Február 3., évközi negyedik vasárnap, prédikáció (C egyházi év) (1977)
Krisztusban kedves Testvérek!
Szent Pál a híres Korintusi levél 13. fejezetében a szeretetről szól, és megmutatja, hogy a Szentlélek összes adományai közül ez a legnagyobb, és a többi adomány e nélkül semmit sem ér, viszont a szeretet mindennel fölér. Olyan adottság, olyan valami, amivel minden helyzetben, a legkülönbözőbb föladatokra benne van az erő és a világosság. Ez már itt a földön olyasmi, amilyen Isten színe előtt is majd lesz. Örök és isteni.
A végén hozzáteszi azt a mondatot, azt a rövid buzdítást, hogy „törekedjetek a szeretetre!" Ezt olyan szóval fejezi ki a görög, ami magyarban nincs meg, szinte visszaadhatatlan. Diokete ten agatén. „Vegyétek üldözőbe" a szeretetet.
Mit jelent üldözőbe venni a szeretetet? Gualberti Szent János életéből olvassuk, hogy a vérbosszút követve üldözőbe vett valakit, aki egy rokonát megölte. Hosszú hónapokon keresztül nem volt semmi más törekvése, csak hogy azt az embert elérje, akárhol lesz is. Végre elérte. És az egy feszület alá menekült. És ott Szent János megkegyelmezett neki, mert nem volt ereje a feszület alatt, az Úr Jézus színe előtt valakit megölni. Ezt jelenti, hogy valakit üldözni, valamit a figyelmünk látókörébe venni, és addig nem nyugodni, míg el nem érem.
Többnyire negatív értelemben használjuk az üldözés szót, de Szent Pál a szeretetre alkalmazza: vegyétek üldözőbe a szeretetet, menjetek utána, az mutatja az utat. Ha itt a földön csak követni tudjátok, egyszer úgyis eléritek majd: az örök életben, az Isten színe előtt. De ettől ne tágítsatok!
A múlt vasárnap fölvetettük azt a gondolatot: ahogyan Isten elgondolásában létezik a világ, abban nincs probléma a világgal, nincs feszültség, ott harmónia van. De amint a teremtéssel elkezdi megvalósítani a világot és a világ mérhetetlen sokasággá bomlik szét, mindenki megy az egyénisége és az adottsága szerint. Ebből pedig ütközések adódnak.
Mi az egész világ rendező elve, ereje, amely megoldja ezeket az ütközéseket, problémákat? A szeretet. Ez is Istentől jön, akárcsak a teremtés. Ennek a szeretetnek az erejében harmonizálódik a sokaság, a világ, a különböző érdekek sokasága.
Ha az ember mást vesz üldözőbe az életében – a vágyainkat, az érdekeinket, a vagyont veszi az egyik üldözőbe, a másik a hatalmi érvényesülést, a harmadik meg az ízlését, önmagát, hogy ő érvényesüljön –, akkor ütközés van. Akkor egy-kettőre ellenségévé válik az egyik ember a másiknak. De ha mind a szeretetet vesszük üldözőbe, akkor valahogy elrendeződünk: egyetlen harmonikus egészbe rendeződünk össze.
Az Úr Jézus a legtökéletesebben mutatja, hogy mit jelent a szeretetet üldözőbe venni, mert az Ő életét is ez teszi eggyé, erőssé, fényessé. Nekünk, tanítványainak is csak ezt az egyetlent mondta: „Maradjatok meg a szeretetemben!" „Egy parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást!" Vegyétek üldözőbe a szeretetet!
Az Úr Jézus azzal, hogy kihozta az Atyától ezt a szeretetet, hogy Ő maga emberi képességeinek végső határáig szeretetet vett üldözőbe, szeretetté vált, Ő a rendje az egész világnak. Az Úr Jézusban fogunk majd találkozni és összerendeződni. Szent Pál itt az agapé szót használja a szeretet kifejezésére. Ez az akkori görög nyelvben azt jelentette, hogy például egy apa a sok fia között, vagy gyermeke között egyet kedvencnek választott. Ezt jelenti a szeretet. Hogy legyen kedvencünk.
Ha Isten a kedvenc egy ember számára, akkor – mivel Övé minden – akkor az, hogy kedvencünk van, kiterjed az egész világra. Kiterjed egymásra is, hogy legyen minden a kedvenc. Ezt mondja az agapé.
Így aztán – mivel az Úr Jézusnak is minden kedvence, még a bűnösök, az elesettek, a nyomorultak, a leprások is – üldözőbe veszi a szeretetet úgy, hogy a leprásokat, a legutolsókat az emberiségben is beveszi a szeretetébe, sőt, legelőször azokat. Üldözőbe veszi szinte minden embertársát, de leginkább azt, aki legkevésbé nyerné meg a kedvét, a tetszését, aki leginkább bántja szinte az embernek az érzékeit. Ezt jelentené a szeretet.
Ugye érezzük, hogy azért még van föladat mindnyájunk számára?
Franciaországban, a Pireneusok franciaországi oldalán létesítettek egy napkohót. Olyan tükörrendszert, amely automatikusan beáll a Napra, s a Nap fényét egyetlen gyújtópontba gyűjtik. A Napot, amely mindenütt éri a Földet, nem mindenütt tudják így befogni. A mi szívünknek, a mi lényünknek kellene ilyen tükörrendszernek lenni, hogy minden érzékünkkel be tudjuk fogni a Nap fényét, az Úr Jézus fényét, a szeretet fényét, úgy üldözőbe venni, mint azok a tükrök: ameddig a Nap ragyog, követik, mennek és befogják a fényét.
Ha üldözőbe vesszük a szeretetet, az a mi javunkra van. Mert a szeretet erejét mi is befogjuk. És akkor minden egységbe olvad az életünkben. Nem lesznek köztünk leprások – hány embert tartunk ma átvitt értelemben leprásnak. De akkor a leprásokat is bevesszük a szeretetünkbe. Ámen!
Függelék – a szentmise olvasmányai
Jer 1,4–5.17–19
Így szólt hozzám az Úr:
„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára."
Azért hát övezd fel derekadat: kelj föl és mondd el nekik mind, amit parancsolok neked. Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg a szemük előtt.
Én meg a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellenében; Júda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen.
Harcolni fognak ugyan ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak – mondja az Úr.
1Kor 12,31–13,13
Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.
Lk 4,21–30
S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok."
Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia?" – kérdezgették.
Így szólt hát hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!"
Majd így folytatta: „Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában.
S igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön.
De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz.
Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán."
Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában.
Felpattantak, kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák.
De ő áthaladt köztük és eltávozott.
