December 25., karácsony hajnala, pásztorok miséje (C egyházi év) (1980)
(Karácsony napján olvasmányaiban, mondanivalójában
eltér egymástól a hajnali szentmise – pásztorok miséje –
és az ünnepi szentmise.
A prédikációk is nyilván eltérőek.)
Krisztusban kedves testvérek!
Ez a pásztorok miséje, és az evangéliumban ezek a jelenetek a pásztorokról egyben jelképes értelműek is. Szent Lukács az egész Szentírás, a jövendölések értelmének megfelelően, szándékosan kiemeli az Úr Jézus életéből ezt a jelenetet.
Az éjféli misén láttuk, hogy az egész földből, az egész emberiségből mi a legkedvesebb a mi Urunknak, Üdvözítőnknek. Olyan szíveket keres, olyan embereket, akik a szeretetben egészen hozzá kötődnek, és egyben egymással olyan szövetségre lépnek, amely új a földön, amely nem az emberi, az Ádámi életnek a továbbszármaztatására irányuló szövetség, nem régi értelemben vett házasság, hanem az isteni élet köré fonódó új szeretetszövetség, az evangélium gondjának a vállalása együtt.
Ugyanezen a vonalon mozog a mostani igéje az Istennek, amint azt az egyház nagy szeretettel kiemeli a pásztorokról. Mert Isten maga gondoskodott a földön arról, hogy Mária és József legyenek mellette és legyenek az övéi, de ugyanígy mellettük mindjárt második helyen ő maga gondoskodott, hogy meghívjon olyanokat maga mellé, akiket pásztoroknak ismerünk most is.
Mert a pásztorok jelentése a szentírásban, főleg ott keleten, ahol a szentírás született az, aki olyan ember, hogy egyrészt együtt él a nyájjal teljesen, odatartozik, megosztja az életét, másrészt pedig arra szegődött el, az a küldetése, hogy Isten nevében vezesse őket. Ahogy Szent Ágoston olyan gyönyörűen mondta, a mostani pápánk is többször idézi: „veletek keresztény, értetek püspök, értetek pásztor".
Teljesen egyek vagyunk az Úr Jézus körül, itt lent, mindnyájunknak megváltója, de ő egyeseket megtett pásztoroknak, ez a szolgálatuk, és most ennek az az értelme is megvan, ezen a karácsonyi második szentmisén, hogy ezen keresztül az Úr Jézus hangsúlyozza: ő mint pásztor érkezett közénk. Isten így akart megmutatkozni közöttünk, ennek akart mutatkozni: igaz pásztornak.
Az is megvan a Szentírásban, hogy „úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé, úgy küldelek, amint engem küldött az Atya." Tehát evvel azt is mondja az Úr, hogy ő tudja nagyon jól, hogy ő is úgy van az Atyától ideküldve, mint bárány a farkasok közé, mert farkasból köll átváltozni báránynak: mindnyájunk feladata ez, és bárányból meg pásztornak. Képes beszéd ez.
Nehéz föladat az Úr Jézus számára pásztornak lenni. Furcsa bárányok vagyunk ám... Ha magunkba nézünk, mindnyájunkban itt találjuk még a farkast, azt a régi farkast, de az Úr Jézusban érezzük a csodálatos isteni erőt, szeretetének az erejét, amellyel a farkasokat báránnyá tudja változtatni, és a magában ügyefogyott, tehetetlen kis báránykából meg képes még pásztort is alakítani. Ilyen a mi Urunk, Jézus Krisztus.
Őt keressük meg most, aki még annyi mindenféle színben és minőségben fog elénk lépni, mintha minden emberhez hozzámérné magát, hogy sok oldalról jelenjen meg, hogy mindenki megszerethesse.
Ez a karácsonyi idő valóban arra jó, hogy megszeressük, úgy is megszeressük, mint aki emberszíveket keres, és emberi szeretetszövetségeket szeret maga mellett tudni; meg úgy is megszeressük, mint aki irgalmas és segít, és ismeri az övéit, és előttünk megy, és ki-be megy az ajtónkon és Ő maga az ajtó az Atyához.
És életét adja övéiért, mert ez a jászol is beszél ám. A görögben a fakmé az 'etető'. Az állatok etetőjére fektette Mária, ezzel már jelezte azt is, hogy a mi ételünk lesz. Mint ahogy ebben a szentmisében is most újra áldozhatunk, megint a karácsonyi ünnep örömére két szín alatt áldozunk, ez az etetőre helyezett isteni pásztor tárul föl előttünk ebben a titokban is. A mennyei Atyának ő mindene, és a mennyei Atya azt akarta, hogy nekünk is rendes kenyerünk legyen, belőle táplálkozzunk, éljünk minden nap.
Nem valami különös filozófiát vagy elméletet hozott, hanem ilyen valóságot, és tőlünk is nem spekulációt kíván, mikor idejövünk karácsonykor eléje imádkozni, nem kívánja, hogy valami rendkívüli gondolatmeneteket hajtsunk végre az életünk keretei közt, hanem jöjjünk ide egyszerűen, és érezzük ki belőle, hogy kicsoda ő, kiket keres, és mit akar.
Ez lesz a legjobb időtöltés ezekben a karácsonyi napokban.
Függelék – a szentmise olvasmányai
Iz 62,11–12
Az Úr hirdeti ezt a föld határáig: "Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, eljön Szabadítód, vele van jutalma, előtte meg szerzeménye. 12Szent népnek hívják majd őket, az Úr megváltottjainak. Téged meg keresett városnak neveznek, nem elhagyottnak.
Tit 3,4–7
Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket. Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében, akit Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven árasztott ránk, hogy kegyelmével megigazuljunk, s az örök élet reménybeli örököseivé váljunk.
Lk 2,15–20
Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!" Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette. A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.