájában van ott Isten szava, az Úr Jézusnál meg beteljesedés formájában. Így elválaszthatatlanul összetartoznak.
Három jelenetben van az Úr Jézusnál a próba: Lukács 4. fejezete az Úr Jézus próbája a pusztában, azután Lukács 22. fejezete a getszemáni-kerti jelenet, és a 23. fejezetben az Úr Jézus a kereszten. Három mozzanat, mind a három mozzanatban ott van ez a feirasmos. Feirasmos a görögben a 'kísértés', a 'kipróbálás', a 'megközelítés'. Vagyis a „meózás".
A pusztába maga a Lélek vitte Jézust, hogy ott megkísértse a sátán, hogy tudatosan szembenézzen az életének ezeknek a kísértéseivel. A szentírás-tudósok szerint Máté meg a többi evangelista az Úr Jézus egész életén átvonuló kísértéseket foglalja egy jelenetbe. Aztán a Getszemániban: imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. S Lukács szerint a kereszten is kidomborodik a kísértés jellege: „Szállj le a keresztről. Akkor elhisszük, hogy Isten fia vagy".
Nézzük meg különböző szempontokból ezt a három kísértésmozzanatot.
8.1. Az első szempontunk az, hogy kik, mik a kísértők a három jelenetben.
8.1.1. Lukács negyedik fejezetében a kísértő meg van nevezve: a diabolos. A görög ballo szó azt jelenti: 'dobni', 'dobott'. Diaballo: 'az átdobott, átvert, átejtett'. Diabolos: 'az átejtő'. De azt is jelenti ez a ballo: 'átdobni a másikhoz gonosz dolgokat, szavakat, ravaszkodó próbákat'. Tehát ezt is jelenti a diaballo. És azt is jelenti, hogy 'valamit átdobni a kettőnk közé', azaz 'elválasztani', két embert 'szétválasztani'. Tehát a diabolos az, aki gyalázkodik, szavakat vág az emberhez, és szétválasztja az összetartozó dolgokat.
Tehát a kísértő azzal próbálkozik, hogy az Úr Jézus életében szétválassza az Isten szerinti messiás szerepet, és bevigye őt az emberi elgondolás szerintibe. Hogy eltávolítsa őt az Isten szerinti megváltás-megoldástól, elszakítsa és leráncigálja, letérítse őt a puszta emberi megváltás-elgondolásoktól.
Az embereknek fontos a kenyér. Teneked megvan a hatalmad; változtasd a köveket kenyerekké magad számára is. Használd ki a messiási hatalmadat a magad javára. Meg tudod tenni, hát miért ne tennéd meg? Megvan a hatalmad.
Aztán a másik: „vesd le magad". Messiás vagy, Isten fia. Isten megment téged. Próbáld meg. Akkor egyúttal nagy látványosan, képzeld el, a templom téren leveted magad... hogy megnyered majd az embereket! Elnyered a tetszésüket.
Aztán: hatalmad lesz. Megvan hozzá a képességed, mindened. Szerezd meg: hadsereg, erő, hatalom, azok a reális dolgok.
Így csalogatja... de milyen végtelen messze van ez az Isten igazi, örök tervétől! Hiszen Isten magát a Messiást szánja kenyérnek. Az igazi isteni gondolat az, hogy eljön közénk, és ő lesz a mi kenyerünk. Eljön közénk, de nem azért, hogy levesse magát a templomról. Dehogy: beáll közénk, rendesen éli az életünket, és nem rendkívüli dolgokra utazik. Megszerezzen minden hatalmat? Épp ellenkezőleg: aláveti magát, és a hatalom áldozata lesz.
Az első jelenetben ez a kísértő szándéka: Istentől való eltérítés.
8.1.2. A második jelenetben, a Getszemáni-kertben mi a kísértő? Imádkozzatok, virrasszatok, hogy kísértésbe ne essetek. De én most megküzdök a kísértéssel. Szomorú az én lelkem, mindhalálig. A kísértés most az én életemben: a szomorúság. A lélek kész, de a test erőtlen.
Szóval itt a kísértés nehezebben vehető észre, de mélyebben beletekintve a getszemáni jelenetbe, látjuk, hogy a test oldaláról jön. Az Úr Jézus vérrel verítékezik a testében, érzi, hogy olyan feladat nehezedik rá, amelyet nem tud teljesíteni. Az apostoloknál is valami hasonlót látunk: virrasztanának vele, de nem bírják, mert a test erőtlen. Az utolsó vacsora élményei meg az egész nap élményei álomba nehezítik őket. Az Úr Jézus is a test voltával van most kísértve: megtestesül, s a testében átérzi azt, hogy milyen borzasztó dolog vár rá. A szomorúság, a gyöngeség kísértése. Ezen keresztül elszakítani az embert Istentől, eltéríteni a küldetésétől. Ez ellen a fegyver az imádság. Az imádságon keresztül erőt ad az Úr.
8.1.3. A harmadik jelenetben mi a kísértő? Ott a főpapok, katonák, a vele keresztre feszített egyik lator. Tehát az emberek, akik arra mennek, a nép a hivatalosokkal, akikre rá volt bízva a tanítás, az Isten tisztelete. Izrael vezetői, bölcsei, akik azt hitték, hogy értik az Isten dolgait. Pedig abszolút nem értették. Rövidlátó, emberi elgondolás: olyan megváltót vártak, aki bűvészkedik, áttöri az emberi élet rendes kereteit, és valami kábulatosat mutat meg nekik. És annak ellenére, hogy ők ilyen gyalázatosan bánnak vele, azt Ő ilyen csodás módon semlegesíti. Dehogy hittek volna neki. Nem hittek volna még akkor sem, ha a Teremtő lejön.
Ezek a kísértő elemek. Mögöttük azért a sátáni ott van mindegyikben. A testünket is ő tudja gyöngeséggel nehezíteni; és a szomorúságunkat is föl akarja használni a sátán. Az embereket is föl akarja használni a sátán a környezetünkben. Néha szinte érezzük, hogy az evilági gondolkodású ember, aki különben kellemes, művelt, okos, mégis: a gondolkozásával a hitem ellen van.
8.2. Most azt figyeljük meg, hogy milyen a formája a kísértésnek. Mi rejlik benne, milyen a szerkezete, milyen lépések rejlenek a kísértésben? Mi jellemzi a kísértéseket?
A pusztában mindegyik kísértésnél ott van: ha Isten fia vagy, akkor csináld ezt és ezt. Tehát egy isten-elgondolás van mögötte, csak egy hamis isten-elgondolás. Nagyon-nagyon ravasz dologról van szó. Ott van a kísértés mögött az, hogy Isten korlátlan hatalom. Nagyon fontos szócska ez a „ha". Mert olyan Istent feltételez, aki kiszolgálja az embert.
Mint a pogányokat az ő istenük: ha bemutatom az áldozatot, akkor isten vezessen engem győzelemre a háborúban. Ha bemutatom az áldozatot, akkor ezt és ezt tegye meg nekem. Ez az ember hatalmában levő isten, aki az ember kiszolgálására van.
Ha van istened, akkor ne akadj fönn azon, hogy keresztre feszítünk. A te istened kiszolgál téged, csak mondd neki, és szállj le a keresztről. Vagy a pusztában: szólj csak a kövekhez... valami irreális irányba próbál eltéríteni: szólj a kövekhez, és kenyerek lesznek. És vesd le magad, hiszen fenn fog tartani.
Nagyon ravasz dolog ez a „ha". Mert a népszerű isten-elgondolásból indul ki. A messiásváró zsidóságnak népszerű isten-elgondolása a hatalmas Isten, aki őket ki fogja szolgálni, megteszi a nemzetek uraivá, győzelemre segíti és így tovább. És akkor lesz tejjel-mézzel folyó ország, és nem kell dolgozni, meg ilyenek. Ilyeneket, ilyen fantasztikus dolgokat reméltek a megváltástól, Istentől. Hamis isten-fogalmat dédelgettek magukban.
Ezek nyomán viszont meg fogjuk látni, hogy az Úr Jézus mennyire más Istent mutat nekünk. És hogyan alakítja át a hamis isten-fogalmunkat valódivá.
(További részek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 10. 11.)
