December 16., advent harmadik vasárnapja, helyettesítő szöveg (C egyházi év)
(Erre a vasárnapra nincs az archívumban prédikáció.
Helyette egy egynapos lelkigyakorlat
elmélkedő részletét közöljük.)
Mária látogatása Erzsébetnél
A helyzet itt Isten bentlakásának mélységes titkától áthatott. Mária az Istennel élő és cselekvő ember utolérhetetlen mintája, aki szentségi hatásokat áraszt. Kérjük, hogy vezetésével és közbenjárására Istenben élő, Szentlélekkel betelt emberek lehessünk.
1. „Mária azokban a napokban..."
Lélekben előbb fogadta be az Örök Igét, mint testben. Lelke teljes odaadásával és alázatával, teste minden sejtjével a lelkileg és testileg befogadott Fiúistent szolgálja, hogy emberséget adjon neki. Jézus emberségének szolgáltatója Mária. Láthatatlanból láthatóvá segít tenni az Örök Képmást. Mindnyájunk egyénenkénti föladata ez, de ugyanakkor közösségként is feladatunk Jézus megjelenítése, emberségbe öltöztetése saját emberségünkön, együttlétünkön át: külső megjelenésünkkel, imánkkal, munkánkkal, érintkezésünkkel...
Ez egyszerűen lehetetlen, ha a szükséges tényezők hiányoznának hozzá, mint ahogyan egyetlen művész sem tud megfelelő anyag és ihlet nélkül alkotni. – Mik a döntő tényezők Jézus létrejöttéhez? Hogyan fogantatik, növekszik, születik az Istenember? Az egyes tényezőket és mozzanatokat Márián figyelhetjük meg teljes tisztaságukban. Soha nem lehet betelnünk ennek csodálatával: a) Az Atyától kapja a híradást az isteni tervről... b) Az Ige egészen rejtett szereplő: Kiüresíti magát, szolga alakját veszi föl... c) A Szentlélek ereje a csodálatos titok kivitelezője, művésze. Ő hozza emberközelbe az Igét, Ő valósítja meg Isten emberszívbe költözését először Máriában, majd az Egyházban és annak tagjaiban. d) Csodálatosan tanulékony és érzékeny partnere Mária, az Ige befogadója.
Számunkra a nagy titokban az ő szerepe áll hozzánk legközelebb: Egészen tiszta olyan értelemben is, hogy osztatlanul fordul Isten felé, képességeinek teljes „összeszedettségével", mintha benne az egész teremtés egyetlen fénynyalábban összpontosulna. Lényében, életében nem vész kárba semmi. Alázatnak is mondhatjuk tisztaságát, mert önmagáról lemondva nyeri meg magát. Imádásba, engedelmességbe, készségbe, szolgálatba tevődik bele minden érvényesülési törekvése. Boldog hit jellemzi: teljes bizalom Isten iránt, hogy kezében tetszése szerint alakítható világunk is, magunk is. Olyan ez a hit, amilyennek majd Fia kívánja, hogy mustármagnyi is belőle fává növesztő erő, hogy elfogadja a kenyér testté változását.
Máriában azokban a napokban valósult meg Isten személyes bentlakása. Lelkében ott volt már a kegyelem ajándékában „leképezve" az örök Képmás. Méhében pedig ugyanaz az Örök Képmás megtestesülve. A legapróbb részletekig hűséges a Szentlélekkel való együttműködésben.
2. Mária és a Szentlélek együttműködésének gyümölcse: Jézus
Jézus, az Istenember, aki valóban a Teremtés Koronája, csodálatos Valóság, akiben Isten emberként lép közénk, közvetlen Máriától születve, hogy elsősorban létével legyen utolérhetetlen magasztalása a Szentháromságnak, mert ilyen nagyszerűt alkotott. Aztán ténylegesen magasztalja is az Atyát a Szentlélekben, majd körüljárva jót tegyen és hirdesse is az Istenország paradicsomának elérkezését, átvigye a halálon embervilágunkat, és feltámadva, megtisztítva odaadja „zsákmányát", az embert az Istennek egy valóságos, de titokzatos Közösségben, az Egyházon át, mely Mária mintájára van alkotva, és az Eucharisztiában kap összefoglalást, mint ahogyan az Isten bennünk és mi Istenben titkának is az Eucharisztia a csodálatos megjelenítője.
Előttünk van tehát Mária és Jézus a legbensőbben egybefonódva, egymással a legbensőbb egységben és szövetségben, mint akik Isten legnagyszerűbb művei... Ebből megsejthetjük, hogy bennünk is csak magának Istennek műve lehet, ha megvalósul, hogy Ő bennünk, mi benne élünk. Mindennél nagyobbra kell tartanunk ennek a titoknak legegyszerűbb megvalósítását is lelki életünkben. A szemlélődő rendek nem pazarlás az Egyházban, hanem „méhének áldott gyümölcse". Erzsébet is ebben a fölkiáltásban: Áldott a te méhednek gyümölcse, tökéletesen kifejezi ezt. Nagyobb feladatunk nem lehet, mint az Isten bennünk titkának megvalósítása.
3. Mária köszöntésére „Erzsébet betelt Szentlélekkel".
Előttünk van a „kegyelemközvetítő" Mária, mint minden kegyelemközvetítés mintája, akiben már jelen van Jézus, mint „ősszentség". Minden apostoli, lelkipásztori tevékenység „struktúrája" van itt a szemünk előtt, mert a Krisztussal való azonosultságunk, benső egységünk a titka, hogy környezetünkben, kisugározhassuk, hogy áldás legyünk másoknak és beteljenek Szentlélekkel, megmozduljon bennük a Gyermek.
Mária köszöntésének hallatára kapja Erzsébet a Szentlelket. Bennünket is ahhoz, hogy Isten éljen bennünk és mi Istenben újjászületve éljünk, a hallásból való hit vezet. Közösségben kell tehát lennünk egymással és tanúságot kell tennünk hitünkről, mert ez az Egyház. Mint Egyház kell, hogy éljünk, közösségben, közösséget alkotva, valósítva. Apostoli munkánk is közösségalkotás, átültetés. Ennek titka pedig a Szentlélek működése a közösség számára az egyeseknek kiosztott ajándékokon keresztül. A Szentlélek, aki nem testesült meg, mint a Fiú, és nem látható a Fiú emberségén át, mint az Atya, adományain keresztül tapasztalható meg.
