Augusztus 26., évközi huszonegyedik vasárnap, helyettesítő szöveg (B egyházi év)
(Erre a vasárnapra nincs az archívumban prédikáció.
Helyette egy 1987-ben, Anthony de Mello könyve alapján tartott,
Ábrahámról szóló lelkigyakorlat negyedik részletét közöljük.
További részek: 1. 2. 3. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.)
Tehát ilyen szövetségkötő áldozatról van itt szó. És roppant érdekes ez az áldozat.
„Ismét szólt hozzá. Én vagyok Isten, aki kihívtalak a káldeai Úrból. Hogy ezt a földet adjam birtokodul. Ő így válaszolt. Uram, Istenem. Miből tudom meg, hogy birtokolni fogom ezt? Erre megparancsolta neki. Hozz egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét, egy hároméves bakot, egy gerlét és egy galambot! Amikor odahozta Neki ezeket az állatokat, középen átvágta őket, s a két felet egymás mellé állította. A madarakat azonban nem vágta szét. Akkor rablómadarak szálltak a testekre, de Ábrahám elűzte őket. Amikor a nap lenyugodott, Ábrahámot mély álom fogta el és nagy félelem szállta meg. Ő azonban így szólt Ábrahámhoz. Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz az országban. Szolgálni fognak nekik, azok pedig elnyomják őket négyszáz esztendeig. De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell. Akkor javakban bővelkedni fognak. Te azonban békében térsz meg atyáidhoz és magas korban temetnek el. A 4. nemzedékben térnek ide vissza, mivel az amoriták bűne még nem teljes. Mikor a nap lenyugodott és beállt a sűrű sötétség, füstölő kemencéhez és égő fáklyához hasonló valami ment végig ezek között a darabok közt."
Tehát Isten Ábrahám hitét alkalmazza Ábrahám körülményeire. Az áldozat és az új szövetségkötés már Kánaán földjén történik, ahova eljutott Ábrahám. És aztán meg is nézi azt, végig bejárja azt a földet.
És ami egészen szokatlan: mind a két szövetségkötő félnek át kellett menni a félbevágott állatok között. De itt csak Isten megy át – a fénylő fáklyában. Ábrahámról nem mondja, hogy átment. Tehát azt mutatja, hogy Isten a szövetséget véglegesnek veszi. Fölbonthatatlannak.