Január 6., Vízkereszt, Urunk megjelenése, prédikáció (C egyházi év)
Kedves Testvérek!
Vajon miránk vonatkozik ez az írás, és mi vagyunk az, akiről a próféta itt ír? A jövendölés nyomán érthetjük úgy, hogy benne vagyunk az isteni ígéret beteljesedésében; világosságban, fényességben. Olyan fényességben, ami áthatja az eszünket, gondolatunkat, szívünket, akaratunkat, egész lényünket.
És mi ennek a magyarázata? Miért vagyunk mi különbek? Miért történt ez velünk, amikor olyan szörnyű sötét sűrű éjszaka borítja a földet máshol?
Ezt a titkot ünnepeljük most: az isteni szeretet és választás érthetetlen titkát, hogy az Isten üdvösségelgondolásában így szerepelünk.
Ennek az ünnepnek a görög neve epifánia: Istennek, az Úrnak az átragyogása a dolgokon. A történelmen, az üdvösségen, az emberi világ különös útján, ahogy Istennel szemben az emberiségen keresztül az egész teremtés áll: a teremtésben, az ember életében, a mi életünkben az Isten léte, működése, üdvözítő munkája átfénylik. Isten átragyog. Ezt rajzolja meg a Szentírás jelenete: a mágusok érkezése a kisdedhez napkeletről, csillag vezetésével.
Isten ragyog fel. Nemcsak általánosságban egy idea, egy eszme – mint a görög filozófiában a végső mozgató, vagy mint az újkori filozófia nevezi el Istent egészen elvékonyítva, elködösítve, hogy „a Legfőbb Lény" –, hanem konkrétan egy gyermek arcán, egy növekedni kezdő ember arcán mind jobban és jobban kibontakozva jelenik meg, fénylik át Isten arca.
Emberi viselkedésen, szavakon, cselekedeten, irgalmon keresztül érkezik Isten Betlehemből – és Jeruzsálemben felfénylik, felragyog. A mi ismert emberi tapasztalatainkon, vonásainkon keresztül jelenik meg Isten ragyogása, utána pedig az egyházon keresztül, ahogy egész Jeruzsálemet elárasztja, mert az Egyház ez a Jeruzsálem. És mind jobban és jobban átfénylik az Egyház arcán az Isten, míg egyszer majd annyira átragyogja a fény ezt a Jeruzsálemet, hogy maga Isten lesz a Napja. Ez az ünnep van ma. Tehát az egyik tényezője ennek az ünnepnek a felragyogó világosság.
Ahogy a mi életünkben is: csak az ember azt sem tudta, hogy honnan jön ez a fény. Az ember életében csak úgy felragyogott egy csillag. Azt is ugyanaz a világosság gyújtotta föl, mint amely világosság most a kisdeden keresztül fölfénylik.
Összefüggés van a csillag kis világossága és a jeruzsálemi vakító fényesség között. Ugyanaz a világosság a csillagban – mert a csillagok a Naptól kapják a világosságot. Az életünkben is, a hivatásunkban is egyszer csak felragyogott – és vonzott, és vonzott, és jönni kellett a fény után míg meg nem találtuk a kisdedet és Anyját. Ez az első tényező ma.
A másik tényező a mai ünnepben a sötétség, amely a Földet borítja. Mert a világosság az ellentétjében, a sötétségben tűnik igazán annak, ami. Isten háttere az emberi történelemben az a szörnyű, sűrű vak sötétség, amelynek tanúi vagyunk.
Ez a sötétség nem ismeretlen előttünk. Ez bennünk is ott volt és ott van még. Van még maradéka bennünk a sötétségnek – a legsűrűbbnek. Néha-néha előbukkan az ember természetén keresztül, olykor saját magunkban fedezzük fel szörnyűségesen ugyanazt, amin szörnyülködünk, amikor halljuk a földet borító sötétség híreit.
Halljuk a terrorcselekményeket: és az ember megdöbbenve fedezi fel, hogy közöttünk is vannak ilyen, a másikat terrorizálni akaró egyéniségek. Szörnyűség, ha az ember összefüggést fedez fel a kettő között. A sötétség bukkan fel itt. És az illető talán nem is tudja, hogy terrorizáló ember; mindenki menekül a szobájából, csak vele ne kelljen lenni, mert ilyen terrorizáló, parancsolgató emberfajta. A sötétségből való. Van még maradék benne. Ha felfedezné, talán ijedve kezdene könyörögni, imádkozna, hogy „Uram, kérlek, segíts legyőzni bennem ezt a sötétséget, amelytől menekülnek a társaim!"
Aztán hall az ember a világban lévő hatalmaskodásról: az egyik nemzet a másikat önkényesen le akarja gázolni, páncélosokkal letaposni. És akkor ijedve fedezzük fel magunk körül is a hatalmaskodás vonását. Meg a többit.
A sötétség minden eleme megvan bennünk és köztünk. A hazugságainkban a világ hazugsága. A világnak a farizeusi képmutatása kicsiben megvan bennünk, amikor hamiskodunk és más arcot mutatunk, mint amit szeretnénk, saját akaratunk ellenére sokszor. A világ önzése is itt van köztünk.
Mégis ebben a sötétségben fénylik fel Isten világossága: Jézus Krisztus, az élő, igaz Isten. Egy emberi szívből tör elő az isteni világosság a sötétséggel szemben. Mint János is mondja: „...a világosság a sötétségben világoskodott".
Hála Istennek – és ez a harmadik eleme ennek az ünnepnek –, hogy a sötétség ellenére is, ami bennünk, és közöttünk van, mégis öröm gyullad a mi szívünkben is, mert ez a világosság egész a szívünkig hatol.
Az Isten szívéből jön a szeretet meleg fénye, ami felbátorított és hív minket magához. És akkor a mi szívünkben is kigyullad ugyanaz a szeretet, ugyanaz a fény, amely legyőzi a sötétséget. Soha, de soha nem szabad megalkudnunk semmiféle sötétséggel! Az Úr Jézusnak van ereje legyőzni bennünk a sötétséget! Az önzést, a hatalmaskodást, a gőgöt, a szemed kívánságát, a test kívánságát, minden sötétséget.
Ebből a harmadik elemből jönnek elő az ünnep ajándékai: az arany, a tömjén, meg a mirha, amit hozunk az Úr Jézusnak, a szívét megmutató Istennek.
Aki Édesanyjával együtt található. Édesanyja lényének egész tisztaságán, alázatán keresztül mutatkozik meg előttünk. Összefüggés van az anya szíve és a gyermek szíve között. Ez kelti föl bennünk a vágyat, hogy hozzunk neki valamit. Ne jöjjünk üres kézzel, ha már elkezdett vonzani bennünket Isten a csillagával, a hitünkkel. A hitünkben ez a csodálatos fényesség, az Isten maga felragyogott előttünk.
Függelék – a szentmise olvasmányai
Iz 60,1–6
Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!
Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad.
Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez.
Hordozd körül tekintetedet és lásd: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák.
Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az örömtől és kitágul. Mert feléd áramlik a tengerek gazdagsága, és ide özönlik a nemzetek kincse.
Tevék áradata borít majd el, Midián és Efa dromedárjai. Mind Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak és az Úr dicsőségét zengik.
Ef 3,2–3a.5–6
Bizonyára hallottatok Isten kegyelmi adományáról, amelyben a ti javatokra részesültem.
Kinyilatkoztatásból ismertem meg a titkot, mint föntebb röviden megírtam.
Ha elolvassátok, megérthetitek, hogy betekintettem Krisztus titkába,
amelyről korábban nem tudtak az emberek úgy, ahogy most a Lélek a szent apostoloknak és prófétáknak kinyilatkoztatta.
Eszerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és részesei az ígéretnek, az evangélium révén.
Mt 2,1–12
Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe
és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat."
Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem.
Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie.
„Júda Betlehemében – válaszolták –, mert így jövendölt a próféta:
Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz."
Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét.
Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek – mondta –, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki."
Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.
A csillagot megpillantva nagyon megörültek.
Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
