1983. december 18., advent negyedik vasárnapja (A egyházi év)
Kedves Testvérek!
Ezekben a napokban érezteti a liturgia velünk azt az utolsó előkészületi időszakot a világban, amikor már minden kész lett a Megváltó jöttére. Istennek ez a műve. Így tekintünk be Isten örök tervébe. Isten gondolatainak a középpontjában ez a legfontosabb: Fiának megtestesülése, belépése a teremtésbe. Olyan nehéz nekünk ezt a mai világban megértenünk, amikor a történelmi idők minden mozzanata ismert előttünk.
Az ő jöttének utolsó simításairól, a jöttére való előkészületről olvasunk az evangéliumban. Kiemeli az evangélium, hogy valóban ez az utolsó lépés megtestesülése előtt: Isten közvetlen műve. Ezt magának tartotta fönn. Különben pedig mindent a másodlagos okokon keresztül művel, hiszen a Föld kialakítása, a Föld felszínén a bioszféra; ahogy Teilhard de Chardin kifejezi: a bioszféra szövődése a Föld köré.
Hiszen volt olyan idő, amikor élet nem volt. S aztán siettetve történt minden. Minél közelebb jut a világ az Úr Jézushoz, annál gyorsabb tempóban készül minden. Az utolsó időkben vagyunk, az Ő jövetele utáni idők bontakoznak már. Az emberiség valahogy felnő, titokzatos módon megérlelődik arra, hogy másodszor is eljöjjön, és befejeződjék Isten nagy műve. Ebbe kell nekünk is, mindegyikünknek a maga életével bekapcsolódni. Jézus Krisztushoz tartozik minden ember, Jézus Krisztushoz vagyunk eltervezve – egyenként is, meg együtt is, az egész emberiség. Ő a fő, a fej. A próféta, a király, a főpap. Ő a szívverés. Ő adja az értelmét a világnak. Amit egy embernek sikerül belőle megvalósítani az életében, az az érték, az az arany, amelyet kimostunk, amelyet Isten elé viszünk.
Bár adná meg Isten, hogy ezt minél jobban lássuk! Ha mindegyikünk tudatosan beállna Jézus Krisztus ilyen értelmű szolgálatába! Bár mindegyikünk gondolkodása, cselekvése arra irányulna, hogy rajtunk keresztül is jobban megnyilvánuljon Isten terve! A környezetünkben élő emberek is közelebb jutnának Jézus Krisztushoz.
Nem a mi kis elgondolásaink, terveink a fontosak az élet apró dolgairól, tárgyakról, kényelmünkről. Isten akaratának nem ez, hanem Jézus Krisztus az iránya. Az, hogy a mi életünkön, terveinken, ruhánkon, lakásunkon, minden napunkon keresztül egy lépéssel jobban felszínre jöjjön Jézus Krisztus, a teljes, a tökéletes, az alázatos, az igazi ember: az Istenember.
(…)
Egy rövid időre térjünk még vissza ezekre az írásokra! Az elsőn sokszor eltűnődtem, és nem értettem meg, mit akarhat, csak úgy odavetve Izajás 7. fejezetében. Amikor Ácház júdeai király ellen Izrael és Damaszkusz összefogtak és megtámadták. Akkor biztatta őt a próféta: Ne félj, az Isten megsegít! Jelet is kérhetsz Istentől. Pedig Ácház kétes hírű király volt. Aztán behívta az Assúr Birodalomnak, egy kegyetlen birodalomnak a királyát segítségül. Átmenetileg megmentette országát, de végül mégis elpusztult. Megtetézte a vétkeit azzal, hogy a saját fiát föláldozta az assúr Moloch istennek.
Mégis, annál jellemzőbb, hogy éppen neki mondja ezt Isten!
Tanúi vagyunk Isten különös megnyilatkozásának. Évszázadokkal az előtt, hogy a Megváltó jönne, csak úgy mellesleg, Istenből kipattan ez. Kérj jelet akárhonnan, megadom neked! Mintha Isten azt mutatná, hogy már tele van a Megváltó eljövetelének a pillanatával, amikor a szűz fogan, és megszületik a Fia. Azt mutatja ez a kis jelenet, hogy Isten tele van egyetlen egy tervvel.
Nem tudom, ki hogy van vele, de mi időről időre másra összpontosítjuk a figyelmünket.
Utazom: akkor az lefoglalja a gondolataimat; hogy lesz, milyen lesz… Vagy meg akarok valósítani valamit, munkát: hogy fogok hozzá?
Én nem találkoztam még olyan emberrel, akinek egyetlen, egységes, összefogott, szilárd terve, gondolata lenne, amelyet meg akarna valósítani. Isten viszont ezt árulja itt el.
Évszázadokkal előre ez van már a gondolatában. A teológia ezt nagyon szépen kidolgozta: Isten közlései csak és kizárólag egyre irányulnak. A teremtésen keresztül is, meg a megtestesülésen, megváltáson, üdvözítésen keresztül is az első életét Fián keresztül közli velünk, Jézus Krisztuson át.
Amikor a Teremtés Könyvében az áll, hogy: „alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”, abban már ott van a képmás.
Szent Pál szerint ő a láthatatlan Isten képmása. Tehát a láthatatlan képmás: egy látható ember. És nem csak egy! Mert ahhoz, hogy egyet, a Boldogságos Szűztől születő Jézus Krisztust megteremtse, világot kell teremtenie Istennek! Földet, emberiséget kell teremtenie! Ádámot, Évát! Ezt a csodálatos nyüzsgést a földön, amit az ember produkál; az egész emberi természetet! Így valósul meg, amit Isten mond: „alkossunk embert…” Mi vagyunk ez, minden ember – az örök Ige képmására.
Karácsony előtt jó erre fordítani a figyelmünket: Istennek mindene Jézus Krisztus! Az egész világban Ő a központ! Ne alva járjunk, hanem minden akaratunkat, igyekezetünket Jézus Krisztusra fordítsuk! Ki hogy tudja, kinek hogy adja meg a Szentlélek Úristen. Mert a Szentlélektől fogantatik bennünk Jézus Krisztus. Nem a testnek és vérnek a műve ez – ahogy mondja Szent János –, hanem az Isten kegyelmének a műve. Mi is minden reggel, fölkeléstől kezdve neki adjuk minden gondolatunkat, szavunkat, tervünket. Bármi köti is le a figyelmünket, a mi életünk egészében is Jézus Krisztus legyen a központ! Legyünk krisztocentrikusak!
Mert a valóság ez: az Anyaszentegyház így van fölépítve. Péter Jézus Krisztusnak a helyettese. Az apostolok Jézus Krisztus helyettese köré záródnak. A püspökök, a papság mind szorosan kötődik Jézus Krisztus helyetteséhez. Az egyházban a látható külső mögött a föltámadt Jézus Krisztus működik. Ő a fontos a pap mögött. Ő az, aki szól, aki bemutatja az Eucharisztiát.
A szentségek pedig mind az Eucharisztiára összpontosulnak. A keresztség, a bérmálás… mind. Még a házasság is Jézus Krisztus kis egyházi sejtjét alkotja, hogy új tagokat adjon az egyháznak. A pappá szentelés ugyanígy. A szent kenet ugyanígy Jézussal kapcsol össze.
Kérjük ezt a kegyelmet, hogy a mi gondolkodásunk is igazodjon Isten gondolkodásához: szenteltessék meg a te neved! jöjjön el Jézus Krisztusban a te országod! legyen a te akaratod, mert a te akaratod Jézus Krisztus! Ő csodálatos módon kinyilvánítja az életén át Istent, az Ő végtelen irgalmát, bölcsességét, szeretetét.
A föltámadás titkával, a kereszt titkával mindent egybefog. Recapitulatio omni – ahogy majd mondja.
Egy főbe foglalódik, egy központba foglalódik Jézus Krisztusban minden. A hiszekegyben is ez látszik, ha mély odaadással imádkozzuk.
Függelék – a szentmise olvasmányai
Iz 7,10–14
Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta:
„Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.”
De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.”
Erre a próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek?
Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.
Róm 1,1–7
Pál, Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére,
amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért,
Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. Ő test szerint Dávid nemzetségéből született,
a szentség lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult.
Általa nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között.
Ezeknek ti is közéjük tartoztok, Jézus Krisztus meghívottai.
Üdvözlöm Rómában mindazokat, akiket az Isten szeret, és a szentségre meghívott. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!
Mt 1,18–24
Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el.
Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!
Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”
Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott:
Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét.
