Október 16., évközi huszonkilencedik vasárnap (A egyházi év)
Krisztusban kedves testvérek!
Jól összevág a vasárnapi evangélium a missziós gondolattal, a missziók világnapjával. Adjátok meg Istennek, ami Istené! Elmélkedjünk egy kicsit erről! Ha magunkat megfigyeljük, talán azt vesszük észre, hogy napról-napra, reggeltől estig és estétől reggelig arra irányul a figyelmünk, arra megy az időnk, az erőnk – olyan természetesnek vesszük –, hogy biztosítjuk magunknak, ami kell. Ami valahogy nekünk jár. Meglegyen a helyünk, megfelelő ruhánk, öltözetünk, ennivalónk, foglalkozásunk, bizonyos kényelmünk. Ez egy olthatatlan törekvés mindnyájunkban.
Sőt, az ember hajlandó annyira menni ezért a saját, neki járó, vagy a véleménye szerint neki járó dolgokért, hogy a mellette lévőket már észre se veszi, hogy azoknak mi járna. Legalább annyi, mint neki. Az ember még kiverekedni, kikényszeríteni is hajlandó a másikból azt, ami az övé, ami neki jár.