Június 9., évközi tizedik vasárnap, elmélkedés (C egyházi év)
(Erre és a következő a vasárnapra
nincs az archívumban prédikáció,
helyette egy elmélkedést
közlünk két részletben.)
Cél-vagyonnak kellene tekintenünk ezt a világot. Isten számít a becsületességünkre, éberségünkre, számít arra, hogy felismerjük az életünk célját, amire Ő teremtett. Számít arra, hogy a szívünkben szeretet van iránta; számít arra, hogy tapasztalatot gyűjtünk: ha nem sikerül valami, akkor a tapasztalatunk rásegít majd bennünket, hogy jobban csináljuk. Akkor megtalálhatjuk az Ő akaratát, ami nem más, mint hogy segítsen bennünket az örök üdvösségünkre.
Mi a boldogság? Az, ha valaki megérti, mi az Isten akarata, és megteszi. Ilyen értelemben boldog a Szűzanya: egész élete arra épül, hogy fölfogta Isten akaratát, és megtette.
A mi dolgunk is az, hogy megtaláljuk Isten akaratát, megcselekedjük, és akkor valóban boldogok leszünk. Vajon – a Boldogságos Szűzhöz hasonlóan – megszerezzük-e mi is azt az érzékenységet, amivel Isten akaratát megérthetjük?
Az az ember, aki nem törődik Isten akaratával, nem is fogja megtalálni. Az a nagy veszély fenyeget bennünket, testvéreim, napról-napra, hogy fásultak leszünk. A napi gondjaink, tennivalóink, a környezetünk lármája, zaja, üteme úgy elfoglal bennünket, hogy eszünkbe sem jut, hogy Isten akarata létezik a világon. Hát akkor hogyan találjuk meg? Hacsak nem terel bennünket valahogy Isten rá, vagy a hagyomány, a szokás, az Egyház élete, hogy már kijárta a pályákat és akkor, na, hát azért valahogy azon a pályán megyünk.
Akik lelkigyakorlatot végeznek – pláne harmincnapos lelkigyakorlatot –, azoknál előfordul minden. Rászokhatnak, rászoríthatják magukat arra, hogy a Jóistentől kiimádkozzák az érzékenységet, az értelmük, hitük fényességét, élét; hogy olyan emberekké váljanak, akik keresik Isten akaratát, éspedig első helyen, mindenek fölött. Nekik az a fontos minden nap, hogy Istennel megegyezve cselekedjenek, gondolkodjanak.
Az egyik fontos dolog, hogy az eszünk, értelmünk ráálljon erre a keresésre. A másik meg a szívünk: szeressük Isten akaratát, teljes meggyőződéssel.
Ahhoz, hogy az eszünkkel is, szívünkkel is el tudjunk igazodni ebben a borzasztó sokrétű világban, az egyszerűség kedvéért három nagy körre különíthetjük el a minket körülvevő világ dolgait.
Az egyik körbe tartoznak mindazok a mozzanatok, események, jelenségek, amikről nem tehetünk. Amiknek a létrejöttében minket senki nem kérdez meg, akár akarjuk, akár nem, itt vannak.
Elsősorban ilyen a mi saját életünk. Nem tehetünk erről, ez itt van, ez adottság, részünkre kész adottság. És mindaz, ami ezzel összefügg. Hogy ki legyen az én édesapám, édesanyám, én nem választhattam meg, a rokonaimat nem választhattam meg, szülőföldemet, hazámat, a kort, amelyben telik az életem, hogy legyen egy két világháború, egymás után; az egyiknek az elején születtem, a másikat megéltem, fölfordulásokat... ezekről nem tehetünk. És rengeteg ilyen van. Milyen emberek kerülnek az én körömbe? A kor hol tart a kutatásaiban, színvonalán? Történik-e baleset például, mikor hazamegyek? Nem tehetünk róla, tőlem függetlenül így van.
De vajon hogy találom meg ezekben Isten akaratát? Talán azt mondhatom, hogy elméletileg ez a legkönnyebb számomra: mindaz, amiről nem tehetek. De azért jól meg kell vizsgálnom: igazán nem tehetek? Igazán nem változtathatok valamin? Ha nem tehetek róla, nem változtathatok rajta, akkor ez Isten akarata az én számomra. És akkor én azt bizalommal, az Ő végtelen bölcsességére, mindentudására számítva elfogadom. Nem mindig könnyű: most halt meg egy 30 éves fiatal pap, az egyházmegyénk egyik legderekabb, legszentebb életű papja. Két fiatalember előzés közben nekirohant, vége.
Ezekben fölfedezni: Isten akarata előtt meghajlok, „a Te titkod, Uram, Te végtelenül bölcs vagy, szeretsz minket, ismersz minket..." Ide tartoznak a betegségeink, a halálesetek, még a háború is. Óriási segítség, ha erre valaki rátalál; ha az életem egy óriási területén megtaláltam Isten akaratát, az a föladatom, hogy megküzdjek vele, és teljesen elfogadjam: igen, nekem ez az üdvösség útja, Isten ezt bekombinálta az életembe, rendben van.
Érdemes az Úr Jézusra vetni egy pillantást: az Ő életében is ott van ez. Elfogadta azt a megváltoztathatatlanul ott levő világot: farizeusok, írástudók, Annás, Kaifás, Heródes, Pilátus, római megszállás, és így tovább. Nem ágált, nem lázított, nem lázadt, nem elégedetlenkedett. Találunk olyan embereket is, akik egész életükön keresztül elégedetlenek. Volt egy barátom, rendtársam, egész életében azt mondta: „ha én akkor...! Ha engem akkor a tanárom megértett volna! Az egész életem más irányba ment volna..." Hiába mondtam neki, hogy ez most már megváltozhatatlan. Vagyis Isten akarata. Fogadd el! Menj tovább!
A második kör a bennünket körülvevő emberi világnak a második rétege, amibe mindazok a dolgok és területek tartoznak, amikre nézve már nem mondhatom azt, hogy megváltoztathatatlanok. Lehet így is, lehet úgy is.
De hozzám érkezett el a kinyilatkoztatás csatornáin keresztül Isten kifejezett parancsa. Utasítást, parancsot kaptunk az élet legfontosabb, legkényesebb dolgaira. Éppen ezért óriási jelentőségű a második kör, mert az emberi életnek az ütőerei itt mennek. Ezeken a pontokon múlik, hogy az emberi világban rend van-e, hogy egészséges módon fejlődnek-e a családok, a társadalmak, államok. Isten ezekre a dolgokra vonatkozólag kifejezett parancsolatokat adott.
Ha mi magunk dönthetnénk el, hogy Istent hogyan tiszteljük, hogy szenteljünk-e egy napot az Ő tiszteletének, vagy nem, vajon mikor jutnánk dűlőre? A rengeteg okos ember mennyi vélekedést kockáztatna? Minden tíz évben megváltoztatnák.
Isten ennyire ismer bennünket: kimondta szépen, hogy szenteljünk hetenként egy napot. Elérkezett ez az utasítás hozzánk: egy napot az Ő napjának tartsunk meg. S milyen atyai szeretet van abban, hogy ezt az Ő tiszteletére szentelt napot egyúttal pihenőnapnak adta! És így van a többi is: a szülők védelme. Isten védelmébe veszi a szülőket a gyermekeikkel szemben is, még ha azok a szülők eljátszották is a tiszteletre méltóságukat. S Isten mégis védelmébe veszi őket: „Tiszteld atyádat, anyádat!"
Viszont ebben a parancsban a szülőknek is üzen: gyerekeiteket is annyira tiszteljétek, hogy ne rontsátok el előttük a becsületeteket. Az emberi természetet és értékeket adjátok át nekik. Óriási jelentőségű parancsa Istennek!
Aztán ahogy vigyáz az életünkre: „Ne ölj!". Még így is mi van a világban... A testi-lelki épségünkre is vigyáz ebben a „Ne ölj!" parancsban.
Az életadásra szolgáló berendezéseinkre külön gondja van, mert az rettentő kényes, és ezt is szabályozza paranccsal.
Aztán a vagyonunkra vigyáz. Tulajdonjogra. Becsületünkre. A vágyainkra.
Ezek azok a dolgok, amiket Isten örökre paranccsal szabályozott. Ezekhez hozzájön még, amit az Anyaszentegyház szabályoz. Azt a napot, az Istennek szentelt napot szentmisével szenteljük meg. Legalább évente végezzünk nagytakarítást, és Húsvétkor is kosztoljunk, az élet kenyerét vegyük magunkhoz, mert ha már egy évben egyszer sem vesszük, akkor baj van. Aztán a házasságunkat vigyük az Egyház elé is és oda tartozik, úgy kössük meg, hogy rendben legyen. Az Egyház fölfogása szerint Isten védi a házasságainkat!
Aztán az is az Egyház utasítása, hogy az egyházi közösségek anyagi jólétére is legyen gondunk; és a péntekre. Ez az Egyház öt parancsolata most.
Más erkölcsi eligazítások is érkeztek hozzánk, amik nincsenek külön a tíz parancsolatban bent, ezek a főbűnök tájékán helyezkednek el: a nagy erkölcsi törvények, utasítások.
Hogyan találjuk meg ezekben Isten akaratát? Hát ezek a legvilágosabbak. Legföljebb arra kell vigyáznunk, hogy iparkodjunk utánanézni, mi van egy-egy parancsban, és hogy néz ki ez a dolog. Mi van első helyen, mi következik utána, ha ütközik a kettő. Ha megismerem ezekben a dolgokban, mi Isten világos akarata, az óriási megkönnyebbülés mindnyájunknak. Istenem, ha mi emberek annyira szeretnénk és becsülnénk és olyan komolyan megtartanánk az Isten világosan nekünk adott parancsait, akkor a problémáink legnagyobb része megoldódna.
De ha az egész világot nem tudjuk befolyásolni, legalább magunkat állítsuk rá, hogy szeresük Isten parancsait! Tartsuk magunkat ezekhez a parancsokhoz! Vegyük ezeket alapvető dolgoknak.
(folytatjuk)