Április 7., húsvét második vasárnapja (C egyházi év) (1983)
Kedves Testvérek!
Az Apostolok cselekedeteiből van az első olvasmány, amikor Péternek még az árnyéka is meggyógyítja az odahozott betegeket. A Jelenések könyvéből János látomása az Úr Jézusról, fehér köntösben, arany övvel, kulccsal a kezében a gyertyatartók között. Az evangéliumban pedig Tamás a hitetlen. Boldogok, akik nem láttak és hisznek.
A Vatikáni Zsinat két szempontját emeljük ki: az Egyház befelé és az Egyház kifelé.
A vasárnapokon kezd megjelenni az Egyház. Befelé, a zárt ajtók mögött megjelenik az apostoloknak és hatalommal ruházza fel őket, Szentlelkét adja nekik, hogy megbocsássanak. Ez az Egyház belső oldala. Csodálatos gazdagság.
Kifelé viszont, ahogy az emberek között jár, az emberiség felé, az emberiség egységének az alapja, fundamentuma. Szentsége. Az emberiségben erejével, hatásával mozdítja az egységet. Formálja az emberiséget.
A mi kis egyházunkra alkalmaznám ezt. Hogyan vagyunk befelé? Hogyan kell vigyáznunk, hogy az Úr Jézussal együtt legyünk, zárt ajtók mögött is? És tesszük is ezt mindennap. De vigyázzunk, hogy tényleg élő legyen a kapcsolat az Úr Jézussal! Mert ha izzik bennünk az Úr Jézus iránti hit, remény, szeretet, akkor ez a kis közösség akaratlanul is vonzóan jelenik meg kifelé, az emberek előtt.
Mi is képesek lehetünk – még a rájuk eső árnyékunkkal is – gyógyítani a betegeiket, megoldani a problémáikat, segíteni az üdvösségüket.
Függelék – a szentmise olvasmányai
ApCsel 5,12–16
Az apostolok keze sok jelet és csodát művelt a nép között.
Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket.
A hívők – férfiak és nők – egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz.
Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat.
Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.
Jel 1,9–13.17–19
Én, János, a királyságban és a türelmes várásban testvéretek Jézusban, és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, és Jézus tanúságtétele miatt.
Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona,
megszólalt egy hang: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatirába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodiceába."
Erre megfordultam, hogy megnézzem, mely hang szól hozzám. Amint odafordultam, hét arany gyertyatartót láttam,
a gyertyatartók közt pedig az Emberfiához hasonlót. Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét.
Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó
és az élő. Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai.
Írd le hát, amit láttál, a jelent és ami ezután történik.
Jn 20,19–31
Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!"
E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket."
Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!
Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus.
A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!" De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem."
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!"
Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!"
Tamás fölkiáltott: „Én Uram, és Istenem!"
Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek."
Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben.
Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.
