December 25., karácsony napja (C egyházi év)
Krisztusban kedves Testvérek!
Miért öröm egy születés? Főleg a legelső gyermek születése a családban? Gondolom, azért, mert ösztönösen is megérzik a szülők, hogy minden másnál jobban meggazdagítja a családjukat az a gyermek.
Mert vannak olyan családok, amelyek a gyermek születésénél előbbre helyezik talán az autót, vagy a tévét, vagy a bútort, szőnyeget, lakást vagy bármit, de azért, mikor a gyermek megérkezik, akkor csak összecsapják a kezüket fölötte, és átélik, hogy valami csodálatos gazdagság érkezett az otthonukba. Egész kis csöpp valóság az a gyermek, ahogy kinyitja a szemét, ahogy megmozdul, a karocskájával, kezecskéjével, lábacskájával. Az egész olyan csodálatos, titokzatos, gazdag világ, aminél semmi különbet nem találni ezen a földön. S ezt érzik.
Egy pillantása annak a gyermeknek több minden más vagyonuknál. Hát még majd, mikor mosolyogni kezd, megszólal!
Megváltozik a gyermek körül minden. Ők maguk is. Eddig csak férj és feleség voltak, talán már kezdik kiismerni egymást, hogy milyen véges férj és feleség, milyen véges emberek ők, és most a gyermek egy érintésre, egy varázslatra megváltoztatja őket, a kapcsolatukat, maga körül mindent, mert szülőkké teszi őket, édesapává, édesanyává.
A szeretetben eddig csak egymás felé fordultak. Most kinyitódnak: egy hatalmas lépéssel tovább jutnak. Az a kis gyermek – a puszta létével – új föladatot is nyit előttük, új értelmet ad minden küzdelmüknek, munkájuknak. Föladat nekik a nevelése. Gondolkodniuk köll, hogy is köll ezzel bánni. Újra eléjük teszik az emberi életük értelmét. Bizonyos kérdésekre válaszolni kell nekik. Mi is az ember? Mi a célja? Mi a rendeltetése? Hogy kell vele bánni? Mindent újból eléjük tesz egy gyermek.
Ha a millió és millió ember közt egy ember gyermeke ilyen föladat, ilyen új, ilyen gazdag valami a világon, akkor mennyivel inkább ilyen a mai újszülött, az Istengyermek? Mivel gazdagítja ez a kis Jézus a földet, a világot, az embercsaládot?
Gazdagítja először is már azzal, hogy a világunkhoz viszonyítva hatalmas újdonság, elképzelhetetlenül nagy valami jelenik meg itt köztünk: Istennel gazdagodik a világ. Beleszületik ebbe a teremtett világba, anyagi világba, a titokzatos növényi, állati, emberi világba, társadalmunkba, országainkba, népeink közé, kultúránk kellős közepébe: beleszületik az Isten. A legérdekesebb, a legtitokzatosabb, akire leginkább kíváncsiak vagyunk, hogy milyen, kicsoda, az most beleszületik és láthatóvá lesz.
De nem csak úgy egyszerűen az Isten, hanem Istenből egy csodálatos titok lép elénk: a Fiú, a Született Isten. Nem az eredetlen Atya, az ősi, számunkra megoldhatatlan titok, hanem a Fiú, „az Atyától Született", akiben Isten „Örök Gyermek", örök érintetlen, varázslatos, csodálatos, szép, friss, bájos, betelhetetlen. Az Ő szépségével, kedvességével, gyermekségével az örök születés születik meg Benne. Az örök frissesség. És olyan valaki, aki „csak Atyától születik". Akinek örök születése szerint nincs édesanyja. Az első jellemvonása ennek a Gyermeknek, a láthatatlan jellemvonása, a titokzatos háttere az, hogy „csak Atyától való". Igaz, erős, hatalmas, és mégis szeretett, csodálatos, friss, üde, bájos. Kimeríthetetlen a lénye.
De azzal, hogy megszületik, úgy gazdagítja meg a világot, olyan meglepetés elé állít bennünket, hogy itt meg „csak Anyától való", Szűz Anyától. És ezzel a két születésével két vonalat egyesít magában: keveretlenül, tisztán az Atyai vonásokat, mint Isten; és keveretlenül, tisztán az Édesanyai vonásokat, csak Máriáét. Názáreti, bár Betlehemben születik, József, a Dávid fia vallja magáénak, hogy így teljesedjenek az Írások, hogy Dávid vonalán születik. Mégis: názáreti, nem betlehemi. Teljesen a Szűzé. Nem úgy, mint a többi embernél, hogy a fele az egyik, fele a másik kromoszómáit tartalmazza. Ő teljesen Édesanyjának az örökségét hordja magában, emberségében. Ezért is kimondhatatlanul bájos, kedves, vonzó, szeretetre méltó ez az újszülött. Kimondhatatlanul meggazdagszik Vele a világunk.
A mi emberségünkben elmondhatatlan gazdagodás jön létre Vele. Kitágulás. Új vonal. Egészen új vonal. Főleg, hogyha a régihez viszonyítva nézzük, az adamita vonalhoz. Ahhoz a sötét vonalhoz, amelyet befertőzött, megrontott, szörnyűvé tett a bűn. Ehhez viszonyítva ez az ágacska, ez a hajtás tiszta, gyönyörűséges, mint a virág a tüskebokron.
És ha a többihez való viszonylatában nézzük, akkor az egész régi vonalnak a megújítója, megváltója. Benne a régi vonal is megtalálja az üdvösségét, boldogságát egyszerre. A hazugságaink helyét elfoglalja az igazság, a halálunk helyét az élet, a gonoszságaink helyét a jóság, a rútságaink helyét a szépség.
Át kell mennünk Belé. Be kell oltódnunk, és akkor mentve vagyunk. Egyszerre Benne értelmet kap az emberiség, értelmet kap az egész világ. Elmondhatatlanul örvendetes, jó nekünk mindnyájunknak, hogy megszületett Jézus, ez a kisded. Azért van, hogy az Anyaszentegyház nem tud betelni Vele.
Már a szentmisék is: este egy szentmise, egy vigíliás szentmise, de nem ám violában, hanem fehérben, dicsőséggel, glóriával, krédóval, aztán éjféli mise, megszakítva a sötétséget a fényességgel, az ujjongással, aztán egy reggeli mise, aztán majd megint egy ünnepi szentmise, este megint: a harmadik misémet mondom el. Rendkívüli nap! Rendkívüli világnap. És nem tudjuk kimeríteni. Nem is érünk rá. Egy nap nem elég, hogy beszéljünk Róla. Egy év se. Egy élet se. Majd az örökkévalóságban lehet csak kibontani mindazt a szépet és jót, és drágát, és nagyszerűt, ami benne rejlik ebben a gyermekben.
Összefoglalója mindennek, mert benne ki van mondva az Atya örök, titokzatos lénye a Szentlélek által. Két születése másban. Hát a harmadik az meg itt van a Szentmisében. Beleszületik a kenyérbe, borba, hogy aztán egy negyedik születése föltáruljon előttünk, mert bennünk is meg akar születni. Mert hiszen Ő a tiszta születés. A születés, a gyermekség a lényege.
Vegyük észre, drága jó testvéreim, vegyük észre ezt, ami gyakorlatilag számunkra a legfontosabb: bennünk is megszületni törekszik. Ellene van Ő minden megöregedésnek, minden megmerevedésnek, minden elferdülésnek, minden unalomnak. Ő mindig új akar lenni. Mindig friss, mindig váratlan, mint a gyermek. Meglepetések elé állít. Egy száz esztendős öreg elé is azt a követelményt állítja, hogy „Szüless újjá!"
Az első érintésre a keresztség titka által, egyetlen érintésére egyszerre újjá születik a vén ádámi sarj, a gyermek, az ádámi gyermek, a sok ezer éves, kiszámíthatatlan, öreg ádámi sarj. Egyszerre új lesz, Isten gyermeke lesz. Krisztus egyetlen érintésére átjár bennünket az Ő élete. Új föladat elé állít. Teljesen megváltoztat maga körül mindent. Isten gyermekei leszünk. Hatalmat kapunk az újjászületésre.
Azért ezen a karácsonyon újra megerősödik bennünk minden réginek a gyűlölete. Az ellenkezés, az ellene-mondás minden réginek. Mint ahogy valamikor a keresztség alkalmával, mikor fölnőttet kereszteltek, az nyugat felé fordult először, és ellene mondott minden bűnnek, minden rossznak, minden hazugságnak, a Sátán minden káprázatának, aztán kelet felé fordult és úgy mondott igent az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek, a hitnek. Így indult el az új élet felé.
Mink is ma új erővel gyűlölünk meg minden hibát, rosszat magunkban, minden sötétséget, és teljesen Felé fordulunk, nem alkuszunk meg semmivel, ami a régi. Ő azért jött, hogy befejezze azt, ami régi. Meghaljon. Segítsen meghalni annak, ami régi, ami bűnnel megérintett. És egészen megújuljon minden!
„Este nova facio omnia!" „Íme, mindent újjá alkotok." A Vele való érintkezés új világ, új föladat. Az egész emberiség ma is úgy érezheti magát, mintha most kellene kezdeni mindent. A megváltás által adott új föladatot, mint a pápák kihirdetik, hogy „El kell indítani a szeretet civilizációját!" Nem lehet leverni egy ilyen forradalmat, mint Jézusnak, ennek a gyermeknek a forradalma. Ilyen föladatokat tűz elénk: a szeretet kultúráját kell megalkotnunk nekünk is. Nem öregedhet el ez a vigasz.
Itt is minden nap új föladat előttünk: A szeretet otthonát, a szeretetszolgálatot minden nap újra és újra valóságossá tenni. A szeretet országát valósítani, az igazság és szeretet országát. Az igazságosság országát. Nem lehet megalkudni azzal, hogy személyválogatók vagyunk, hogy ennek ennyi fizetést adunk, mert ez okosabb, annak meg csak annyit, meg ilyeneket, nem lehet megtűrni magunk között.
Igazságosság a Gyermek útja, föladata, programja. Társadalmi és egyéni, és családi és közösségi igazságosság.
Érezzük mindnyájan, hogy ezek előtt nem hunyhatjuk be a szemünket, mert ez a Gyermek kimondhatatlanul elkényeztetett gyermek. Kimondhatatlan nagy követelésekkel és igényekkel lép elénk. És ezért drága, ezért megunhatatlan, ezért olyan szerelmes, drága kis Jézus ez a mi Istenünk.
Tulajdonképpen itt úgy kellene csinálnunk, mint a néger testvéreink, az új-keresztények ott Afrikában, hogy ilyenkor aztán kitörnek táncban, ujjonganak, énekelnek. „Örüljünk! Itt van köztünk az Isten!" „Megszületett, közénk született!" És nem tudnak betelni.
Az egyik misszióban azt mondták a misszionáriusnak, hogy csak aludj, majd fölköltünk, megrendezzük az éjféli misét. És akkor megrendezték, fölköltötték a misszionáriust, aztán vitték magukkal ki az őserdőbe, ott volt az oltár, a mise – és az ő táncaikkal, énekeikkel, dobbal, zenével járultak hozzá.
Valahogy vegyünk át ebből mi is egy kicsit! Mert megújulni csak ilyen ujjongó örömmel lehet ám! A szeretet közénk született. Átvenni ezt a szeretetet csak ilyen örömmel lehet! Aprópénzre váltani, elkezdeni újra, az újjászületésünk követelte dolgokat – csak így lehet. Vele együtt és az Ő Édesanyjával és Szent Józseffel együtt. Megélni ezt a születést a szentmisében.
Függelék – a szentmise olvasmányai
Iz 52,7–10
Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: „Királlyá lett a te Istened."
Figyelj csak! Őrszemeid felemelik a hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szemben látják, hogy visszatér az Úr a Sionra.
Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét, és megváltja Jeruzsálemet.
Az Úr felfedte szent karját minden nemzet szeme láttára. És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk.
Zsid 1,1–6
Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz,
ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette.
Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,
s annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Vajon melyik angyalnak mondta valaha: „A fiam vagy, ma szültelek?" Vagy: „Én atyja leszek, ő meg a fiam."
Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: „Imádja őt Isten minden angyala."
Jn 1,1–18
Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige,
ő volt kezdetben Istennél.
Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.
Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.
A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.
Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve.
Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.
(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.
A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.
A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében,
akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.
János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én."
Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.
Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
