Január 1., újév napja (A egyházi év)
Krisztusban kedves nővérek! (Valószínűleg a püspökszentlászlói szerzetes nővérek szentmiséjén hangzott el a prédikáció. – A szerk.)
Ha elkezdenénk egy virág szépségén gondolkozni, és valaki azt mondaná, hogy ez mind a Napból van, akkor nehezen találnánk meg a pontos összefüggést. De nemcsak egy virág, hanem a Földnek minden élet-értéke a Napból van. Ez különös, mert tudjuk, hogy a Napban több millió hőfoknyi izzás van és iszonyatos energiák. Elperzselne mindent, nem bírnánk ki… de mire hozzánk ér, kedves napsugár lesz belőle. Szivárványszínekre bontható napsugár, még azon túl is, amit nem látni belőle: minden rezdülése hasznos és szükséges az élethez.
Talán ez az élményünk közelíti meg a mai evangéliumban leírt jelenetet. Tegnap a kezdet titkába segített Szent János betekinteni, abba a – számunkra igazi valóságában még fölfoghatatlan – titokba, hogy a kezdetek kezdetén az örök Ige van ott az Atyánál, a Szentlélek közösségében. (December 31-én Jn 1,1–18 a szentmise evangéliuma. – A szerk.) A Szentháromság az, aki van, amelyben a személyek ott vannak, ott léteznek a tökéletes szeretet izzásban. Mi azt még nem bírnánk elviselni.
Igen, végigtekintettünk a kezdetből kiáradó javakon is, hogy tudjunk hálát adni. A természet, a teremtés javain és az örök Ige által hozott javakon. Most úgy tekintjük a tegnapi titkot, amint megérkezik hozzánk: realizálódva, színekre bomolva, gyönyörű napsugarak gyanánt. A gyermek édesanyja, József mellette, egyszerű pásztoroknak hozzáférhetően, és aki csak hall róla, örül, magasztalja Istent.
Ma együtt van Mária istenanyaságának ünnepe, Jézus névadásának ünnepe, a világbéke napja, a polgári év első napja, de mindez tulajdonképpen egységet alkot. Egyben realizálódva, sokszínű képben realizálódva látjuk a nap fényét, Isten végtelen jóságát és szeretetét.
Számunkra most mégis a pásztorok a legalkalmasabbak arra, hogy megálljunk náluk egy pár percre, és az ő képükbe öltözve éljük át a mai ünnepet. Ráismerünk magunkra: angyal figyelmeztette őket; evangélium, jó hír átadásán keresztül Isten küldte őket ide, hogy nézzék meg a realizálódott isteni jóságot és szeretetet. Életünk során mi is kaptunk ilyen angyali üdvözletet, köszöntést, evangéliumot, figyelmeztetést Istentől: Induljatok el sietve! Használjátok a szabadságtokat, életetek minden energiáját arra, hogy a jelek alapján mindig jobban és jobban fölismerjétek azt az örök isteni Igét, azt a Földre érkezett örök kezdetet, aki a ti üdvösségtek lesz! Máriával megtaláljátok!
És mi is elindultunk a hivatásunkat követve. Isten itt is végtelen gazdagnak mutatkozott. Mennyiféle közösséget hozott létre a Szentlélekisten, hogy mindenkinek helye legyen! A Szentírásban a pásztorokról az áll, hogy mindaz, amit az angyal mondott nekik, a tények, a valóság alapján igazolódott. Egy olyan görög szó van itt, amit nem tudnak visszaadni a mi magyar szavaink. „Dokimadzo” azt jelenti, hogy ’hivatalosan beigazolódik valami’. Tehát amikor odamentek, és egybevetették a valóságot meg a hallott jeleket, látták, hogy minden úgy van, minden igaz.
Most mi is – és ebben van a mi békénknek a titka – már eljutottunk annyira, hogy már összehasonlíthatjuk a valósággal az életünkben összegyűjtött és lelkünkben hordozott jeleket. Látjuk, hogy a valóságban minden úgy van, amint hallottuk. Sőt, ha egy kicsit beletekintettünk tegnap este a világ újesztendei zajába meg szellemeskedésébe, akkor szépen, csöndben, magunkban azt is megállapíthattuk, hogy igen: ez az ellentét. Ez az, amit mi tudatosan elhagytunk, és hála, hogy elhagytuk.
Nem arra gondolok, hogy most mindent elítéljünk, ami a világon van, szellemeskedést meg színeket, hangokat, érdekességet, pompát, amit a világ kap. Hiszen Istentől kapja azt is, az jó! De az a szellem, az a mentalitás, amit mutatnak, az bizony a világ hármas megterheltsége: a szemek kívánsága, a test kívánsága és az élet kevélysége.
Mit hagynak maguk után a fölfújt üres léggömbök, ha elpukkannak? Ürességet. Mi meg megtaláljuk a kisdedet minden nap, édesanyjával, Máriával. Igazolódik előttünk, hogy ez a napsugár, ez a napfény.
Jó ezt így az év elején magunk elé állítani, és – mivel minden nap meg kell térnünk – jó ezt olyan év eleji megtérésre fölhasználni, hogy ne áltassuk magunkat semmivel. Lehet, hogy valakit elkap a hajsza: pénzt, pénzt keresni. Még itt is előfordulhat: szerezzünk minél több pénzt, gazdagodjunk. Léggömb: nem marad belőle semmi; nem éri meg. A semmi nem éri meg, hogy szerzetesi hivatásunk ide torkolljon, ide vesztegessük az erőinket. Az se éri meg, hogy fölfuvalkodottság legyen bennünk, vagy valami fölény, ami könnyen belénk lopózhat a többi testvéreinkkel szemben. Nem éri meg.
Máriával kell a kisdedet megtalálnunk, engedelmességben, tisztaságban, szegénységben, igaz egyszerűségben. Igazolódik, hogy ez a jó, ez az isteni. Ez vezet a békéhez és boldogsághoz.
Testvéreim, ráíródik az arcunkra, mihelyt valamit tévesen csinálunk, rosszul csinálunk. Zavarodott, békétlen arcok is vannak köztünk néha. Nem szégyelljük mi ezt, tudjuk, hogy minden mozog, minden hullámzik, mert holnap talán már ott is béke van. De mikor?
Ha nem találjuk meg Jézust, az örök kezdetet, Igét, amint Földre jön közénk Máriával, akkor bizony elromlik a békénk is.
Ilyen értelemben kívánok a kedves jó nővéreknek egész esztendőre szívből békét, boldog újesztendőt; hogy mindig ilyen siető pásztorok tudjunk lenni, ilyen kereső pásztorok, akik minden nap újra és újra keressük és megtaláljuk a mi Üdvözítőnket. Minden nap újra igazolódik előttünk az evangélium jó híre. És akkor el tudjuk mondani – még akkor is, ha nem beszélünk: az életünk, az arcunk, a viselkedésünk elmondja azoknak, akikkel érintkezünk –, hogy megtaláltuk.
Csodálatos dolgot művel az Isten: maga az örök Kezdet, aki az Istennél, az Atyánál volt és van, az érkezik hozzánk. A kis gyermek azonos az örök Igével, akiről tegnap volt szó.
Máriával kell megtalálnunk, ahogy egyszer mondottuk: veled, Mária, a te maradéktalan odaadásoddal, csodálatos tisztaságoddal, alázatoddal akarjuk egész évben minden nap odaadni magunkat Jézusnak.
Mária, veled vagyok Jézusé. Jézusom, Máriáddal vagyok a Tied: maradéktalanul, teljesen, békében minden nap.
Hiába mondanánk a mai zajos világnak: a béke titka itt van az etetőre fektetett kisdedben, és Máriában. Nem látnák az összefüggést. De mi tudjuk.
Így kívánok boldog, igazi Krisztusban, Istenben, a Szentháromság napfényében fürdő boldog életet. Olyan erőforrást minden kedves nővérnek, amelyből minden problémára tudunk megoldást, erőt, vigasztalást, kiapadhatatlan forrást találni.
Függelék – a szentmise olvasmányai
Szám 6,22–27
Így szólt az Úr Mózeshez:
„Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izrael fiait, e szavakkal:
Áldjon meg az Úr és oltalmazzon!
Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos!
Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!
Hívják le Izrael fiaira a nevem, és én megáldom őket.”
Gal 4,4–7
De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek,
hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.
Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya!
Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.
Lk 2,16–21
Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.
Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel.
Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén.
Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.
A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.
Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.
