HTML

Vácz Jenő SJ atya szellemi öröksége

Vácz Jenő SJ atya (1914-2003) a püspökszentlászlói Életrendezés Házának volt vezetője. Még a rendszerváltozás előtt, a nyolcvanas években, Németh János atya nyomán kezdett lelkigyakorlatokat adni. Fiatalok és idősebbek sokasága meríthetett erőt, megújulást a közelében. Hálát adunk érte a Teremtőnek, és igyekszünk szellemi örökségét méltóképpen őrizni.
További információk
ÉLETRENDEZÉS HÁZA
Levél a szerkesztőnek

Fotók

Címkék

ábrahám (15) ácház (1) ádám és éva (1) adás (1) adjátok meg istennek ami istené (1) adni (2) adó szeretet (2) advent (4) advent1 (3) advent2 (3) advent3 (2) advent4 (3) ajándék (3) ajándékozva isten (1) akarat (3) akarat képessége (1) alázat (1) áldás (2) áldozat (5) alkossunk embert (1) alku (1) alku istennel (1) annás (2) antióchia (1) anyagi világ (1) apostolok cselekedetei (1) aprópénzre vált (1) aquinói szent tamás (1) arcul ütés (1) arisztotelész (1) ártatlan (1) árulás barlangja (1) assisi szent ferenc (2) átadottság (1) átalakulás (1) atya (1) atyaság (1) auguste comte (1) autogén tréning (1) ávó (1) a év (55) bálvány (1) bárány (2) bárányember (1) bárka (2) bartimeus (1) befogadás (1) béke (3) békepapság (1) békétlenség (1) béke világnapja (1) belső élet (1) beszélgetés (1) betegség (2) betlehem (1) bevált (1) birtoklás ösztöne (1) bizonytalanság (1) biztatás (1) bölcsek (1) bölcsesség (1) boldogság (4) bor (1) búcsú (1) bűn (4) bűnbánat (1) bűnös (1) bűnösök (1) büntetés (1) b év (55) cölibátus (1) cornelius (1) család (2) családhoz tartozás (1) csend (2) c (1) c év (42) dante (1) december 25 (1) dénár (1) deutero izajás (1) de jó hogy vagy (1) diktatúra (1) divina comedia (1) döntés (1) efezusi levél (1) egészséges (1) egyedül (1) egyház (5) egyházkép (1) egyiptom (2) egység (2) egység és sokaság (1) egyszerűség (1) együttlét (1) egzegéta (1) egzegézis (1) életrendezés (1) elhívás (1) ellenkezés (1) elmélkedés (13) élő víz (1) első a parancsok közül (1) emancipáció (1) emberáldozat (1) emberi méltóság (1) emberi sors (1) emberi természet (2) emberré formálódás (1) emmánuel (1) emmauszi tanítványok (1) engedelmesség (1) enyém (1) epifánia (1) érdemszerzés (1) eredetlenül isten (1) erő (1) érvényesülési ösztön (2) érzéketlenség (1) érzélkenység (1) erzsébet (1) esszénusok (1) eucharisztia (5) év (1) evangélium (2) evangélium hirdetése (1) evangelium nunciandi (1) évközi (42) évközi12 (1) évközi13 (1) évközi14 (2) évközi15 (1) évközi16 (1) évközi17 (2) évközi18 (2) évközi19 (2) évközi2 (2) évközi20 (2) évközi21 (2) évközi22 (2) évközi23 (1) évközi24 (1) évközi25 (1) évközi26 (1) évközi27 (1) évközi28 (1) évközi3 (2) évközi30 (2) évközi31 (1) évközi32 (2) évközi33 (2) évközi4 (2) évközi5 (2) exámen (2) exodus (1) fajfenntartási ösztön (1) fajfenntartó ösztön (1) farizeus (1) fegyverkezés (1) felebarát (2) félelem (4) felelősség (2) felelős én (1) felismerés (3) felszabadítás teológiája (1) feltámadás (3) fény (1) fény gyermekei (1) fogyatékos (1) fölbonthatatlanság (1) földi javaktól függetlenség (1) földi kenyér (1) fölkent (1) fölszólít (1) fönség (1) főparancs (2) forrás (3) függetlenség (1) fülöp (1) gazdagság (1) gazdálkodik (1) getszemáni kert (3) gomorra (2) gond (1) gyakorlat (2) gyakorlatok (2) gyermek (1) gyermekség (1) gyöngeségek (2) győzelem (1) hálaadás (1) halál (2) halfogás (1) hallgatás imája (1) halottak napja (2) halotti lepel (1) hamis tanú (1) harc (3) harcot fölvevő szeretet (1) harcra készség (1) harmadrend (1) hatalom (3) házasok (3) házasság (3) házszentelés (1) hegyre épült város (1) henri boulad (1) heródes (1) hit (6) hit ideje (1) hit megalapozása (1) hivatás (1) hódolat (1) humanae vitae (1) húsvét (19) húsvét2 (2) húsvét3 (2) húsvét4 (3) húsvét5 (2) húsvét6 (2) húsvétvasárnap (3) i. jános pál pápa (1) idő (2) igazság (1) igazságszolgáltatás (1) ige (1) ígéret (1) ii. jános pál pápa (2) ii. vatikáni zsinat (1) illés (1) ima (9) imanyolcad (1) indifferencia (1) írástudók (1) irgalmasság (1) irgalmas szeretet (1) irgalom (4) istenfogalom (1) istenismeret (1) isteni búvárruha (1) istenkép (1) istenkeresés (1) isten akarata (4) isten báránya (3) isten felismerése (1) isten hívása (1) isten ígérete (4) isten képmása (1) isten közelsége (1) Isten munkája (1) isten országa (13) isten ruhatervező (1) isten szeretetre nevel (1) isten temploma (1) isten útja (1) isten velünk harcol (1) ítélet (1) izajás (2) izsák (3) jános apostol (1) jár (1) jelek (1) jelenlét (3) jeremiás (1) jerikó (2) jeruzsálem (3) jézus hármas küldetése (1) jézus krisztus szolgálata (1) jézus szenvedése (2) jób (1) josef pieper (1) jó és rossz (1) jó forrás (1) jó pásztor (2) júdás (1) jupiter (1) jutalom (1) kaifás (2) kamatoztat (1) kánai menyegző (1) kapcsolat (6) karácsony (5) karizmatikusok (1) kedron völgye (1) kegyelem (2) kenyér (1) kenyértörés (1) kenyér és bor (1) kényszerít (1) képesség (1) kereszt (2) keresztelés (1) keresztelő jános (5) keresztények egysége (1) keresztények viselkedése (1) keresztség (4) kerítőháló (1) két szín alatti áldozás (1) kezdet (2) kicsinyhitűek (1) kiengesztelődés (3) kincs (1) kincsek (1) kinek van igaza (1) kinyilatkoztatás (1) király (1) kirkegaard (1) kisded (1) kísértés (4) kísértés legyőzése (1) kísértő (1) kis akadály (1) kis egyház (1) kiüresíti önmagát (1) ki vagy (1) ki vagy te (1) kölcsönösség (1) koldus (1) közbenjárás (1) közbenjáró ima (1) közel (1) közlés (1) közlés vérkeringése (1) közösség (7) közösségalkotó szeretet (1) közreműködés (1) krisztocentrikus (1) krisztusba öltözni (1) krisztuskirályság (1) krisztus király (2) krisztus király vasárnapja (1) külső élet (1) küzdelem (1) lakoma (1) látás (2) látás ideje (1) látomás (1) látta és hitt (1) leborulás (1) lefegyverkezés (1) legyetek szentek (1) lélek (1) lelkigyakorlat (25) lelki szegénység (1) lemondás (1) leprások (1) lét (2) liturgia (1) lót (1) loyolai szent ignác (1) luther (1) magány (1) magasztalás (1) magvetés (1) manna (1) mária (6) mária és márta (1) marriage encounter (1) már igen még nem (1) meditáció (2) megbocsátás (3) megbocsátó szeretet (1) megdicsőülés (1) megerősítés (1) megfordul (1) meghalás (1) meghívás (1) megigazulás (4) megkeresztel (1) megnyilvánul (1) megrekedtség (1) megszállott (1) megtérés (12) megtisztulás (1) megújulás (12) megváltó szeretet (2) menyasszony (3) meó (1) mérték (1) messiás (1) metamorfózis (1) miatyánk (1) mindenszentek (2) mindent odaadni (1) mindszenty (1) misszionárius (1) missziós vasárnap (1) mozdulatlan mozgató (1) mózes (2) mozgósítás (1) munka (1) nagyböjt (10) nagyböjt1 (2) nagyböjt2 (2) nagyböjt3 (3) nagyböjt4 (3) nagyboldogasszony (2) nagycsütörtök (1) nagypéntek (1) nagyszombat (1) nappal és éjszaka (1) napsugár (1) názáret (1) nem jó egyedül (1) noé (2) növekedés (1) nyáj (1) nyolc boldogság (1) nyomorúság (1) odaadottság (1) okos és balga szüzek (1) olaj (1) oltáriszentség (5) öltözet (1) öltözködés (1) olvasmány (1) önmagunk fölé emelkedni (1) örök élet (1) örök ige (1) örök szövetség (1) öröm (1) összeesküvés (1) összefüggések (1) ösztön (1) ösztönök (1) özvegy (1) özvegyasszony (1) pacem in terris (1) panasz imája (1) pantha rei (1) pap (1) paradicsom (2) parancs (1) pásztor (4) pásztorok (1) pásztorok miséje (2) pázmány péter (1) pénzváltó (1) per (1) péter apostol (1) platón (1) pneuma (2) prédikáció (124) próbatétel (2) próféta (3) pünkösd (3) pünkösdi szeretet (1) puszta (2) pusztaság (1) rabszolga (1) rabszolgaság (1) rászed (1) rászedett élet (1) redemptor homini (1) rejtély (1) remény (2) rendező én (1) részvétel (1) ruha (2) salom (1) sára (1) saul (1) semmi (1) simon (1) sírhely (1) sivatag (2) (1) sokaság (1) sötétség (1) sötétség világosság (2) szabad (1) szabadság (3) szabadulás (1) szabad akarat (1) szaddam huszein (1) szaddúceusok (1) szamaritánus (2) számba vétel (1) számonkérés (1) számon kér (1) szaturnusz (1) szegénység (1) szellő (1) szélzúgás (1) személyes isten (1) szemlélődés (4) szent (1) szentáldozás (1) szentháromság (3) szentháromság vasárnap (1) szentírás (2) szentlélek (7) szentlélek adományai (1) szentmise (3) szentség (1) szentségek (1) szent család (3) szent ignác (5) szent istván (5) szent jános (1) szent józsef (1) szent pál (9) szent péter (5) szenvedés (2) szenvedő szolga (1) szeplőtelen fogantatás (2) szeretet (9) szeretet jelei (1) szerzetesi élet (1) szerzetesrend (1) szív (1) szíven talál (1) szodoma (2) szodoma és gomorra (1) szolga (1) szolgálat (3) szolidaritás (1) szőlő (2) szomjúság (1) szomorúság (3) szövetség (4) szövetségkötés (1) szövetségkötő áldozat (2) születés (3) születve isten (1) szűz (1) szűzanya (2) szűz mária (4) tagadás (1) találkozás (5) talentum (1) tanúságtétel (1) tapasztalat (1) táplálkozás (1) táplálkozási ösztön (1) táplálkozás ösztöne (1) társas ösztön (2) tehetetlen (1) teilhard de chardin (1) tekintély (2) tékozló fiú (2) teljesség (1) templom (1) templomépítés (1) teremtés (2) teremtés könyve (1) teremtő szeretet (3) teréz anya (1) térjetek meg (1) termés (1) terv (1) tétlen (1) tettek és szavak (1) tettre váltott szeretet (1) tevékenységi ösztön (1) tevékenység ösztöne (1) tisztaság (2) tisztaszeretet ember (1) tisztátalan (1) tiszta szeretet (1) törekvő én (1) törvény (3) törvényadás (1) totus tuus (1) tudás (1) tudomány (1) türelem (1) tűz (3) üdvösség (3) üdvözítő (1) újév (3) újjászületés (3) új élet (1) új szövetség (1) üldöző (1) undor (1) unio hipostatica (2) úrnapja (3) urunk megkeresztelkedése (1) urunk mennybemenetele (1) út (1) utolsó ítélet (1) utolsó vacsora (1) vád (1) vagyon (1) vagyonosodás (1) vágyó szeretet (2) vak koldus (1) valami (1) választott nép (1) vallomás (1) várakozás (1) vasárnap (105) védekezési ösztön (1) végső rendező elv (1) vegyétek üldözőbe a szeretetet (1) vele (1) veletek (1) velünk (1) versengés (1) vértanú (2) vértanúk (1) vetélkedés (1) vi. pál pápa (4) vigasztalás (1) vigasztaló (1) vihar (3) világ (2) világosság (2) világszolidaritás (1) világ világossága (1) virágvasárnap (2) viszony (3) viszonzás (1) vita a szeretetről (1) víz (1) vízkereszt (3) vőlegény (3) vonzóerő (1) xxiii. jános pápa (1) zakeus (1) zarándok (1) zarándoklat (1) zavartalanság (1) zelóták (1) zrínyi (1) zsinat (1) Címkefelhő

C év, vízkereszt ünnepe, prédikáció

2013.01.05. 15:00 :: vaczjenosjadmin

Január 6., Vízkereszt, Urunk megjelenése, prédikáció (C egyházi év)

Kedves Testvérek!

Vajon miránk vonatkozik ez az írás, és mi vagyunk az, akiről a próféta itt ír? A jövendölés nyomán érthetjük úgy, hogy benne vagyunk az isteni ígéret beteljesedésében; világosságban, fényességben. Olyan fényességben, ami áthatja az eszünket, gondolatunkat, szívünket, akaratunkat, egész lényünket.

És mi ennek a magyarázata? Miért vagyunk mi különbek? Miért történt ez velünk, amikor olyan szörnyű sötét sűrű éjszaka borítja a földet máshol?

Ezt a titkot ünnepeljük most: az isteni szeretet és választás érthetetlen titkát, hogy az Isten üdvösségelgondolásában így szerepelünk.

Ennek az ünnepnek a görög neve epifánia: Istennek, az Úrnak az átragyogása a dolgokon. A történelmen, az üdvösségen, az emberi világ különös útján, ahogy Istennel szemben az emberiségen keresztül az egész teremtés áll: a teremtésben, az ember életében, a mi életünkben az Isten léte, működése, üdvözítő munkája átfénylik. Isten átragyog. Ezt rajzolja meg a Szentírás jelenete: a mágusok érkezése a kisdedhez napkeletről, csillag vezetésével.

Szólj hozzá!

Címkék: vasárnap ajándék prédikáció sötétség világosság vízkereszt epifánia c év

C év, a polgári év első napja, prédikáció

2012.12.31. 15:00 :: vaczjenosjadmin

Január 1., Szűz Mária, Isten anyja, prédikáció (C egyházi év)

Krisztusban kedves Testvérek!

Még az Anyaszentegyház is az Isten igéjén keresztül, azzal kezdi az új évben, amivel az emberek fordulnak egymáshoz – mert az áldás szavai ezt a boldogságot tartalmazzák –, hogy ragyogtassa fel előtted Isten az arcát, legyen hozzád irgalmas, és adjon neked üdvösséget. Ez Isten vágya, jókívánsága, de nem csak kívánság, mint az emberek kívánsága, hanem ez valósult is.

A boldogság szó összefoglal mindent, amire az ember leglénye nyitva van. Ahogy az ember keresi ezt a különös kék madarat, és meg akarja fogni. Próbálja az ember keresni, átkutatni a földet, a világot, hogy hol van. Mindenben megpróbáljuk megtalálni, ami kicsit is fölcsillantja, felébreszti ezt a vágyat bennünk.

Láttuk, hogy a külső megjelenés, a csillogó pompa, a ruha, a környezet, ezen keresztül is keresi az ember. Átalakítjuk a környezetünket – most modern házakban akarunk lakni, majd akkor megtaláljuk a boldogságunkat. Vagy a tudomány, és annak az eszközei. Ha mindenkihez eljutnak ezek az eszközök, akkor megtaláljuk a boldogságunkat. Szabadság jelszava alatt, szintén: ki kell vívni ezt a szabadságot, és akkor megtalálja azt a boldogságot minden nép. Jólét, szex: csupa varázsszó, ami mögött az ember azt hiszi, hogy na, itt lesz, most kirepül, és megfogom... És ugye, nem kell hozzá valami nagy tehetség, hosszú élet, hogy mindnyájan rájöjjünk, tisztán lássuk: nincs itt. Amit a világ magába zár, értékekkel megközelíthetően, vagy az eszünkkel elérhetően, az nem rejti a boldogságot.

Szólj hozzá!

Címkék: tudomány boldogság újév év prédikáció tapasztalat áldás c

C év, az év utolsó napja, hálaadás

2012.12.30. 15:00 :: vaczjenosjadmin

December 31., az év utolsó napja, közös hálaadás (C egyházi év)

Kedves Testvérek!

Az évnek ezen az utolsó napján nemcsak mi, hanem mindazok, akiknek ez az év jelenti az idő, az esztendő fordulását, megsejtenek valamit egy természetes titokból, az idő múlásából. Valami elemi érzés, szinte borzongás vesz ilyenkor erőt az embereken, hogy megélik: megint egy esztendőt fordult az életükben az idő; az a titokzatos folyamat, amibe Isten belesűrítette a történelmet, sok-sok egymás után kibontakozó dolgot, és azok között a mi életünket is.

Különös, hogy amikor az időre gondolunk, akkor Isten is eszünkbe jut. Érezzük, hogy nem mi szabtuk meg az idő és tér határát. Még azokat a határokat sem, amelyek közé a mi testünk, a mi lényünk van beszorítva.

Amikor ezekre a határokra gondolunk, ezeket jobban megérezzük, akkor Isten jelenléte is megborzongatja az embert. Áldott legyen az Isten. Mi áldjuk az Istent. Ha csak ezt az idő és tér határain túli Istent ismernénk, akkor mi is megborzongnánk, talán félelem hatna át bennünket, mert azért borzasztó dolgok tudnak lenni tér és idő határai között.

Szólj hozzá!

Címkék: idő szent pál hálaadás c év személyes isten

C év, Szent Család vasárnapja, prédikáció

2012.12.29. 15:00 :: vaczjenosjadmin

December 30., Szent Család vasárnapja, prédikáció (C egyházi év)

Krisztusban kedves Testvérek!

A Karácsony titka a megtestesülés. Nem lenne a szemünk előtt a maga teljességében, ha a Szent Család vasárnapja nem mutatná meg azt is, hogy ez a megtestesülés – Istennek az emberi világba ültetődése, gyökereződése – együtt jár az egész emberi élet elfogadásával. Nemcsak az emberi természetet vette ő magára, hanem mindazt, ami ezzel az emberi természettel kapcsolatos.

Az Evangéliumban felbukkannak olyan szavak, amelyek mutatják, hogy Jézusnak rokonsága van. Keresték Őt a rokonok és ismerősök között: ismerősei is voltak.

Látni, hogy az egész názáreti búcsújáró közösség egyet alkot. Együtt mennek-jönnek. Látni, hogy a szokásokat megtartották. Bizonyára a szokások között ott szerepeltek az énekek is. Az imák. Népük egész kultúráját hordozták, magukra vették. A Szent Család minden tagja ismerte ezeket. Abból, hogy Jézus kérdezgette az írástudókat, és felelt nekik, látni, hogy nagyon jó nevelést kaphatott. Tájékozott volt népének egész szellemi-lelki világában kincsei között. Kibontakozik előttünk itt, az emberi életnek az a tere, amelyet családnak, közösségnek mondunk.

Azt is látni itt az Evangéliumból, Jézus válaszából, hogy Őbenne milyen tudatos már ez a két világba tartozás. Természetes, hogy oda tartozik a Szent Családhoz, a nevelőatyjához, édesanyjához, a faluközösséghez. De épp olyan természetes neki az is, hogy Atyja házába kell mennie. Ez a titka a Szent Családnak. Ez a két országba, két világba tartozás egyszerre.

Szólj hozzá!

Címkék: vasárnap prédikáció növekedés isten országa szent család c év

C év, karácsony ünnepe, prédikáció

2012.12.25. 10:00 :: vaczjenosjadmin

December 25., karácsony napja (C egyházi év)

Krisztusban kedves Testvérek!

Miért öröm egy születés? Főleg a legelső gyermek születése a családban? Gondolom, azért, mert ösztönösen is megérzik a szülők, hogy minden másnál jobban meggazdagítja a családjukat az a gyermek.

Mert vannak olyan családok, amelyek a gyermek születésénél előbbre helyezik talán az autót, vagy a tévét, vagy a bútort, szőnyeget, lakást vagy bármit, de azért, mikor a gyermek megérkezik, akkor csak összecsapják a kezüket fölötte, és átélik, hogy valami csodálatos gazdagság érkezett az otthonukba. Egész kis csöpp valóság az a gyermek, ahogy kinyitja a szemét, ahogy megmozdul, a karocskájával, kezecskéjével, lábacskájával. Az egész olyan csodálatos, titokzatos, gazdag világ, aminél semmi különbet nem találni ezen a földön. S ezt érzik.

Egy pillantása annak a gyermeknek több minden más vagyonuknál. Hát még majd, mikor mosolyogni kezd, megszólal!

Megváltozik a gyermek körül minden. Ők maguk is. Eddig csak férj és feleség voltak, talán már kezdik kiismerni egymást, hogy milyen véges férj és feleség, milyen véges emberek ők, és most a gyermek egy érintésre, egy varázslatra megváltoztatja őket, a kapcsolatukat, maga körül mindent, mert szülőkké teszi őket, édesapává, édesanyává.

A szeretetben eddig csak egymás felé fordultak. Most kinyitódnak: egy hatalmas lépéssel tovább jutnak. Az a kis gyermek – a puszta létével – új föladatot is nyit előttük, új értelmet ad minden küzdelmüknek, munkájuknak. Föladat nekik a nevelése. Gondolkodniuk köll, hogy is köll ezzel bánni. Újra eléjük teszik az emberi életük értelmét. Bizonyos kérdésekre válaszolni kell nekik. Mi is az ember? Mi a célja? Mi a rendeltetése? Hogy kell vele bánni? Mindent újból eléjük tesz egy gyermek.

Szólj hozzá!

Címkék: karácsony prédikáció újjászületés születés c év

C év, karácsony hajnala, pásztorok miséje, prédikáció

2012.12.24. 18:00 :: vaczjenosjadmin

December 25., karácsony hajnala, pásztorok miséje (C egyházi év) (1980)

(Karácsony napján olvasmányaiban, mondanivalójában
eltér egymástól a hajnali szentmise – pásztorok miséje –
és az ünnepi szentmise.
A prédikációk is nyilván eltérőek.)

Krisztusban kedves testvérek!

Ez a pásztorok miséje, és az evangéliumban ezek a jelenetek a pásztorokról egyben jelképes értelműek is. Szent Lukács az egész Szentírás, a jövendölések értelmének megfelelően, szándékosan kiemeli az Úr Jézus életéből ezt a jelenetet.

Az éjféli misén láttuk, hogy az egész földből, az egész emberiségből mi a legkedvesebb a mi Urunknak, Üdvözítőnknek. Olyan szíveket keres, olyan embereket, akik a szeretetben egészen hozzá kötődnek, és egyben egymással olyan szövetségre lépnek, amely új a földön, amely nem az emberi, az Ádámi életnek a továbbszármaztatására irányuló szövetség, nem régi értelemben vett házasság, hanem az isteni élet köré fonódó új szeretetszövetség, az evangélium gondjának a vállalása együtt.

Ugyanezen a vonalon mozog a mostani igéje az Istennek, amint azt az egyház nagy szeretettel kiemeli a pásztorokról. Mert Isten maga gondoskodott a földön arról, hogy Mária és József legyenek mellette és legyenek az övéi, de ugyanígy mellettük mindjárt második helyen ő maga gondoskodott, hogy meghívjon olyanokat maga mellé, akiket pásztoroknak ismerünk most is.

Szólj hozzá!

Címkék: karácsony prédikáció pásztorok miséje c év

C év, advent negyedik vasárnapja, prédikáció

2012.12.22. 15:00 :: vaczjenosjadmin

December 23., advent negyedik vasárnapja, prédikáció (C egyházi év)

Krisztusban kedves Testvérek!

Hogyan van az, hogy az én Uramnak anyja eljöjjön hozzám?

Nemcsak Uramnak anyja, hanem maga az én Uram, Istenem is! Útban van hozzám, és el akar jönni hozzám. Ez karácsony titka. Egész, végtelen szeretetével. Jóságával. Örök életének ajándékozásával. Így jön hozzám az én Uram.
Ez a mai vasárnap rávilágít a mi Urunk jövetelének az egyes kis lépéseire is.

Az első olvasmány összefogja az egész üdvözítő munkát. Akinek eredete visszamegy időtlen időkre, öröktől fogva születik, az jön. Megszületik a gyermek, akire várunk.

Szólj hozzá!

Címkék: vasárnap advent prédikáció pásztor üdvözítő advent4 c év Isten munkája

C év, advent harmadik vasárnapja, elmélkedés

2012.12.15. 15:00 :: vaczjenosjadmin

December 16., advent harmadik vasárnapja, helyettesítő szöveg (C egyházi év)

(Erre a vasárnapra nincs az archívumban prédikáció.
Helyette egy egynapos lelkigyakorlat
elmélkedő részletét közöljük.)

Mária látogatása Erzsébetnél

A helyzet itt Isten bentlakásának mélységes titkától áthatott. Mária az Istennel élő és cselekvő ember utolérhetetlen mintája, aki szentségi hatásokat áraszt. Kérjük, hogy vezetésével és közbenjárására Istenben élő, Szentlélekkel betelt emberek lehessünk.

1. „Mária azokban a napokban..."
Lélekben előbb fogadta be az Örök Igét, mint testben. Lelke teljes odaadásával és alázatával, teste minden sejtjével a lelkileg és testileg befogadott Fiúistent szolgálja, hogy emberséget adjon neki. Jézus emberségének szolgáltatója Mária. Láthatatlanból láthatóvá segít tenni az Örök Képmást. Mindnyájunk egyénenkénti föladata ez, de ugyanakkor közösségként is feladatunk Jézus megjelenítése, emberségbe öltöztetése saját emberségünkön, együttlétünkön át: külső megjelenésünkkel, imánkkal, munkánkkal, érintkezésünkkel...

Ez egyszerűen lehetetlen, ha a szükséges tényezők hiányoznának hozzá, mint ahogyan egyetlen művész sem tud megfelelő anyag és ihlet nélkül alkotni. – Mik a döntő tényezők Jézus létrejöttéhez? Hogyan fogantatik, növekszik, születik az Istenember? Az egyes tényezőket és mozzanatokat Márián figyelhetjük meg teljes tisztaságukban. Soha nem lehet betelnünk ennek csodálatával: a) Az Atyától kapja a híradást az isteni tervről... b) Az Ige egészen rejtett szereplő: Kiüresíti magát, szolga alakját veszi föl... c) A Szentlélek ereje a csodálatos titok kivitelezője, művésze. Ő hozza emberközelbe az Igét, Ő valósítja meg Isten emberszívbe költözését először Máriában, majd az Egyházban és annak tagjaiban. d) Csodálatosan tanulékony és érzékeny partnere Mária, az Ige befogadója.

Szólj hozzá!

Címkék: vasárnap mária erzsébet advent elmélkedés advent3 c év

C év, advent második vasárnapja, prédikáció

2012.12.08. 15:00 :: vaczjenosjadmin

December 9., advent második vasárnapja, prédikáció (C egyházi év)

Krisztusban kedves Testvérek!

A múlt vasárnap azt hallottuk, hogy mit jelent az: legyetek szentek. Az Anyaszentegyház szándékában advent elején ez volt a felszólítás. Most egy egész konkrét, mindenki számára nagyon könnyen megjeleníthető, magunkkal hordozható képet kapunk arról, hogy gyakorlatilag, mit jelent szentnek lenni. Az Anyaszentegyház úgy választotta össze a szentírási részeket, hogy ez a kép a keresztény szentségről felejthetetlenül vetítődik elénk.

Az első olvasmány Báruk próféta könyvéből egy jelenetet elevenít meg, valami csodálatos szépen, még irodalmilag is. A fogságból, a száműzetésből hazatérés jelenete áll a próféta előtt. Látja lélekben azokat, akiket gyalog hajtottak el. Van képünk erről a jelenetről bőségesen. Hajtottak minket is. Akiket gyalogosan hajtottak el fogságba, azok térnek most vissza – mint királyfiak. Szabadon. Rabként mentek el és királyi szabadságba térnek vissza.

Jeruzsálem, szent város, örvendj. Vesd le a gyászodat. Öltözz ünnepibe, dicsőségbe. Jönnek a te fiaid. És hogyan jönnek? Isten hozza őket. Isten vezeti őket. Szól a hegyeknek, hogy térjenek ki előlük. A völgyek simuljanak el. Szól az erdők fáinak, hogy jó hűvöst adjanak. És illatot, ahogy jönnek a királyfiak haza. Páratlan gyönyörű leírás ez.

És átmegy a fogságba vitt nép hazatérésének a leírása, átmegy a végső képbe. Ahogyan Isten népe tér majd haza. Ahogyan az Anyaszentegyház örvend majd, leveti gyászát, elmúlik minden, ami nem méltó az ő gyermekeihez. Leveti gyászát, és végső ünneplőbe öltözik. És odaadja Istennek a gyermekeit.

Szólj hozzá!

Címkék: vasárnap advent prédikáció megtérés találkozás advent2 c év

C év, advent első vasárnapja, prédikáció

2012.12.03. 13:44 :: vaczjenosjadmin

December 2., advent első vasárnapja, prédikáció (C egyházi év)

Krisztusban kedves Testvéreim!

Azt olvastuk a szentleckében, hogy szentek legyetek. Ez az Isten akarata.
A mi világunk, a mi korunk mintha teljesen elfelejtette volna azt a szót, hogy szent. Teljesen ki akarja küszöbölni. Szekularizált világot akar. Amiben semmi sem szent. Hanem minden okos, tudományos technikával fölszerelt. Ez a mai eszmény, nem pedig a szent.

Nem is tudja a mai ember, mi az, hogy szent. Mégis ez az Isten akarata: hogy szentté legyünk. Így várjuk az Ő jöttét.

Mi az, hogy szent? Ez Istennek fönntartott jelző. Egyedül Isten a szent. Olyan, akinek semmi szemrehányást tenni nem lehet. Akiben semmi kifogást nem lehet találni. Ha pedig valaki mégis pöröl, vagy kifogást tesz Istennel szemben, mint Jób, akkor az a végén kénytelen azt mondani, hogy Uram, ostoba voltam. Bocsáss meg.
Ez a szent. Isten a szent. És mindaz és mindazok, akik Istennel kapcsolatban vannak. Istenről mehet csak át a szentség tulajdonsága másra. Szentnek nevezzük az írást, az embereket, akik Istennel kapcsolatban vannak. És a tárgyakat is, amelyek Istennek vannak szentelve.

Ilyen szempontból azért mégis, mintha valami haladás lenne a történelmen keresztül – a szentség szempontjából. Még a szentírásban is látni. Először csak egyes, egész, kivételezett helyeket mond a szentírás szentnek. Jákob, szent ez a hely, ahol részesült abban az álomban. Összeköttetés létesült közte és Isten között.

Szólj hozzá!

Címkék: vasárnap szent advent prédikáció szentség advent1 c év legyetek szentek

B év, Krisztus Király vasárnapja, prédikáció

2012.11.24. 15:00 :: vaczjenosjadmin

November 25., Krisztus Király vasárnapja, prédikáció (B egyházi év) (1979)

Krisztusban kedves testvérek!

Ez a király szó a történelem során, ahogy fölbukkan, nagyon viszontagságos utat fut be. Néhány századdal az Úr Jézus jövetele előtt az egyiptomi meg a keleti világban a király jelentette azt a valakit, aki a földön Isten nevében kormányoz, akiben Isten valahogy a földön megjelenik. Pap is, uralkodó is, és gyújtópontja a láthatatlan isteni világnak és ennek a földi országnak.

Most már szétfoszlott ennek a szónak a tartalma. Teljesen átment valahogy ennek a szónak az igazi értelme az Úr Jézus Krisztusra.

Királyság: a királyt és országát jelenti. Nekünk erről tapasztalatunk nemigen van, csak tanultunk róla a történelemben, hogy központi valóság egy országban. Oda központosulnak az intézkedések, annak az országnak a biztonsága, törvényei, igazságszolgáltatása, jó sora vagy balsora: minden. Központi valóság, összefoglalója az országban mindennek.

Ebben a pár percben próbáljuk egy kicsit megközelíteni az Úr Jézussal kapcsolatban azt, amit ez Benne jelent. Krisztus királysága: nem valami új dolgot jelent ez, az összes többi titkok mellett valami újat, hanem csodálatos, tömör összefoglalása az Úr Jézus egész lényének és szerepének.

Szólj hozzá!

Címkék: vasárnap prédikáció isten országa krisztus király b év krisztus király vasárnapja krisztuskirályság

B év, harmincharmadik évközi vasárnap, prédikáció

2012.11.17. 15:00 :: vaczjenosjadmin

November 18., évközi harmincharmadik vasárnap, prédikáció (B egyházi év) (1979)

Krisztusban kedves testvérek!

Az egyházi év vasárnapjai összefüggnek egymással. Így ezek az év végi, egyházi év végi vasárnapok is. Nem véletlen, hogy a szeretetről szóló vasárnap itt volt.

Két vasárnapja ugye láttuk, hogy teljes szívből, teljes lélekből csak az Úr Jézussal és a Szentlélekkel együtt szerethetjük Istent. Egy csodálatos, nagy szeretet lehetősége bontakozik ki. A múlt vasárnap meg azt láttuk, hogy a szeretetnek a nagy tere adni, mint a szegény asszony két fillérje, meg az a sareptai özvegy, aki mindenét odaadta.

Most ennek a vasárnapnak a hangját próbáljuk megérezni az Anyaszentegyház elénk terjesztett szavaiból, Isten Igéjéből: mit tesz ez hozzá a két előző vasárnaphoz? Hogyan fejeződik be az egyházi év?

Mert ennek a vasárnapnak meg kell találnunk a sajátos ízét, helyét. Sok vonás egyesül ebben a vasárnapban, hiszen nem is csoda, az egyházi év végén minden összefut már. Tévedne az, aki ezt a vasárnapot ott ragadná meg, hogy micsoda félelmes. Ég és föld elmúlnak, minden elpusztul, volt, nincs, vége! Egy nagy kataklizmában fog befejeződni ez a világ.

Nem ez a színe ennek a vasárnapnak, nem ez a helye, nem ez az igazi mondanivalója.

Szólj hozzá!

Címkék: kezdet harc vasárnap prédikáció küzdelem kísértő évközi évközi33 b év isten velünk harcol

B év, évközi harminckettedik vasárnap, prédikáció

2012.11.10. 15:00 :: vaczjenosjadmin

November 11., évközi harminckettedik vasárnap, prédikáció (B egyházi év) (1979)

Krisztusban kedves testvérek!

A múlt vasárnap kiegészítése ez a mai vasárnapi három rész a Szentírásból.

A múlt vasárnap a fő törvényről: a mindenség, az egész élet, az egész teremtés, a lelkünk fő törvényéről, Isten fő törvényéről volt szó. A szeretet nagy törvényéről. És láttuk, hogy teljes szívből, teljes lélekből csak úgy lehet szeretni, ha bekapcsolódunk az Úr Jézus szívébe, a Szentlélek működésébe. Magunk képtelenek vagyunk erre.

A mai olvasmányok a főparancsnak, a szeretet nagy törvényének egy másik oldalát világítják meg. Ugyanazt másik oldalról, az adás oldaláról.

Két özvegyasszony is szerepel. Az egyik a sareptai özvegy. Története mélységes szimbolikus értelmet rejt. Nagy szárazság van, kifogy az ember minden tartaléka, az özvegynek már csak egy maroknyi lisztje maradt.

Szólj hozzá!

Címkék: vasárnap prédikáció adás özvegyasszony évközi évközi32 b év mindent odaadni

B év, évközi harmincegyedik vasárnap, prédikáció

2012.11.03. 15:00 :: vaczjenosjadmin

November 4., évközi harmincegyedik vasárnap, prédikáció (B egyházi év) (1979)

Krisztusban kedves Testvérek!

Egy alkalommal, amikor a szeretetről beszéltem, valamelyik nővér megállított utána és azt mondta: „Atya, többet ne beszéljen a szeretetről!"

Egész meg voltam döbbenve. Egy pap, akinek hivatása az evangéliumot hirdetni? Hát az evangélium a szeretet evangéliuma! Hogy ne beszéljek a szeretetről? Akkor miről beszéljek? Ránéztem és látta, hogy nem tudok hová lenni a meglepetéstől. Magyarázatul aztán azt mondta, hogy most beszéltem a szeretetről, de utána XY ezt, meg ezt csinálta, és ez borzasztó dolog!

Ez a nővér megélte az ellentétet: vallunk valamit, valljuk a szeretet evangéliumát – és nem tesszük.
A pillanatnyi hatás alatt gondolkodott így. Biztosan mélyebb belátásra jutott aztán.

Mindenesetre itt, az evangéliumnak ezen a helyén vita van. Előzőleg is viták szerepelnek: a föltámadásról, meg hogy szabad-e adót adni a császárnak vagy nem.

Ez a vita a szeretetről, ez meddő.

Szólj hozzá!

Címkék: vasárnap szeretet prédikáció évközi b év vita a szeretetről első a parancsok közül

Halottak napja, prédikáció (B év)

2012.11.01. 15:00 :: vaczjenosjadmin

2012. november 2., halottak napja (B egyházi év)

Krisztusban kedves testvérek!

Azt hiszem, hogy átérezzük mindnyájan ennek az estének a jellegét, a hangulati elemeit. Gyerekkorunk óta ebben nőttünk föl. A megholtak dolgában – hogy milyen az ő állapotuk és hogy vannak – bizony nagyon rá vagyunk utalva a magunk megérzéseire, gondolataira, mert ebben a tekintetben nem sok fölvilágosítást kaptunk a Jóistentől.

Mi van erről a Szentírásban? Vannak utalások, furcsa dolgok. Saul és a halottidézés. Meg, hogy az alvilágba mennek, elköltöznek. A szokásos kifejezése a Szentírásnak: „atyáihoz tért". Meg ott van Makkabeus Júdás szép cselekedete: gyűjtött és áldozatot mutattak be az elesettekért.

De arról, hogy hogyan vannak a megholtak, akik innen közülünk eltűnnek valamiképpen, erre vonatkozóan az Anyaszentegyház őriz valamit a tudatában. A Szentatyák óta alakult ez ki. Még a tisztítótűznek a titka sincs bent a Szentírásban. Nincs is dogmatizálva. Csak az Egyház hitében él.

Tehát amikor ezen az estén a megholtjainkhoz való kapcsolatunk kérdéséről elmélkedünk, akkor bizony érezzük, hogy sokkal világosabb előttünk a szentek dolga. Ők Istennél vannak, és őtőlük ránk csupa fény, csupa biztatás, csupa erő, segítség árad.

De a megholtjainkhoz való kapcsolatunkban csak arra vagyunk utalva, az a fogódzkodó pontunk, hogy mi segíthetjük őket. Mert mi még érdemeket szerezhetünk itt a földön. Ők meg már nem. Nekik az érdemszerzés ideje lezárult.

Mégis: valahogy azért van néhány támpont. A nagy íróink gondolataiban, fölismeréseiben. A különböző hittitkok egészének az összesítésében valahogy vannak támpontok, amikből ezen az estén eligazodást kaphatunk: mit is várnak tőlünk a megholtjaink. Milyen legyen hozzájuk a viszonyunk?

Szólj hozzá!

Címkék: prédikáció halottak napja közbenjárás b év érdemszerzés

Mindenszentek ünnepe, prédikáció (B év)

2012.10.31. 15:00 :: vaczjenosjadmin

November 1., mindenszentek ünnepe, prédikáció (B egyházi év) (1979)

Krisztusban kedves Testvérek!

Figyeltük ezeket az olvasmányokat, amelyeken keresztül kibontakoznak előttünk a mai ünnep jellemzői. Minden ünnep Isten ünneplése. Ünnepelni tulajdonképpen mindenben és mindenkiben csak Istent lehet, a teljes Szentháromságot. Ilyen szempontból ez a mai ünnep nagyon lényeges ünnepe az Anyaszentegyháznak. Már a IV. században, a szír egyházban volt külön ünnepe mindenszenteknek.

Aztán mikor Miklós pápa a Panteont, a római összes isteneknek szentelt szentélyt átalakíttatta a Boldogságos Szűz szentélyének úgy, amint ő minden szenteknek a királynője, akkor már nyugaton is ugye föltűnik ennek a titoknak az ünneplése. És utána mindinkább egyetemessé válik.

A mai ünnep megértésére és kifejezésére segítségemre volt a tegnapi nap néhány élménye. A temetőben voltam Vácott, édesapám sírjánál, és míg vártam a testvéreket, akikkel összejöttünk, a temetőben mászkálva fölfigyeltem rá, hogy milyen különböző emberek jelennek ott meg.

Szólj hozzá!

Címkék: prédikáció mindenszentek b év

B év, évközi harmincadik vasárnap, prédikáció

2012.10.27. 15:00 :: vaczjenosjadmin

Október 28., évközi harmincadik vasárnap, prédikáció (B egyházi év) (1979)

Kedves Testvérek!

Ez a jelenet az evangéliumból sajnos valahogyan szegényesen van visszaadva magyar nyelven. A legérdekesebb mozzanatok egész ki is maradtak itt.

Ez a jelenet olyan, hogy mindnyájan beleférünk. Az a vak koldus egyetemes szerepet kap: az egész emberiség jelképe.
A jelenet Jeruzsálem és Jerikó között játszódik, amikor Jerikót elhagyja az Úr Jézus.

Az is nagyon érdekes, mikor Jerikóba bevonul; akkor is valaki látni akarja őt: Zakeus. Annak a testi szemei rendben vannak, csak kistermetű és egy fára mászik föl, hogy lássa Jézust. Aztán meglátta, megismerkedett Vele, megvendégelte, házába tért és üdvössége lett a háznak.

Most, ahogy Jerikóból kifelé megy, megint valaki látni akarja. Ez a vak koldus.

Szólj hozzá!

Címkék: vasárnap prédikáció jerikó zakeus vak koldus évközi évközi30 b év bartimeus

Ábrahám 11.

2012.10.20. 15:00 :: vaczjenosjadmin

Október 21., évközi huszonkilencedik vasárnap, helyettesítő szöveg (B egyházi év) (1987)

(Erre a vasárnapra nincs az archívumban prédikáció.
Helyette egy 1987-ben, Anthony de Mello könyve alapján tartott,
Ábrahámról szóló lelkigyakorlat tizenegyedik részletét közöljük.
Előző részek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.)

9. Ábrahám vigasztalódása és a vigasztaló Krisztus

9.1. A Teremtés könyvének 23. fejezetét hallgassuk meg.

„Sára életkora 127 esztendőt tett ki.
Ekkor halt meg Sára Kirjat-Arbában, vagyis Hebronban, Kánaán földjén. Ábrahám elkezdte Sáráért a gyászszertartást és a siratást.
Azután Ábrahám fölkelt, eltávozott a halottól, és így szólt a hetitákhoz:
»Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezért adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem.«
A hetiták így válaszoltak Ábrahámnak:
»Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz köztünk, mint Isten főembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tőled a sírját, hogy oda temesd halottaidat.«
Ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hetiták előtt,
és így szólt hozzájuk: »Ha beleegyeztek abba, hogy házam halottait eltemethessem, akkor hallgassatok meg: járjatok közbe értem Efronnál, Cochár fiánál,
hogy a machpelai barlangot, ami az övé, és birtokának szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek.«
Efron éppen a hetiták között ült. A hetita Efron válaszolt Ábrahámnak az összes hetita jelenlétében, aki eljött a város kapujához:
»Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom, s neked adom a barlangot is, amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat!«
Ábrahám meghajtotta magát az ország lakói előtt,
és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: »Igen, ha te... De mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat.«
Efron ezt válaszolta Ábrahámnak:
»Hallgass meg engem, uram. Négyszáz ezüst sékel egy telekért: mi az köztem és közted? Temesd el halottaidat!«
Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hetiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüst sékel, ahogy az a kereskedők körében járja.
Így Efron telke, amely Machpelában Mamrétól keletre feküdt, a telek a rajta levő barlangokkal, s körös-körül a telek egész területén levő fákkal
az összes hetita jelenlétében, aki a város kapujához jött, átment Ábrahám birtokába.
Ezután Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát a barlangban, a machpelai telken, Mamrétól keletre, Kánaán földjén.
Így a telek a rajta levő barlanggal a hetitáktól jogszerűen Ábrahámra szállt, temetőhelyül." (Ter 23,1–20)

Az ember egy ilyen sírvásárlás hallatára vagy semmi különöset nem gondol, vagy arra gondol, hogy milyen tipikus keleti szertartásos alkuról van szó. Kijönnek a város kapujába, ott szinte gyűlést tartanak a jogi ügylet lebonyolítására. Viszont ha a Szentírás szakembereinek a segítségével egy kicsit közelebb kerülünk a dologhoz, nagyszerű valami rejlik itt az egész sírvásárlásnál.

Önmagában az is érdekes, hogy milyen nagy terjedelemben számol be a sírvásárlásról az Írás. Később, a Teremtés könyvének 25. fejezetében Ábrahám halálát sem írja le ilyen részletesen. Még Isten Ábrahámnak tett első ígérete sem kapott ilyen sok helyet.

Szóval tipikus keleti alkudozásról van szó. Ravaszkodásról: egész másról van szó, mint amit a szavak mondanak. Majd lassan kiderül, hogy akkor még jobban föltűnne, hogy mi az érdemleges oka ennek, az indító oka, hogy ez az alku így bekerült ide a Szentírásba.

Mi a sírvásárlás előzménye? Sára 127 évesen meghal, és Ábrahám elsiratja őt idegen földön. Még nem az övé a föld. Isten neki ígérte, meg is mutatta neki – de még nem adta neki.

Nézzük a jelenet kezdetét: „Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok." Ez lényeges mozzanat. Ábrahámban ott dolgozik a törekvés, hogy megvesse a lábát az ígért földön. Az ottani fölfogás szerint: akinek sírja van, az már odavalósi.

Tehát Ábrahámban ott dolgozik ez a törekvés, hogy sírhelyet szerezzen. A kérésében ez ott is van: nemcsak meghajol, hanem leborul előttük. A hettiták előtt, a város kapuja előtt leborul a földre, ő, Ábrahám, akit uruknak mondanak, és Isten fejedelmének hívnak. Megalázza magát, és kezd előrukkolni a szándékával. Ők azt felelik, akármennyire is Isten fejedelme vagy köztünk, nem adunk neked sírhelyet. Ez az első válasz. Udvarias keletiek: bármelyikünknek a sírhelyére temetkezhetsz, megengedjük... de sírhelyet nem adunk neked. Vagyis: nem fogadunk be, hogy megvesd a lábadat itt.

Erre Ábrahám megint leborul. Kéri a közbenjárásukat egy olyan embernél, aki ott van a hallgatóság között. Nem direkt fordul ehhez az Efronhoz, hanem a többi hettitához fordul, hogy járjanak közben érte. Ott van Efron az orra előtt, de nem direkt hozzá fordul, hanem ott, előtte kéri a közbenjárásukat. Vagyis ő már kinézte, hogy mit szeretne temetkezési helyül.

Képzeljük el, Efron mennyire meglepődik, hogy így egyszerre nekiszegeződik a kérés. De ő sem megy a szomszédba egy kis ravaszságért. Megint csak keleti módon: ingyen fölajánlom neked. Úgyis tudja, hogy nem ingyen akarja. Temesd; jószívű vagyok.

Erre Ábrahám Efron elé megy és leborul a földre előtte. Megint keleti forma. És akkor: ne ingyen, inkább légy szíves, fogadd el az árát. Efron erre mond egy abnormálisan nagy summát. Gondolja, hogy gazdag ez az Ábrahám, mindene van, miért ne vágjam meg... 400 sékel ezüst egy kis barlangos, vacak, terméketlen helyért, meg néhány fáért körülötte... embertelenül nagy összeg érte.

De Ábrahámnak nem számít semmi. Az isteni ígéret birtokában ő már elszakadt a pénztől – s megadja az árát. Ott, a hettiták előtt. És magában biztos örül és ujjong: enyém és az utódaimé lesz a föld; ezt a sírhelyet megvettem már rajta, és az már nagyon sokat jelent.

Én Solymáron vettem sírhelyet az édesanyám mellett. Valahogy különös szállal kötődöm Solymárhoz. Hogy aztán ott temetnek-e el, az már tulajdonképpen mindegy. Az már engem nem érint.

Ábrahámnak ennyi elég; megvigasztalódik – aztán később elmondja a Szentírás, hogy újra nősül, hat fia lesz, unokái, dédunokái, és mindenét Izsákra hagyja, a hat fiát pedig kifizette és elküldte keletre; minél messzebb Izsáktól.

Izsák neve annyit jelent, mint 'nevetésre okot adó'. Izsák a vigasztalódás fia. Ábrahámnak Izsák léte és ez a kis temetőhely elég: megnyugodott, életét nyugodtan fejezi már be. Aki az életét föltette Isten szavára, az jelnek tekinti a sírhelyet, az Isten iránti bizalma jelének, a hite jelének. Rendben van, eddig eljutott. És hiszi, hogy ha Isten ennyit beteljesített, akkor a többit is be fogja teljesíteni. Az viszont már az utódait, az emberiséget érinti: az utódai között lesz, aki az egész emberi világot megáldja. Ez jelentette hitének a koronáját.

9.2. Az Újszövetségben is találni néhány ilyen helyet.

2Kor 1,20–21: Krisztusban Istennek minden ígérete ilyen lesz; megpecsételte ígéreteit a Szentlélek szívünkbe áradásával, már itt van bennünk.

Róm 5,5: a remény nem csal, mert Isten szeretete kiárad szívünkbe. Tehát az előlege valami nagynak itt van bennünk. Nekünk ajándékozott Lelke által a remény itt van bennünk, nem csal, a szívünkben van.

Róm 8,11: annak lelke lakik bennetek, aki föltámasztotta Krisztust; titeket is vele támaszt föl. Életet ad halandó testeteknek lelke itt lakása által.

Kol 1,2: Krisztus bennetek az örök élet reménye, már ott vagytok ti is Krisztussal Istennél, mindenben gazdagok lettünk, mindennel elárasztott bennünket.

Keresztény életünkben, hitünkben valami hallatlan nagy dolog van itt érintve: mi a forrása egy keresztény ember biztonságának, reményének; miért jelent nekünk a hitünk olyan hallatlan nagy vigasztalást lényegében bármilyen körülmények között?

Ábrahámnak az a jel nemcsak egyszerű jel volt: egy sír volt a jel. Ugye már sejtjük, milyen összefüggés van Ábrahám sírja – amit megvett –, és az Úr Jézus sírja között? Csak egy üres sír. Egy talpalatnyi hely, de nemcsak egy akármilyen hely abból a földből, amit megvett. Sír: ennek óriási jelentősége van a kinyilatkoztatás egészében – miután mi már tudjuk, hogy az Úr Jézus sírja, a nyitott sír, az üres sír milyen jelentős számunkra. A keresztség által már eltemetkeztünk Krisztussal (vö. Róm 4,6). Ő az ígéret földje, beléje oltattunk, hogy amint Ő föltámadt, mi is új életet élhessünk.

Ábrahám tehát megvigasztalódott azon a talpalatnyi kis földön. Beteljesülőben van az ígéret.

9.3. Merjünk bátran elmélkedni a mi vigasztalódásunkról is. Krisztus bennetek az örök élet reménye, elküldte lelkét zálogul, a föltámadástok zálogául... Szent Pál ezt észrevette, kiemelte, de az Úr Jézus is ezt akarta. Az övéinek a lelkébe valami hallatlan vigasztalást ültetett, amelyet nem lehet legyőzni. Ez a mi erőnk, örömünk; a kereszténységet ez a remény táplálja. Egy sír és ami hozzá kapcsolódik: az Úr Jézus föltámadása, és hogy mink is el vagyunk temetve vele, de mink is egyszer üres sírt hagyunk magunk után.

Az Úr Jézus a mi vigasztalónk. Ábrahámot is az ígéret vigasztalta meg, az ígéret pedig őnála egy sírhoz kapcsolódott, és Izsák volt a beteljesülése.

Ugyanaz az ígéret előttünk már az ítélet is. Az ígéret, amely Ábrahámot megvigasztalta, a mienk is, csak mi már ismerjük Jézus Krisztust, ismerjük a halálát és a feltámadását. Azzal pedig mi már az Isten Országának vagyunk lakói. Van már egy bázisunk az ígéret földjén: valamit már a magunkénak mondhatunk belőle. Hallatlan erő van ebben. Minket keresztényeket bírálhatnak, üldözhetnek, bánthatnak, nem tud igazán megrendíteni bennünket, mert ez a helyzetünk.
Sokszor eszembe jut a torinói lepel. Isten végtelen bonyolult gondviselésének útján gondoskodott róla, hogy az arcképe megmaradjon. Van rajta vérnyom is, de odavetítődött kép is. És máig nem tudják, hogyan keletkezett az a kép. Egy holttest nem vetít. Se a kenetek. A szemen egy krajcárnak a betűi is kivehetők, óriási részletességgel.

Isten gondoskodott róla, hogy a képe is meglegyen annak, amit a mi vezérünk megszerzett: átment a halálon, biztosan meghalt és biztosan föltámadt. Mert azon a leplen a föltámadás is tagadhatatlanul rajta van. Ha emberi erővel bontották volna le a leplet a testről, az a vérnyomon látszana. De ez nem olyan vérnyom, hanem olyan, amelyből eltűnt a test. János futott, látta a kendőket és félt. Mert látta összeomolva a kendőket úgy, ahogy voltak, test nélkül. Mi is látjuk, tudományos vizsgálattal látjuk: oda van vetítődve a teste, és nincs ott. Eltűnt belőle.

Ez a lényege ennek az elmélkedésnek: ugyanaz a vigasztalódásunk nekünk is, mint Ábrahámnak, de még fontosabb. A mienk is egy sírhoz kapcsolódik, meg az övé is, de mi már sokkal többet tudunk arról a sírról, és tudjuk, hogy ez a sír nálunk is csak jel, és hogy a látható jelen túl mink az ígéret földjéből kaptunk valamit, amit hordozunk magunkban. A hit, a remény és a Szentlélek Úristenben való részesedés. És ez konkrét dolog, hogy részesedünk a Szentlélekben: egy keresztény itt is, Alaszkában, bárhol ugyanazt a hitet vallja, éli, látja, ugyanolyan lélek lakik benne, mint bennem, és megértjük egymást, bármilyen messziről jön. Megvan a közösségünk.

Kettős jelentéssel bír a melna a Szentírásban. Jelenti Isten személyes Szentlelkét, és jelenti azt, amit én birtokolok a Szentlélek erejéből. Az én hitem, reményem, szeretetem világát jelenti. Azt, amit kaptunk a Szentlélektől, fölgyújtott bennünk.

Most aztán próbáljuk levonni ebből a következtetéseket a keresztényi életünkre vonatkozóan. Hogy mint egy erőforrásból bátran merítsünk. Hogy több legyen bennünk az öröm, a nyugalom, a béke. Krisztus öröme és békéje, mint Ábrahámnál. Ez is közös Ábrahámmal. Ezen megnyugodott.

Mit csináljon szegény öreg? Feleségül vett valaki mást. Élte az életét az emberi élet törvényei szerint, de ott hordta a lelkében ezt a vigasztalást, az örömet: mink is hasonlóan vagyunk. Nem köll rendkívüliségeket cselekednünk, várnunk az életünkben.

A legrendkívülibb dolog ez: megvan a remény bennünk és az örök élet zálogát megkaptuk.

(Előző részek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.)

Szólj hozzá!

Címkék: remény ábrahám alku izsák lelkigyakorlat vigasztalás sírhely b év

Ábrahám 10.

2012.10.13. 15:00 :: vaczjenosjadmin

Október 14., évközi huszonnyolcadik vasárnap, helyettesítő szöveg (B egyházi év) (1987)

(Erre a vasárnapra nincs az archívumban prédikáció.
Helyette egy 1987-ben, Anthony de Mello könyve alapján tartott,
Ábrahámról szóló lelkigyakorlat tizedik részletét közöljük.
További részek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 11.)

8.3. Most nézzük meg azt, hogyan győzi le az Úr Jézus a kísértéseket, hogyan reagál a kísértésekre. Nem spekulál, nem bocsátkozik eszmefuttatásokba vagy vitákba. Nem akar okoskodással, teológiai eszmefuttatással belemenni egy kérdezz-felelek játékba. Nem spekulációval, nem elméletileg felel, hanem gyakorlatilag. Nem azt választja, amit a kísértő kínál neki. Megmarad Ő ott a pusztában is éhesnek, megmarad az ő általa meglátott és az Izajás prófétánál olyan élesen megrajzolt út mellett, és nem kell neki az a hatalom, amelyet a sátán kínál. Hiszen az tiszta illúzió, hazugság: a sátán abból indul ki, hogy övé a hatalom. Nem az övé.

A kereszten is, a Getszemáni-kertben is azt mondja Jézus: ne az én akaratom legyen, hanem a Tied. És inkább elszenvedi a testére zúduló szomorúságot, gyötrelmet, vérverítékezést. Ne az én akaratom legyen, hanem a Tied. Túllépek az emberségemen. Nem szállok le, elvállalom a kereszthalált.

Szólj hozzá!

Címkék: kísértés ábrahám lelkigyakorlat istenkép b év kísértés legyőzése

Ábrahám 9.

2012.10.06. 15:00 :: vaczjenosjadmin

Október 7., évközi huszonhetedik vasárnap, helyettesítő szöveg (B egyházi év) (1987)

(Erre a vasárnapra nincs az archívumban prédikáció.
Helyette egy 1987-ben, Anthony de Mello könyve alapján tartott,
Ábrahámról szóló lelkigyakorlat kilencedik részletét közöljük.
További részek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 10. 11.)

8. Jézus kísértéseiről Ábrahám próbatételének nyomán

Azt szeretnénk, hogy Ábrahám példája beleivódjon az életünkbe, és a saját életünk próbáit megálljuk. Most arról lesz szó, akit Ábrahám szinte látott és ujjongott: az Úr Jézusról. Ábrahám kísértése után lássuk most az Úr Jézus kísértését – és a mieinket. Hiszen Ábrahám az Úr Jézus előképe is.

A Szentírás nagyon világosan kidomborítja, hogy az Úr Jézust megkísértette a sátán, és hogy az Úr Jézus hallatlan nagy próbák elé volt állítva. Próbáljuk meg egyszerűen látni ezeket a próbákat, kísértéseket, mert ezek a kísértések – különböző formában – a mi életünkben, és minden egyes ember életében is ott vannak.

A polgári ideál az, hogy nyugodtan, zavarmentesen élhessünk. Erre törekszünk. Csakhogy ez nem megy. Akárhova fordul az ember a világon, akárkinek az életét nézzük, mindenkinek az életében ott vannak ezek a próbák. Aki nem állt ki próbákat, az nem is vált még érett, felnőtt emberré. Az üzemekben a meós vizsgálja meg a gyártmányok minőségét. A próba éppen ez a meózás. Épp ezért ha fölismerünk a magunk vagy mások életében egy-egy próbatételt, nem szabad megijednünk tőle, se elveszítenünk a fejünket. Most meóznak: most kell talpon maradnunk.

Szólj hozzá!

Címkék: kísértés ábrahám lelkigyakorlat próbatétel b év meó önmagunk fölé emelkedni

Ábrahám 8.

2012.09.29. 15:00 :: vaczjenosjadmin

Szeptember 30., évközi huszonhatodik vasárnap, helyettesítő szöveg (B egyházi év) (1987)

(Erre a vasárnapra nincs az archívumban prédikáció.
Helyette egy 1987-ben, Anthony de Mello könyve alapján tartott,
Ábrahámról szóló lelkigyakorlat nyolcadik részletét közöljük.
További részek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 9. 10. 11.)

7. Ábrahám próbatétele

Ez Ábrahám életének legnagyobb, legkiemelkedőbb mozzanata. Életünk során mindannyian találkozunk próbákkal. Ábrahám ilyen szempontból valóban mindnyájunknak a képe; a hitünk atyja ilyen szempontból is: a hitünkben mi is próbára leszünk, vagy vagyunk, vagy voltunk téve.

A Teremtés könyvének 22. fejezetét olvassuk el.

„Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: »Ábrahám, Ábrahám!« »Itt vagyok« – felelte.
Akkor ezt mondta neki: »Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked.«
Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki.
A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet.
Ábrahám azt mondta a szolgáknak: »Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok.«
Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett.
Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: »Atyám!« Az válaszolt: »Igen, fiam!«
Ez azt mondta: »Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?« Ábrahám így felelt: »Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.« Így mentek tovább egymás mellett.
Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte a fa tetejére.
Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát.
De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: »Ábrahám, Ábrahám!« »Itt vagyok« – felelte.
Az folytatta: »Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.«
Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett.
Ábrahám így nevezte a helyet: »az Úr gondoskodik«, ezért mondják mind a mai napig: »a hegyen, ahol az Úr gondoskodik«.
Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz,
és mondta: »Magamra esküszöm – ez az Úr szava –, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak.
Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját.
Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra.«" (Ter 22,1–18)

Szólj hozzá!

Címkék: luther ábrahám izsák lelkigyakorlat próbatétel emberáldozat b év kirkegaard

Ábrahám 7.

2012.09.22. 15:00 :: vaczjenosjadmin

Szeptember 23., évközi huszonötödik vasárnap, helyettesítő szöveg (B egyházi év) (1987)

(Erre a vasárnapra nincs az archívumban prédikáció.
Helyette egy 1987-ben, Anthony de Mello könyve alapján tartott,
Ábrahámról szóló lelkigyakorlat hetedik részletét közöljük.
További részek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 8. 9. 10. 11.)

6. Ábrahám imái

Kánaán lakói azt mondják Ábrahámról, hogy „ő próféta, imádkozzék érted, hogy életben maradj" (Ter 20,7b). Így beszéltek róla az idegenek, mert az ő megjelenése, ahogyan köztük élt, az ezt a benyomást tette rájuk: próféta.

Különben kevésszavú ember Ábrahám. Amit hoz róla a Szentírás, az nagyon tömény.

6.1. Ábrahám imájában az első fokozat éppen ez: a hallgatás imája. A csönd imája. Figyelés Istenre, aki szólt. Mert Isten szólt Ábrahámhoz. Ha Isten szól Ábrahámhoz, az azt jelenti, hogy Ábrahám a figyelés állapotában van. Ő az Istenre figyelő ember. A csönd embere. Az életet tudja figyelni, a dolgokat tudja figyelni, és nagyon komolyan veszi azt, ami Isten felől jön, és meg tudja különböztetni, hogy mi jön Isten felől és mi csak a saját elgondolása.

Ábrahám boldog, ujjongó ember: hallatlanul gazdag életet jelent, ha valaki meghallja Isten szavát, megkülönbözteti az életében, és mindennek fölébe teszi. Felülemelkedik mindenen, mert mindenen keresztül megérzi Isten szavát.

6.2. Ábrahám imájának második fokozatát akkor látjuk, amikor már ott tart, hogy megkülönbözteti, mi jön Istentől, és mit mond neki. Istennel való párbeszédében látjuk meg a második fokozatot: a panasz, illetve a sírás imáját.

Szólj hozzá!

Címkék: ábrahám szodoma irgalom lelkigyakorlat gomorra irgalmasság b év hallgatás imája panasz imája közbenjáró ima alku istennel

Ábrahám 6.

2012.09.15. 15:00 :: vaczjenosjadmin

Szeptember 16., évközi huszonnegyedik vasárnap, helyettesítő szöveg (B egyházi év) (1987)

(Erre a vasárnapra nincs az archívumban prédikáció.
Helyette egy 1987-ben, Anthony de Mello könyve alapján tartott,
Ábrahámról szóló lelkigyakorlat hatodik részletét közöljük.
További részek: 1. 2. 3. 4. 5. 7. 8. 9. 10. 11.)

Ábrahámnak nagyon mélyen ott volt az élete közepében, a szíve-lelke közepében az Isten ígérete. Azt kitörölni onnan nem tudta semmi. Vajon hogyan ivódott bele a mi életünkbe az evangélium? Hogyan éljük át, hogy maga Jézus Krisztus az evangélium? Az Ábrahámnak tett ígéret: tulajdonképpen Jézus Krisztus.

Hogy állok én? Ezt a kincset megtaláltam-e Ábrahámhoz hasonlóan?

Szólj hozzá!

Címkék: szeretet ígéret ábrahám lót szodoma lelkigyakorlat gomorra isten ígérete b év földi javaktól függetlenség

Ábrahám 5.

2012.09.08. 15:00 :: vaczjenosjadmin

Szeptember 9., évközi huszonharmadik vasárnap, helyettesítő szöveg (B egyházi év)

(Erre a vasárnapra nincs az archívumban prédikáció.
Helyette egy 1987-ben, Anthony de Mello könyve alapján tartott,
Ábrahámról szóló lelkigyakorlat ötödik részletét közöljük.
További részek: 1. 2. 3. 4. 6. 7. 8. 9. 10. 11.)

5. Az ígéret hatása Ábrahámra

Vajon az örömhír, amelyet Ábrahám kapott Istentől, az ígéret, az evangélium, hogyan hatott Ábrahámra, az életére, cselekedeteire, viselkedésére? Mi magunk nem is nagyon tudjuk észlelni, hogy az evangélium hogyan hat miránk, hogyan érvényesül, milyen átalakítást visz véghez az életünkben, cselekedeteinkben, viselkedésünkben. Vajon Ábrahám életében mit jelentett mindez? Amikor erről elmélkedünk, nagyon fontos területre lépünk a magunk életében is: mi, keresztények hogyan állunk ilyen szempontból az evangélium jó hírének, nagyszerű ígéretének a birtokában – hogy a halálon át van ajtó, amelyet Krisztus urunk nyitott meg? Isten országa eljött, be vagyunk véve: ennek a tudata, ismerete az egyház életén keresztül, Isten országának a földön való berendezkedése hogyan hat ránk? Észrevehető-e ez a mi életünkben? És hogyan vehető észre?

Szólj hozzá!

Címkék: függetlenség vagyon vagyonosodás ábrahám isten országa lelkigyakorlat érzéketlenség szent ignác b év indifferencia

B év, évközi huszonkettedik vasárnap, prédikáció

2012.09.01. 15:00 :: vaczjenosjadmin

Szeptember 2., évközi huszonkettedik vasárnap, prédikáció (B egyházi év)

Krisztusban kedves Testvérek!

A szívet kétszer említi az Evangélium. Az Úr Jézus a megütköző farizeusoknak azt mondja, hogy ez a nép ajkával tisztel engem, a szíve távol van tőlem, hamisan tisztelnek. Aztán újra szól az emberi szívről, hogy belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat és így tovább.

Nagyon összefügg ez a kettő. Az Istentől távoli szív a veszélyes, amiből fölbukkannak ezek a fölsorolt dolgok.
Hogyha összevetjük a Szentleckével ezt az Olvasmányt, s ezt a kérdést, akkor látjuk, hogy Isten megmutatja: Őtőle mint a Világosság Atyjától származik minden jó és tökéletes adomány, és hogy örök elhatározásával, az Ő igéjével megújított minket, és hogy neki kell engedelmeskedni.

Azt mondja: engedelmeskedjetek szelíd lélekkel Isten bennetek élő tanításának. Ha a mi szívünk közel van Istenhez, akkor Isten tanítása bennünk él. Élő lesz, nem merevedünk szokásokba, nem üresednek ki a szokásaink.

Szólj hozzá!

Címkék: vasárnap szív prédikáció évközi évközi22 b év tettek és szavak jó forrás