Január 1., újév napja, Szűz Mária, Isten anyja ünnepe (B egyházi év)
Krisztusban kedves Testvérek!
A kezdet egész esztendőnkre rendkívül fontos. A tegnapi evangéliumban láttuk, hogy az Anyaszentegyház az új esztendő előtt ezt a kezdetet akarja nagyon kihangsúlyozni. Hogy Istenből indul ki, az Atyától születő kezdet, aki az öröklétből a múló időbe, az időbe beleszületett, hogy Isten örök terve szerint szembeszegüljön az elmúlással, annak egész reménytelenségével, és magához vonjon mindent, az egész teremtést, Benne legyen összegezve az egész teremtés, és jusson vissza az Atyához, az örök életbe, mert benne élet volt és van és lesz.
A kezdetnél, amelynek titka Istenben van, ugye ott találjuk az evangélium tanítása szerint az Atyát. Az örök születést az Atyától. Az Ő „Szeretett Egyszülöttje” az „örök Ige”. Ez a szeretet van a kiindulásnál. Ezt ne felejtsük el!
És most, mikor a Kezdet belép az időbe, az örökkévalóság a múlandósággal szembeszegül, akkor szintén a Szeretetet találjuk ott a Kezdetnél, mert az Atya gondoskodott róla, hogy Kire bízza az Egyszülöttjét, az Ő Mindenét az időben. A Boldogságos Szüzet szemelte ki öröktől. A Boldogságos Szűz veszi át az Atya szeretetének a szerepét az Egyszülöttel szemben. Az Atya kimondhatatlan, gondoskodó gyöngédségét Mária veszi át.
Különös módon gondoskodott a Teremtő Isten a kezdetekről – végig az egész teremtésen. A kezdetek gondját olyan finom körülmények közé helyezte… Már a növényvilágban is ott találjuk, a növényvilágban is a kezdetnél, az élet kezdeténél a növényben rejlő életnél a legnagyobb szépséget, legnagyobb találékonyságot, finomságot, gondot, a szirmokat, a virágokat. Az élet eggyel magasabb fokánál, ugye a kezdetnél, az állati élet kezdeténél, és az állatvilágban: a fiókáikat őrző anyamadarakat, a tojásokon sokszor egész hónapon át gondosan, féltve ülő anyamadarat, a picinyekről gondoskodó emlősöket. Még a nagy, ormótlan elefánt is milyen megindítóan gyöngéd a kicsinyeivel, a kis bébikkel szemben.
Mekkora ez a gyöngédség és ez a féltés, ez a szeretet Máriában, akiben Isten a kegyelemmel tudatosította ezt az anyai féltést, akinek tudomására hozta, hogy kit bíz rá az Atya! Máriára bízta az Atya tehát az Ő mindenét. Ezért ünnepeljük Őt az újév kezdetén, a földi megújulás kezdeténél Őt, az Istenszülőt, az Istenanyát, hogy egész esztendőnkre Ő legyen előttünk mint minta, a gondjával, szeretetével, gyöngédségével, amellyel Jézus iránt van.
Veled, Mária, mi is befogadtuk Jézust életünkbe. Mi is mindennél drágább kincsünknek valljuk. De sokszor megfeledkezünk a Te drága anyai hűségedről, a Te csöndes figyelő szeretetedről Jézus iránt. Segíts bennünket ebben az évben, hogy haladjunk a Jézus iránti gyöngédségben, hogy mindig Veled, Melletted éljünk! Hasonlóvá formálódjunk Hozzád! Hogy nálunk is jó kezekbe kerüljön „az Atya Egyetlene”, aki számunkra is egyetlen kiút az idő mulandóságából!
Ez az újesztendő első nagy kérése lelkünkben és első nagy igyekezet az akaratunkban.
De Máriát nem egyedül találjuk Jézus mellett. Ott van József is. Kettejüket egy egészen egyedülálló házasság köti össze. Egy egészen új szövetség, amely nem az ádámi fajta szaporításnak biztosítására van kötve, hanem egyes egyedül Jézus életének, növekedésének biztosítására való.
Ugye, milyen drága szent, erős, teherbíró ez az első újszövetségi kötelék? Az Egyház első megjelenése ez, hogy majd sok-sok új formát találva ez a szövetség, ez a József-házasság kibontakozzék minden szerzetesrendben, minden Isten szerinti szövetségben, barátságban, amely Jézus köré fonódik. Egészen a legmodernebb szerzetesrendekig. Ezt is ott találjuk az újév kezdetén.
Kérjük Máriát és Józsefet, közbenjárásukkal esdjék ki nekünk is azt a kegyelmet, hogy ez a mi otthonunk ilyen szövetséget rejtsen. Mindnyájunknak ezt az újszövetségi összefogást hűségben, Jézus körül.
Jézus jelenléte ezt kívánja tőlünk. Jézus ránk van bízva. Csak úgy meri nyugodtan ránk bízni Egyetlenét az Atya, ha mi is Mária szeretetét, és Mária és József összefogó, drága, hűséges szövetségét vesszük át. Különben rossz helyen lenne nálunk Jézus. Nagyon-nagyon kérek minden itt lakót, minden tagját ennek a háznak, hogy érezzük át ezt a felelősséget: Jézus ránk van bízva. Ne rontsuk meg a közös szövetségünket semmiféle felelőtlen szóval vagy cselekedettel – amennyire csak rajtunk áll – tudatosan!
Ez vezet át a béke világnapjához. Újév első napját az Egyház választotta a béke világnapjának. Nagyon-nagyon mély meglátással. Főleg azért, mert a béke innen indul el. Jézus körül fakad a béke.
Mária lelkében, Mária és József szövetségében, az Egyházban, itt a hazája a békének. És csak innen áradhat ki az emberekre, a környezetre, a nemzetekre. Mint ahogyan történelmileg is példát szolgáltat a mi korunk: egy békéjében földúlt nemzet békéje – mindnyájan érezzük – az Egyház kezében van: csak onnan nyerhetik vissza azt, amit felelőtlenül földúltak.
Az Egyház hasonló Máriához és hasonló Mária és József szövetségéhez. Nem csoda, ha a pápa Máriának ajánlja nemzetét. De Mária gondjára bízza az emberiség békéjét is.
De mindnyájan Mária gondjára bízzuk ennek a háznak a békéjét is. Tehát ezekből az evangéliumot szívünkbe őrző szavakból – mert ebben is hasonlóak vagyunk Máriához, és az Egyház is hasonló Máriához – az Egyház őrzi a szívében a Jézustól mondottakat.
Mi legyen, amit magunkkal viszünk az egész évre?
Hát először, hogy igyekezzünk Máriával, az Ő gyöngédségével körülvenni Jézust!
Igyekezzünk Mária és József szövetségével egységet alkotni itt Jézus körül, és a béke, a ház békéjének a felelősségét hordozni egész évben; ha vétettünk ellene, jóvátenni.
Harmadszor pedig, hogy az egész Anyaszentegyház ügyét tegyük magunkévá, ahogy az Anyaszentegyház azt kéri tőlünk.
Akkor az újesztendő egészen bizonyosan több lesz, mint a múlt év – és talán ismeretlen, gazdag kegyelmek nyílnak ebben az évben mindnyájunk előtt. Bár bizonyára szenvedések is…
Függelék – a szentmise olvasmányai
Szám 6,22–27
Így szólt az Úr Mózeshez:
„Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izrael fiait, e szavakkal:
Áldjon meg az Úr és oltalmazzon!
Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos!
Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!
Hívják le Izrael fiaira a nevem, és én megáldom őket.”
Gal 4,4–7
De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek,
hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.
Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya!
Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.
Lk 2,16–21
Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.
Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel.
Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén.
Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.
A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.
Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.
